Korábban nudlit gyártottunk. Mát megfigyeltem, hogy ha úgy teszek elé valamit, hogy ezt ő csinálta, nagyobb kedvvel kóstolja meg. Egy-két nudlit sodort is, élvezte a nudligyártást, de egy idő után a hirtelen elérhető távolságba kerülő konyhafiók jobban érdekelte. Egyébként meg is kóstolta az így készült krumplinudlit spenótmártással, igaz, nem ízlett neki a spenót, inkább paradicsomosan ette a nudlit, de megkóstolta és ez nagy szó nálunk!
Újabb előre lépést tettünk a hajmosás terén. Ahogy írtam, egy ideje már nincs sírás hajmosáskor, de hajat szárítani csak hozzám bújva volt hajlandó. A múltkor kérdeztem, hogy mi zavarja igazából a hangja vagy az, hogy meleg. Mondta, hogy a hangja. Akkor fogjuk be a füledet, javasoltam. Befogta, és azóta bátor fiúhoz méltóan tűri a hajszárítást. Utána persze ő is megszárítja - kikapcsolt szárítóval - anya, apa és a saját haját.
És végül egy tegnapi aranyköpés:
Letettem a reggelit a konyha pultra (amit ő konzekvensen bárpultnak hív), mire Máté megszólal:
Ott a pirítós a bátorpulton.
