Tegnap először ültem igazi nagy fiú módjára etetőszékben. Nagyon szórakoztató volt. (A csapkodás mellett az tetszett neki különösen, hogy úgy tettem, mintha megijednék, mikor csapkodott. Ezt nagyon élvezte.)
Etetőszék
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. december 22., kedd
Címkék:
evés,
mérföldkövek,
video
/
Comments: (0)
Szórakozunk
Unalmasak ezek a téli napok. Alig süt a nap és nem történik semmi érdekes. Ezért kénytelen voltam saját magam némi szórakozás után nézni, találtam rögtön kettőt is.
Rájöttem, hogy milyen jópofa dolog teli szájjal berregni. Nagyon tetszik, csak úgy röpköd a kaja mindenfelé. Először még anya is kacagott rajta, most már egy kicsit morcosan néz. Pedig nagyon jó móka.
A másik pedig a fürdés. Eddig nem különösebben voltam oda érte, de pár napja már ülve fürödhetek. Hát ez valami csúcs. Pacsálok folyamatosan, csak úgy úszik az egész fürdő, de én remekül szórakozom.
Rájöttem, hogy milyen jópofa dolog teli szájjal berregni. Nagyon tetszik, csak úgy röpköd a kaja mindenfelé. Először még anya is kacagott rajta, most már egy kicsit morcosan néz. Pedig nagyon jó móka.
A másik pedig a fürdés. Eddig nem különösebben voltam oda érte, de pár napja már ülve fürödhetek. Hát ez valami csúcs. Pacsálok folyamatosan, csak úgy úszik az egész fürdő, de én remekül szórakozom.
Mikulás
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. december 3., csütörtök
/
Comments: (0)
Találkoztam ma egy hatalmas piros emberrel. Ilyet még életemben nem láttam. Nagy pocakja volt, piros kabátja és sapkája és nagy fehér szakálla, még a szemöldöke is fehér volt. Anyával éppen buliban voltunk, más babákkal találkoztunk és a piros ember egyszer csak beállított, megszakítva a csevejt és a játékot. Ezt eléggé zokon vettük többen is és sírással fejeztük ki nemtetszésünket. A többiek hamarabb behódoltak neki, én voltam a legkitartóbb. Anya próbált oda vinni hozzá, mikor már nem sírtam, de ő azt képzelte, hogy az ölébe vehet. Még mit nem! A nagyiknak sem hagyom, akkor nehogy már egy ilyen piros óriásnak engedjem! Ő azért próbált kicsit engesztelni, még egy - szintén piros - csomagot is kaptam. Anya azt mondja, a piros embert Mikulásnak hívják, és minden évben decemberben meglátogatja a gyerekeket, a rosszak virgácsot kapnak, a jók pedig ajándékot. (Ezek szerint én nagyon jó lehettem, mert a csomagomban csak csoki volt - amiből persze egy falatot sem kaptam. :( ) Nem tudom, hogy elhiggyem-e, annyi gyereket végiglátogatni... Na jövőre majd résen leszek...


B, mint..
Betegség. Beteg voltam. Életemben először. Hogy ez milyen cudar dolog! Nagyon ramatyul éreztem magam, nem volt kedvem semmihez, csak nyöszörögtem Anyának. Aludni sem tudtam rendesen és enni sem. :( Tessék kérem most sajnálni! Szerencsére úgy tűnik, már túl vagyok rajta. Azért pozitív hozadéka is volt ennek a betegség dolognak, Anyáék azt sem tudták, hogyan ugráljanak körül és annyiszor kaphattam meg a telefon egy kis bigyózásra, ahányszor csak akartam. Most, hogy a lázam elmúlt, látok Anyán némi szigorodást, az éjszakai szopikat is próbálja visszaszorítani (előtte már egy hónapja nem szopiztunk éjszaka, csak hát betegen nem igen voltam hajlandó más táplálékot magamhoz venni). Meglátjuk, melyikünk lesz az erősebb...
Brümmögés. Új szórakozásom: brümmögök. Tök jó érzés, ahogy furcsán bizsereg a szám berregés közben, nagyon tetszik. Anyáék szerinte egy kétütemű Trabantra hasonlítok ilyenkor. Nem tudom, az micsoda, de csak valami klassz dolog lehet.
(Nézzétek el Anyának, hogy tótágast áll a kép, még gyakorolnia kell egy kicsit ezt a filmezést.)
Egyébként a minap voltunk méricskélésen, 73 cm vagyok és 40 gramm híján 9 kg. Ja, és 8 fogam van már.
Brümmögés. Új szórakozásom: brümmögök. Tök jó érzés, ahogy furcsán bizsereg a szám berregés közben, nagyon tetszik. Anyáék szerinte egy kétütemű Trabantra hasonlítok ilyenkor. Nem tudom, az micsoda, de csak valami klassz dolog lehet.
(Nézzétek el Anyának, hogy tótágast áll a kép, még gyakorolnia kell egy kicsit ezt a filmezést.)
Egyébként a minap voltunk méricskélésen, 73 cm vagyok és 40 gramm híján 9 kg. Ja, és 8 fogam van már.
Apróságok - 6.
Máté megtanult pá-pá-t inteni (igaz, van, hogy két kézzel) és a fejével mondja, hogy nem. Néha, ha sikerül rávennem, hajlandó puszit is adni, bár ezt még nem tudtuk megörökíteni.
Imádja a spejzot (persze, mert általában oda nem mehet be), fő szórakozása a hűtőmágnesek lepakolása. Pár napja a konyhaszekrény kipakolása volt napirendet, de hogy egyszer megtette, úgy látom, most már nem köti le.
A legújabb szórakozás az, hogy mindent bepakol a puff alá. Most már tudom, hogy ha nem találok valamit, ott keressem. Legutóbb felhívtam magamat mobilon, mert nem találtam a telefonom és csak hallom, hogy csörög valahol, de nem találtam, míg végül rábukkantam a puff alatt.
Íme egy video a pápáról és a nem-ről, némi beszéddel kísérve:
Imádja a spejzot (persze, mert általában oda nem mehet be), fő szórakozása a hűtőmágnesek lepakolása. Pár napja a konyhaszekrény kipakolása volt napirendet, de hogy egyszer megtette, úgy látom, most már nem köti le.
A legújabb szórakozás az, hogy mindent bepakol a puff alá. Most már tudom, hogy ha nem találok valamit, ott keressem. Legutóbb felhívtam magamat mobilon, mert nem találtam a telefonom és csak hallom, hogy csörög valahol, de nem találtam, míg végül rábukkantam a puff alatt.
Íme egy video a pápáról és a nem-ről, némi beszéddel kísérve:
Hajvágás
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. november 4., szerda
/
Comments: (1)
Csak hogy a közepébe vágjak: megfosztottak korábbi hajkoronámtól. Már egy ideje elég hosszú, enyhén hullámos hajzattal rendelkeztem, a fejem tetején lassan csigákba kunkorodott már. Én szerettem, annak ellenére, hogy az utóbbi időben kétszer is lánynak néztek már. Erre Anyáék ma hirtelen elkaptak, Anya az ölébe ültetett, Apa fogott egy berregő micsodát és én csak azt vettem észre, hogy hullámos fürtjeim potyognak a földre. Ekkor erősen tiltakozni kezdtem, de Anyáékat nem hatotta meg a tiltakozásom. Így most már abszolút fiúsítva vagyok. Még szoknom kell ezt az új hajzatot. Remélem, azért a lányoknak majd így is tetszeni fogok.
Ilyen volt:

Ilyen lett:


Ilyen volt:

Ilyen lett:


Tapsolunk
Csak egy rövidke video, Máté megtanult tapsolni (bocs a maszatos előkéért, evés közben jött az ihlet):
(És pár napja egy ujjal mutogatni is, úgyhogy most folyamatosan mutogat, bár néha maga sem tudja mire, mert menet közben irányt vált az ujja :) )
(És pár napja egy ujjal mutogatni is, úgyhogy most folyamatosan mutogat, bár néha maga sem tudja mire, mert menet közben irányt vált az ujja :) )
Anya a konyhatündér?
Úgy látszik kicsi fiunk igazi gourman, nem eszik meg akármit. Eddig még nem nagyon sikerült olyat főznöm neki, amit el is fogyasztott volna. Én nem tudom, de Hippék tudnak valamit, a bébiétel valahogy mindig lecsúszik. Mindig megfogadom, hogy most aztán nem próbálkozom vagy három hétig, de aztán elkap a harci kedv, hogy talán majd ma... talán ma sikerült kisfiam ízlését eltalálnom, de mindig koppanok, akárhogyan próbálkozom. Pedig elő is kóstolom neki az ebédet, szerintem nem rossz. Már bevetettem a bio ételízesítőt (szárított zöldségek) is, de így sem ízlik neki a főztöm. Ma például zöldborsófőzelék volt a menü. Mikor meglátja a kanalat, már hatalmasra tátja a száját (aranyos, legalább az esélyt megadja mindig), aztán lenyeli, utána rám néz: "Anya, ez komoly? Ezt akarod ebédként megetetni velem?" Kínálom a második kanállal, olyankor felváltva néz a maga előtt lévő kanálra és rám, szorosan zárt szájjal. Néha megszán, és még egy-két kanállal megkóstol. Ma kipróbáltam, hogy nem adtam rögtön mást, két óra múlva újra próbáltam, hátha... Hát nem. Jött a bébiétel, fogyott is belőle egy egész üveg.
A minap lefotóztam, hogy nézett ki a konyha egy ilyen manóebéd-főzés után. Íme:
És végül egy-két friss sztárfotó:


A minap lefotóztam, hogy nézett ki a konyha egy ilyen manóebéd-főzés után. Íme:
Apróságok - 5.
Mostanában Máté nagyon sokat fejlődött, mindig tartogat valami meglepetést. Pár napja a be-be-t felváltotta a tye-tye. Nagyon nehezen hagyja magát lefilmezni, Lacical vagy a tizedik próbálkozásra tudtuk csak megörökíteni. A videon az én hangom is hallatszik, mert csak akkor volt hajlandó produkálni magát, ha "beszélek" vele.
Legújabb szokása, hogy harapdál. Nem is kicsit. Felveszem, és az az első dolga, hogy megharapja a vállam. Persze ha rászólok, zokogás van.
És történelmi éjszakánk volt a minap, Manó életében először ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT! Csak reggel 6-kor kelt fel enni. Igaz, ezt azóta nem ismételte meg, de ez akkor is biztató.
Legújabb szokása, hogy harapdál. Nem is kicsit. Felveszem, és az az első dolga, hogy megharapja a vállam. Persze ha rászólok, zokogás van.
És történelmi éjszakánk volt a minap, Manó életében először ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT! Csak reggel 6-kor kelt fel enni. Igaz, ezt azóta nem ismételte meg, de ez akkor is biztató.
Elfoglalt vagyok
Már nagyon régen jelentkeztem, mert annyi dolgom van, hogy egyszerűen nem jutok ide, ezért mindig Anyát kértem meg, hogy tudósítson rólam. De most megpróbálok bokros teendőim közepette kis időt szakítani, hoztam pár videot is.
És hogy mivel vagyok elfoglalva? Temérdek teendőm van. Először is el kellett sajátítanom a mászást. Most már egész jól megy, bár néha még a kúszással felváltva alkalmazom.
Aztán beszédórákat is vettem. Most már megy a ba-ba, be-be is.
Ezen kívül gyakorolnom kell a felállást is. Térdelésbe már simán megy, olykor ki is tudom nyomni magam, de még egy kicsit combra kell gyúrnom ahhoz, hogy igazán sikerüljön. Úgyhogy most minden nap edzek.
Emellett pedig bigyó-korszakomat élem. Muszáj mindent mutatóujjal megvizsgálnom, azaz bigyózok. Kedvencem a kisautó kereke.

Aztán találtam még egy jó szórakozást is. Észrevettem, hogy Apa karján és lábán hosszú szálak vannak, ezeket is nagyon szeretem húzogatni, már ha hagyják, mert érthetetlen módon Apa nem díjazza ezt a tevékenységemet.
Úgyhogy remélem megbocsájtjátok, hogy mostanában ritkábban jövök. Majd Anyát noszogatom, neki úgysincs annyi dolga, hogy írjon sűrűbben.
És hogy mivel vagyok elfoglalva? Temérdek teendőm van. Először is el kellett sajátítanom a mászást. Most már egész jól megy, bár néha még a kúszással felváltva alkalmazom.
Aztán beszédórákat is vettem. Most már megy a ba-ba, be-be is.
Ezen kívül gyakorolnom kell a felállást is. Térdelésbe már simán megy, olykor ki is tudom nyomni magam, de még egy kicsit combra kell gyúrnom ahhoz, hogy igazán sikerüljön. Úgyhogy most minden nap edzek.
Aztán találtam még egy jó szórakozást is. Észrevettem, hogy Apa karján és lábán hosszú szálak vannak, ezeket is nagyon szeretem húzogatni, már ha hagyják, mert érthetetlen módon Apa nem díjazza ezt a tevékenységemet.
Úgyhogy remélem megbocsájtjátok, hogy mostanában ritkábban jövök. Majd Anyát noszogatom, neki úgysincs annyi dolga, hogy írjon sűrűbben.
Első találkozás a csülökcsonttal
Nem meglepő módon apai kezdeményezésre megtörtént az első találkozás a csülökcsonttal. Itt láthatjátok:




Szőlőt szemezünk
A Mátrában töltött hétvégén ismerkedtem meg a szőlővel, csak úgy nyalakodás szintjén. A gyümölcsökkel egyébként is jó barátságban vagyok már, kezdeti ellenkezésem felengedett, egész finomak. Mivel a mátrai kóstoltatás jól sikerült, a minap Anya leült mellém szőlőt eszegetni és engem is megkínált. Próbálkozott, hogy megint csak a levét egyem, vagy csak kis darabokat, de én már nem érem be ennyivel. Miért van az, hogy a felnőttek mindig csak gyerekkaját, meg gyerekfalatokat adnak, az igazi finomságokat meg megtartják magunknak? Anya most is ezzel próbálkozott, de én nem akartam hagyni magam, igazi szőlőt akarok enni!
Kúszok, mászok, zenélgetek
Képzeljétek, haladok a mozgásban. Már elég jól tudok helyet változtatni kúszással, azt hiszem, ezt a technikát már tökélyre fejlesztettem. Azért kellett egy kis idő, mire rájöttem, mikor és hogyan kell használni a kezeket és a lábakat, de most már elérem legalább azokat a játékokat, amiket akarok. (És persze a sokkal izgalmasabb dolgokat is, mint papucs, telefon stb.) Nagy megkönnyebbülés ez.
Hétvégén a Mátrában voltunk. Nagyon élveztem. Bár éjszaka nem szeretek idegen helyen aludni, itt különösen sok furcsa zaj volt, de még ezzel együtt is megérte. És itt először sikerült két egész mászó mozdulatot tennem. Jó, még nem tökéletes a dolog, úgy nézhettem ki, mint valami részeg ember az imbolygásommal, de nagyon büszke voltam magamra. Hát még Anya! Rögtön fel is hívta Apát és elújságolta (éppen elaltatni készült Anya engem, de hát ez sokkal érdekesebb volt, mint az alvás).
A múlt héten először voltunk Anyával Ringatón, ahol más babákkal együtt vagyunk és a felnőttek énekelnek nekünk. Van ott egy aranyos kislány, nálam csak egy picivel idősebb, őt mindig nagyon megnézem, olyan helyes... Szóval azóta úgy érzem, zeneiségem sokat fejlődött. Tegnap például dobolni próbáltam, Apa adott egy kanalat és használtam még hozzá Apa tányérját is. Nagyon jó volt. (Olyan aranyos volt a dobolásnál, mindig megijedett a nagy hangtól és nagyokat pislogott közben.)
Mutatok videot a kúszásról és a dobolásról is. (Persze kúszás közben egy címke elterelte a figyelmét az eredeti célról, de a lényeg így is látható.)
Hétvégén a Mátrában voltunk. Nagyon élveztem. Bár éjszaka nem szeretek idegen helyen aludni, itt különösen sok furcsa zaj volt, de még ezzel együtt is megérte. És itt először sikerült két egész mászó mozdulatot tennem. Jó, még nem tökéletes a dolog, úgy nézhettem ki, mint valami részeg ember az imbolygásommal, de nagyon büszke voltam magamra. Hát még Anya! Rögtön fel is hívta Apát és elújságolta (éppen elaltatni készült Anya engem, de hát ez sokkal érdekesebb volt, mint az alvás).
A múlt héten először voltunk Anyával Ringatón, ahol más babákkal együtt vagyunk és a felnőttek énekelnek nekünk. Van ott egy aranyos kislány, nálam csak egy picivel idősebb, őt mindig nagyon megnézem, olyan helyes... Szóval azóta úgy érzem, zeneiségem sokat fejlődött. Tegnap például dobolni próbáltam, Apa adott egy kanalat és használtam még hozzá Apa tányérját is. Nagyon jó volt. (Olyan aranyos volt a dobolásnál, mindig megijedett a nagy hangtól és nagyokat pislogott közben.)
Mutatok videot a kúszásról és a dobolásról is. (Persze kúszás közben egy címke elterelte a figyelmét az eredeti célról, de a lényeg így is látható.)
Zombisodunk
Nem tudom, mi van Mátéval az utóbbi időben, de az éjszakai (nem)alvásunk kezd borzasztó lenni. Ma képes volt fokozni az eddigi sokszori kelés és óránként keltett egész éjszaka! Felsírt, bementem, kicsit magamhoz öleltem, visszatettem a cumit a szájába és aludt megint egy órát. Enni csak kétszer ettünk. Viszont szerencse volt, hogy az ébredés után viszonylag gyorsan visszaaludt. Pár napja 2,5 órán keresztül próbáltam visszaaltatni, de mindig, mikor úgy tűnt, már alszik, felsírt. A felső négy foga már kijött (már 6 foga van!), így szerintem nem ez okozza ezt a sok ébredést. De azzal biztatom magam, hogy egyszer csak kinövi.
Apróságok - 4.
Csak néhány apróság mára.
Máténak új játéka van. Rájött, hogy milyen nagyon jó dolog fakanállal püfölni mindent, így mostanában van egy szerszáma, a fakanál és ezzel sorra próbálja a dolgokat.
Manó kúszik. Legalábbis azt hiszem, bár nem tudom, kúszásnak lehet-e nevezni azt a mozgást, amit csinál. A lábait maga alá húzza, így halad kicsit előre, majd felső testtel előre vetődik.
És még egy apró dolog. Egyre inkább hangot ad nemtetszésének. Van, hogy a meeee-t nyomja meg és kiáltja egyre hangosabban, vagy elkezd erőlködni ha valami nem tetszik neki, néha a feje is belevörösödik.
Mutatok videókat a fentiekről. Türelmesen kell végignézni, mert persze a fényképezőgépnek nem akarta mutogatni magát.
Mostantól - ha nem felejtem el - minden bejegyzés alján láthatjátok, hogy Máté éppen mennyi idős volt, mikor a bejegyzés született. Az angolul nem tudók kedvéért months=hónap, weeks =hét.
Máténak új játéka van. Rájött, hogy milyen nagyon jó dolog fakanállal püfölni mindent, így mostanában van egy szerszáma, a fakanál és ezzel sorra próbálja a dolgokat.
Manó kúszik. Legalábbis azt hiszem, bár nem tudom, kúszásnak lehet-e nevezni azt a mozgást, amit csinál. A lábait maga alá húzza, így halad kicsit előre, majd felső testtel előre vetődik.
És még egy apró dolog. Egyre inkább hangot ad nemtetszésének. Van, hogy a meeee-t nyomja meg és kiáltja egyre hangosabban, vagy elkezd erőlködni ha valami nem tetszik neki, néha a feje is belevörösödik.
Mutatok videókat a fentiekről. Türelmesen kell végignézni, mert persze a fényképezőgépnek nem akarta mutogatni magát.
Mostantól - ha nem felejtem el - minden bejegyzés alján láthatjátok, hogy Máté éppen mennyi idős volt, mikor a bejegyzés született. Az angolul nem tudók kedvéért months=hónap, weeks =hét.
Kacagunk
Most csak egy aranyos videot szeretnék megosztani Veletek. Délelőtt azt játszottuk, hogy egy gurulós csörgőt gurigattam Máté előtt, ő pedig hatalmasak kacagott. Általában szereti a gurigatós játékokat, a labdán is nagyokat szokott nevetni.
Hordozómánia
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. szeptember 3., csütörtök
/
Comments: (0)
Kitört rajtam a hordozómánia. Máté nem egy babakocsizós lélek, és már piciként is elég érzékeny volt, így már korán megismerkedtünk a hordozókendővel - ezt már láthattátok is itt a blogon. Most viszont új korszakba kezdünk lépni, ugyanis Manócskánk kezdni kinőni az elöl hordozást, így más fajta hordozás után kell néznünk.
Lehet ugye kendővel is háton hordozni, de ezt kicsit bonyolult megkötni és pl. egy áruház közepén elég nehézkes. Így beszereztünk egy Liliputi háti hordozót, ebben elöl is és háton is hordozható a gyerkőc. Háton még csak itthon teszteltem, elöl viszont már aludt benne Máté (tekintve, hogy a babakocsiban az üvöltés megy). Kicsit nyomja a pántja elöl a hasamat és a csípőmet, így még nem biztos, hogy hosszú távon tagja lesz a családunknak.
(itt már felébredt)
A fórumtalálkozón volt lehetőségem kipróbálni pár újdonságot is, mint a csípőhordozásra tökéletes scootababy-t
És a könnyű, szintén igazából csípőhordozásra alkalmas babaerszényt.
(itt éppen felvétel közben vagyunk, ezért ez a szenvedő arc)
És még mindig nem találtam meg az igazit (mármint hordozóeszközt :) ), keresek és próbálunk tovább...
Lehet ugye kendővel is háton hordozni, de ezt kicsit bonyolult megkötni és pl. egy áruház közepén elég nehézkes. Így beszereztünk egy Liliputi háti hordozót, ebben elöl is és háton is hordozható a gyerkőc. Háton még csak itthon teszteltem, elöl viszont már aludt benne Máté (tekintve, hogy a babakocsiban az üvöltés megy). Kicsit nyomja a pántja elöl a hasamat és a csípőmet, így még nem biztos, hogy hosszú távon tagja lesz a családunknak.
A fórumtalálkozón volt lehetőségem kipróbálni pár újdonságot is, mint a csípőhordozásra tökéletes scootababy-t
És a könnyű, szintén igazából csípőhordozásra alkalmas babaerszényt.És még mindig nem találtam meg az igazit (mármint hordozóeszközt :) ), keresek és próbálunk tovább...
Ismerkedünk
Bejegyezte:
Csirke
/
Comments: (0)
A minap Anyával egy hatalmas buliban voltunk. Anya azt mondta, hogy olyan babákkal és a mamáikkal találkozunk, akikkel az interneten beszélgetni szokott. Nem tudom, mi az az internet, de nagyon nagy hely lehet, mert nem jött el mindenki és mégis rengetegen voltunk:
Először egy kicsit meg is illetődtem ennyi ember láttán, nem akartam még Anya öléből sem rájuk nézni. Egy ideig a babakocsiból szemlélődtem:
Azután Anya öléből, végül nagy levegőt vettem és már a takarón is nézelődtem egy kicsit.
A végén viszont belejöttem, még barátkozásra is futotta, sőt megismerkedtem egy lánnyal is...

Először egy kicsit meg is illetődtem ennyi ember láttán, nem akartam még Anya öléből sem rájuk nézni. Egy ideig a babakocsiból szemlélődtem:
Beszélgetünk
Kénytelen vagyok változtatni a nyelvezeten, mert ezek a felnőttek valahogy nem akarják megérteni. Ezért most új hangokkal próbálkozom a "me-me" mellé, most a "tyí" van soron. A hangadást némi nyálfújás is kíséri, de hát így az igazi. Anyuéknak nagyon tetszik, egész délelőtt küzdöttek, hogy levegyék. Nem adtam meg könnyen magam, de a végén csak megkönyörültem rajtuk.
Ismét mosogatunk
Bejegyezte:
Csirke
/
Comments: (0)
A minap Manó már nagyon nyűgös volt, viszont mosogatni csak kellett, így a hátamra kaptam és együtt mosogattunk. Íme:

Foghíradó
Tudatom minden kedves érintettel, hogy kibújt a harmadik fogam is! Jobb oldalt felül, Anya szerint nehéz megmondani, hogy ez most a 2-es vagy a 3-as. Sajnos lelomboztak Anyáék, mert mondták, hogy több fogam is lesz még, 20 (!) egész pontosan. Hát akkor még sok hátra van, pedig most is eléggé fájt, ahogy kibújt.
Teszek, veszek, mosogatok...
Valószínűleg mindenki, aki főzött már babakaját átment az alábbiakon, de azért megörökítem az utókornak. Szóval a minap ebédet főztem piciny fiamnak. Sárgarépa-főzelék volt a menü. Ehhez először meghámoztam a zöldségeket. Összedaraboltam. - használtam: hámozó, deszka, kés Aztán kis lábasban megfőztem. Összeturmixoltam. - Ehhez használtam a botmixert és egy poharat, majd egy tálba áttettem. Utána úgy gondoltam, hogy mivel maradtak még darabok a mixelés után, átpasszírozom egy szűrőn. Mivel túl sűrű lett, hígítottam egy kis tápszerrel - cumisüveg+tető, tápszeres kanál Manóval megkóstoltattam, de mivel nem ette, kellett bele egy kis őszibarack, de mivel ilyen kis mennyiséget nem lehet mixelni, jött az almareszelő. Mikor ez egész elkészült és evéshez készülődtünk, ügyesen felborítottam a tálat, így bánta egy terítő is és a végén Manó evett belőle pár kanállal.
Ezután úgy döntöttem, házikosztból elég volt ennyi és kibontottam egy banán-őszibarack bébiételt, amit be is lakmározott. Így az egyenleg az ebéd végén az alábbi mosatlan és egy bébiétellel jól lakott gyermek.
hámozó
deszka
kés
lábos
botmixer
pohár
kanál
szűrő
cumisüveg+tető
tápszeres kanál
tál
almareszelő
2 babakanál
terítő
De nem adom fel a főzőcskézést! (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy szerencsére délután megette a fent elkészített főzeléket.)
Répafőzelékesen:
Ezután úgy döntöttem, házikosztból elég volt ennyi és kibontottam egy banán-őszibarack bébiételt, amit be is lakmározott. Így az egyenleg az ebéd végén az alábbi mosatlan és egy bébiétellel jól lakott gyermek.
hámozó
deszka
kés
lábos
botmixer
pohár
kanál
szűrő
cumisüveg+tető
tápszeres kanál
tál
almareszelő
2 babakanál
terítő
De nem adom fel a főzőcskézést! (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy szerencsére délután megette a fent elkészített főzeléket.)
Répafőzelékesen:
Mozogjunk, mozogjunk - 2.
Mint lent látszik, tovább folytatom az edzéseket. Azt hiszem, az alakomnak is jót fog tenni, mostanában kicsit megsonkásodtam. Hiába, nem tudok ellenállni a baracknak.
Kinga kérésére mutatok egy újabb videot, hogyan tudok már négykézlábazni.
Kinga kérésére mutatok egy újabb videot, hogyan tudok már négykézlábazni.
Tornázunk
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. augusztus 7., péntek
/
Comments: (0)
Ma megint itt volt Hédi, a gyógytornász. Kedves lány, szeretem, egészen addig, amíg nem kezd el macerálni, mert az már nagyon utálom. De ma hallottam, amint azt mondja Anyának, hogy most nem jön két hétig, mert már olyan sokat fejlődtem és majd akkor kiderül, ha továbbra is ilyen ügyes leszek, akkor nem macerál többet. Ja, ha csak ezen múlik, én megteszek minden tőlem telhetőt, mert nem szeretem, mikor meggyömöszöl. Az elmúlt két hétben tényleg próbáltam felmutatni valamit mozgás ügyileg. Már tudok négykézlábra állni és hason a tárgyak után menni és az utóbbi két napban a hátról hasra forgást is tökéletesítettem, igaz, csak bal oldalra. De hát nem lehet mindent egyszerre. Viszont esténként mindig próbára teszem Anyát, mikor fürdés előtt tisztálkodunk, mert mindig átfordulok, ő visszafordít, én megint átfordulok. Jó játék, nem?
Nyaralás
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. augusztus 4., kedd
Címkék:
kirándulások
/
Comments: (2)
(Nyaralni voltunk pár napot Várgesztesen, barátokkal együtt vettünk ki egy házat. Nagyon jól éreztük magunkat, szerintem kicsi fiúnk is.)
Múlt héten elutaztunk Anyáékkal pár napra. Nagyon sokat mentünk a Berregővel, kétszer el is szunnyadtam út közben. Mikor megérkeztünk, már ott voltak a többiek a házban, akiknél előző héten vendégeskedtünk. Két másik fiú is volt velük, Bazsi és Gergő. Ők nagyobbak mint én, már ügyesen másznak, lassan járni is tudnak. Csodálkozva néztem őket sokszor, azóta én is próbálkozom, hátha nekem is sikerült elsajátítanom ezt a mászás dolgot. Eddig a négykézlábra állásig jutottam, de az már stabilan megy. Csak nem tudom, innen hogyan tovább. De előbb utóbb csak rájövök.
Szóval érkezés után az első két este elég rosszul aludtam. Hiányzott a megszokott ágyacskám a szobámban, minden olyan idegen volt. Nappal is elég zaklatottan tudtam csak aludni az első nap, meg-meg ébredtem és azt sem tudtam, hol vagyok. De aztán lassan megszoktam, bár azért az itthoni ágy az igazi. Hiába na, az utazóágyat nem nekem találták ki, csak szükségmegoldás.


Nagyon élveztem, hogy napközben többen voltunk, mindig volt valaki körülöttem és a többiek játékait is kölcsönvehettem, ki is próbáltam jó sokat. Pancsoltunk is egy párszor a teraszon, mert Bazsi hozta a medencéjét és abba belemehettem.

(fürdés után szárítkozva)
A fiúk mesélték, hogy ők egy nagy medencébe mentek minden nap fürdeni, de sajnos engem oda nem engedtek el Anyáék. Voltunk Anya ismerőseinél is, nagyon kedvesek voltak velem. Volt ott pár ugató, izgő-mozgó négylábú, hát érdekesek voltak, de inkább csak távolról szemléltem őket.
Nagyon jól éreztem magam - ahogy Anya mondja - "a nyaralás" alatt és szerintem Anyáék is. Remélem, megyünk máskor is.
Múlt héten elutaztunk Anyáékkal pár napra. Nagyon sokat mentünk a Berregővel, kétszer el is szunnyadtam út közben. Mikor megérkeztünk, már ott voltak a többiek a házban, akiknél előző héten vendégeskedtünk. Két másik fiú is volt velük, Bazsi és Gergő. Ők nagyobbak mint én, már ügyesen másznak, lassan járni is tudnak. Csodálkozva néztem őket sokszor, azóta én is próbálkozom, hátha nekem is sikerült elsajátítanom ezt a mászás dolgot. Eddig a négykézlábra állásig jutottam, de az már stabilan megy. Csak nem tudom, innen hogyan tovább. De előbb utóbb csak rájövök.
Szóval érkezés után az első két este elég rosszul aludtam. Hiányzott a megszokott ágyacskám a szobámban, minden olyan idegen volt. Nappal is elég zaklatottan tudtam csak aludni az első nap, meg-meg ébredtem és azt sem tudtam, hol vagyok. De aztán lassan megszoktam, bár azért az itthoni ágy az igazi. Hiába na, az utazóágyat nem nekem találták ki, csak szükségmegoldás.
Nagyon élveztem, hogy napközben többen voltunk, mindig volt valaki körülöttem és a többiek játékait is kölcsönvehettem, ki is próbáltam jó sokat. Pancsoltunk is egy párszor a teraszon, mert Bazsi hozta a medencéjét és abba belemehettem.
A fiúk mesélték, hogy ők egy nagy medencébe mentek minden nap fürdeni, de sajnos engem oda nem engedtek el Anyáék. Voltunk Anya ismerőseinél is, nagyon kedvesek voltak velem. Volt ott pár ugató, izgő-mozgó négylábú, hát érdekesek voltak, de inkább csak távolról szemléltem őket.
Nagyon jól éreztem magam - ahogy Anya mondja - "a nyaralás" alatt és szerintem Anyáék is. Remélem, megyünk máskor is.
Apróságok - 3.
Bejegyezte:
Csirke
/
Comments: (0)
Csak egy érdekesség. Ma vettem észre, hogy Máté szereti az "Ez elment vadászni, ez meglőtte..." kezdetű mondókát, ha nyűgös, akkor is érdeklődve figyeli, viszont nem annyira szereti a "Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta..." kezdetűt. Ennél továbbra is nyűglődik.
Apróságok - 2.
Ismét néhány apróság kis házunk tájáról, hétvégén volt egy pár "elsőnk".
Megtörtént az első hajvágásunk. Manó feje tetején már fürtökben göndörödött a haj, és a szemébe is kezdett belelógni, így muszáj volt vágni (pedig nagyon odavoltam azokért a fürtökért). A művelet nem volt egyszerű, Apa gyereket ölbevesz, fejét megtámaszt, Anya rekord sebességgel vág, kihasználva azt a századmásodpercet, amikor a fej mozdulatlan. Nem vágtam sokat, csak kb. 2 cm-t, de a végén Manó már nagyon türelmetlen volt. Az eredmény nem lett fodrászkiállításra való, de szerintem nem lett rossz. A 6 hónapos csajoknál biztosan nyerő, de még az 5 hónaposoknál is hódíthat.
Ilyen volt:

Ilyen lett:
Hétvégén megint voltunk úszni. Most csak egy baba volt rajtunk kívül, Máté egész jól viselte. A zuhanytól továbbra is nagyon fél, így azon megpróbálunk hamar túllenni. Megtörtént az első merülésünk. Elöször nem akartam, hogy merüljön, de mondta az oktató, hogy nem kell a búvárreflex hozzá, nem lesz gond (a búvárreflex a babáknál kb. 6 hónapos korig van, ha lemerítik őket a víz alá, automatikusan nem vesznek levegőt). Ki kellett ültetni a víz szélére, elmondani: "Merülünk a víz alá, nagy levegő...Hoppá" és behúzni a víz alá, az oktató segítségével. A víz alatt (csak egy pillanat volt az egész), nagy ficánkolást rendezett, az oktató azt mondta, amit a víz alatt csinálnak, azt csinálták a pocakban is. Hát, akkor nagy buli volt odabent. :) Mikor kijött a víz alól, nagy meglepődés volt az arcán, de nem sírt. Utána viszont sokkal aktívabb lett a vízben, járt a lába ezerrel. Sajnos, pont nem vittünk kamerát, így nem lett megörökítve a pillanat.
És szintén a hétvégére esett az első cukkíni-krumpli főzelék is. Finoman szólva nem jött be. Eddig egyetlen főzeléket sem evett, mondjuk megkóstoltam, az alapján nem is csodálom. Még eddig az őszibarack-krumpli párosításból és a sütőtök-almából evett valamennyit. A gyümölcsök magukban mennek, de főzeléknek nem szereti. Megörökítettük, íme:
Megtörtént az első hajvágásunk. Manó feje tetején már fürtökben göndörödött a haj, és a szemébe is kezdett belelógni, így muszáj volt vágni (pedig nagyon odavoltam azokért a fürtökért). A művelet nem volt egyszerű, Apa gyereket ölbevesz, fejét megtámaszt, Anya rekord sebességgel vág, kihasználva azt a századmásodpercet, amikor a fej mozdulatlan. Nem vágtam sokat, csak kb. 2 cm-t, de a végén Manó már nagyon türelmetlen volt. Az eredmény nem lett fodrászkiállításra való, de szerintem nem lett rossz. A 6 hónapos csajoknál biztosan nyerő, de még az 5 hónaposoknál is hódíthat.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
És szintén a hétvégére esett az első cukkíni-krumpli főzelék is. Finoman szólva nem jött be. Eddig egyetlen főzeléket sem evett, mondjuk megkóstoltam, az alapján nem is csodálom. Még eddig az őszibarack-krumpli párosításból és a sütőtök-almából evett valamennyit. A gyümölcsök magukban mennek, de főzeléknek nem szereti. Megörökítettük, íme:
Szervizelés
A Manó elromlott, el kellene küldenem szervizbe. Biztos valami chip mehetett tönkre benne, szerintem az alvásegységénél. Az utóbbi pár hónapban - mióta megtanult egyedül elaludni - tök jó kis napirendünk volt. Keltünk 3/4 7 körül (jó, volt, hogy 6-kor, vagy fél 6-kor), aludt délelőtt és kora délután is 1,5 órát (vagy kettőt) és estefelé még 30 percet a babakocsiban. Két napja elromlott. Tegnap is és ma is csak 30 perceket alszik, pedig fél 6-kor már ébren volt. Persze a kialvatlanságtól tök nyűgös. Azt hiszem, előkeresem a szervizkönyvét.
Pörgünk, forgunk
Csak egy gyors híradás. Manó ma megfordult hasról hátra. Szerintem egyelőre csak véletlen volt a dolog, nézett utánam és a feje elhúzta, átbillent. De nagyon megdicsértem.
Haladok
Kezdem megelégelni azt, hogy nem tudok elérni semmit, csak ami közvetlenül előttem van és mindenért Anyát kell szólongatnom. Szó se róla, ő ugrik is, ha szólok (előbb-utóbb), de azért az önállóság mégis jobb lenne. Ezért elhatároztam, hogy csakazértis megtanulom az önálló helyváltoztatást. Ahogy elnézem, hosszú menet lesz, nehezebb, mint gondoltam. Ma kezdtem az edzéseket. Első lépésként az oldal irányú mozgást kellett gyakorolnom, célom egy kulcscsomó megszerzése volt. Sikerült! :)
Hétvége
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. július 20., hétfő
/
Comments: (0)
Vasárnap barátoknál voltunk egy kis kerti sütögetésen, hogy megbeszéljük a nyaralás részleteit indulás előtt (végül ezzel igen keveset foglalkoztunk :) ). Kicsit tartottam tőle, mert legutóbb, amikor hasonló kerti sütögetésen voltunk Kingánál, Manó nagyon kiakadt, alig tudtunk megnyugtatni, nagyon hamar el is kellett jönnünk. Szerencsére délelőtt több, mint 2 órát aludt és a kocsiban is szunyókált egy felet, így eléggé kipihenten érkeztünk. A társaságban volt még két pici gyerek (1 éves és 10 hónaposak), ők már igazi örökmozgók. Másznak, járnak, mindenféle zenélő játékkal játszanak. Kicsit izgultam, hogy Máté hogy fogja viselni a nagy jövés-menést és zajt, de meglepően jól fogadta. Az elején ölben volt, aztán később a kölcsön kapott pihenőszékben nézelődött (most nem hoztuk magunkkal a mienket, eddig mindig vittük, soha nem kellett...). A földről nem szívesen nézelődött, akkor pityeregni kezdett, a székben elvolt. Igaz, ehhez hozzájárult a cumi is, amit 5 hónaposan fogadott el és azóta vészhelyzetekben használunk. Rekordot döntött ébrenlétben is, két alvás között majdnem 4 órát ébren volt. Egyszerűen nem tudtam elaltatni, nekifutottam kétszer, de letettem az utazóágyba, felemelte a fejét és vigyorgott rám: "Anya, te most mit akarsz?". Egyáltalán nem tűnt álmosnak. A végén elvittem sétálni, bealudt a babakocsiban, 20 perc tologatás után 30 percre.
Este persze tele volt élménnyel, alig lehetett letenni. Sikongatott az ágyában és nyomta fel magát négykézlábra. (Egyébként azóta is így alszik el, csak nem sikongat.)
Ezek után nagy várakozás van bennem a várgesztesi nyaralással kapcsolatosan.
Mutatok néhány képet a hétvégéről:

Este persze tele volt élménnyel, alig lehetett letenni. Sikongatott az ágyában és nyomta fel magát négykézlábra. (Egyébként azóta is így alszik el, csak nem sikongat.)
Ezek után nagy várakozás van bennem a várgesztesi nyaralással kapcsolatosan.
Mutatok néhány képet a hétvégéről:
Babaúszás
Anyáék a hétvégén beváltották korábbi ígéretüket és elvittek arra a "babaúszásra". Ott volt egy nagy tér és egy hatalmas kád, benne sok-sok, rengeteg vízzel. Ennyi vizet még nem is láttam egyszerre. Egy fiatal néni tartotta az úszást, nagyon kedves volt velem, rögtön mosolygott rám, hagyta, hogy megszokjam, ezért meg is ajándékoztam egy-egy mosollyal. Eleinte csak a víz mellett ücsörögtünk Anyával, én elbűvölve néztem az előző csoportot, ahol nagy gyerekek játszottak a vízben.
Azután besétáltunk a vízbe (szerencsére, akkor már nem volt rajtunk kívül senki, csak a kedves néni). Húúú, hát elsőre nagyon hidegnek éreztem, de később már nem zavart. Elvégre, már nagy fiú vagyok, nem fogok ilyen apróság miatt sírva fakadni. Olyan furcsa érzés volt, de nagyon jó. Hirtelen mindenem olyan könnyű lett, sokkal könnyebben tudtam rúgkapálni, csapkodni. Vigyorogtam is sokat. Énekeltünk dalokat és pancsoltunk. Apa a partról szurkolt nekem, és próbált megörökíteni a fényképezőgéppel. És volt, hogy Anya buborékokat fújt nekem a víz alatt, jaj, az nagyon érdekes volt.

Azóta nagyon élvezem a fürdést is. Anyának ezért minden fürdetés után át kell öltöznie, de nem látom rajta, hogy bánná, ezért csapkodok tovább, mert nekem tetszik. Jó dolog ez a víz, na.
Azután besétáltunk a vízbe (szerencsére, akkor már nem volt rajtunk kívül senki, csak a kedves néni). Húúú, hát elsőre nagyon hidegnek éreztem, de később már nem zavart. Elvégre, már nagy fiú vagyok, nem fogok ilyen apróság miatt sírva fakadni. Olyan furcsa érzés volt, de nagyon jó. Hirtelen mindenem olyan könnyű lett, sokkal könnyebben tudtam rúgkapálni, csapkodni. Vigyorogtam is sokat. Énekeltünk dalokat és pancsoltunk. Apa a partról szurkolt nekem, és próbált megörökíteni a fényképezőgéppel. És volt, hogy Anya buborékokat fújt nekem a víz alatt, jaj, az nagyon érdekes volt.Azóta nagyon élvezem a fürdést is. Anyának ezért minden fürdetés után át kell öltöznie, de nem látom rajta, hogy bánná, ezért csapkodok tovább, mert nekem tetszik. Jó dolog ez a víz, na.
Apróságok
Bejegyezte:
Csirke
on 2009. július 17., péntek
/
Comments: (1)
Most csak néhány apróságot szeretnék megosztani Veletek, nehogy a feledés homályába merüljön.
Az egyik egy új felfedezés, nevezetesen, hogy Manócskánk fél az "á" betűtől. Először akkor vettük ezt észre, mikor etetésnél mondtuk, hogy "nagyra nyitjuk a szánkat, áááááá" és elkezdett sírni. De akkor még nem kötöttük ezt össze az "á"-val. De aztán egy másik alkalommal is megismétlődött ez, majd ma tudatosult bennem, hogy mindez az á-nak köszönhető. Az "Anya, taníts engem" című könyvben mindenféle "gyakorlatok" vannak, amit a gyerkőccel lehet csinálni. Néha szoktunk belőle szemezgetni. Az egyik feladat az, hogy mondogassuk a gyereknek, hogy ah, eh, oh, hogy utánozzon. Na, Manó az elsőnél kiakadt. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy ennyire nem szereti az á-t, lehet, hogy az arckifejezésünk ijeszti meg, mert egyébként mindig mosolyogni szoktunk.
Másik ilyen apróság, hogy viszont nagyon is szereti az "Én elmentem a vásárba..." kezdetű dalt. Ha sírós, nyűgös - mint amilyen például ma este volt - csak rázendítek és csönd van. A múltkor mikor jöttünk haza valahonnan és a kocsiban nagyon nyűgös volt, hazáig ezt énekeltem. Rengetegszer egymás után. De csönd volt. :)
Ma megint a nagy kádban fürödtünk. Bár már fáradt volt, de nagyon tetszett neki. Nem volt megilletődött, mint a múltkor, hanem önfeledten csapkodott kezével, lábával és nagyokat vigyorgott hozzá. Nagyon aranyos volt.
És végül hoztam néhány képet.


Az egyik egy új felfedezés, nevezetesen, hogy Manócskánk fél az "á" betűtől. Először akkor vettük ezt észre, mikor etetésnél mondtuk, hogy "nagyra nyitjuk a szánkat, áááááá" és elkezdett sírni. De akkor még nem kötöttük ezt össze az "á"-val. De aztán egy másik alkalommal is megismétlődött ez, majd ma tudatosult bennem, hogy mindez az á-nak köszönhető. Az "Anya, taníts engem" című könyvben mindenféle "gyakorlatok" vannak, amit a gyerkőccel lehet csinálni. Néha szoktunk belőle szemezgetni. Az egyik feladat az, hogy mondogassuk a gyereknek, hogy ah, eh, oh, hogy utánozzon. Na, Manó az elsőnél kiakadt. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy ennyire nem szereti az á-t, lehet, hogy az arckifejezésünk ijeszti meg, mert egyébként mindig mosolyogni szoktunk.
Másik ilyen apróság, hogy viszont nagyon is szereti az "Én elmentem a vásárba..." kezdetű dalt. Ha sírós, nyűgös - mint amilyen például ma este volt - csak rázendítek és csönd van. A múltkor mikor jöttünk haza valahonnan és a kocsiban nagyon nyűgös volt, hazáig ezt énekeltem. Rengetegszer egymás után. De csönd volt. :)
Ma megint a nagy kádban fürödtünk. Bár már fáradt volt, de nagyon tetszett neki. Nem volt megilletődött, mint a múltkor, hanem önfeledten csapkodott kezével, lábával és nagyokat vigyorgott hozzá. Nagyon aranyos volt.
És végül hoztam néhány képet.



