Itt a tél...

Megjött a tél, így belekóstoltunk a téli örömökbe.

Autót takarítottunk:


Szánkóztunk:

És készülünk a karácsonyra is.


Mindegyik nagyon tetszik Máténak. Különösen a saját mézeskalács. Mikor megkóstolta és mondtam, hogy ezt ő sütötte, majd szét vetette a büszkeség.

Nagyon szereti a fenyőfákat is. Az utca aljában van egy fenyőfa-árus. Minden nap bemegyünk és megcsodáljuk a fenyőket és megbeszéljük, hogy ebből lesznek a karácsonyfák (vagy százszor olvastuk, hogyan díszíti Bogyó és Babóca a karácsonyfát.)

Tiltakozunk

Már régóta fel akartam venni, hogy milyen mikor Máté tiltakozik. Tegnap sikerült. Általában nem tart ilyen sokáig, tegnap úgy látszik színészkedni volt kedve.

Egyébként nagyon rendszerető, volt, hogy kérés nélkül játék után visszavitte az autót a helyére.

Tegnap felvettük az új hótaposóját, amit a cipős dobozból vettem ki. Mikor megjöttünk, betettem az előszobafal alá és bementem a konyhába. Mire kijöttem, beletette szépen egymás mellé a cipőket a dobozba.

Téli fotók

Mai sztárfotók:

Apróságok

Megint néhány apróság.

Ma a teraszon motoroztunk. Máté talált egy falevelet, mutogatta nekem. Mondtam, hogy mindjárt lesöpörjük, erre felállt a motorról, fogta a kis seprűjét, lesöpörte a levelet, visszatette a seprűt a helyére (!), majd motorozott tovább.

Lassan nálunk is elérkezik a szobatisztaságra szoktatás időszaka. Egy ideje már szól, ha tele van a pelus, persze ilyenkor nagyon megdicsérjük, hogy szólt. Ezen felbuzdulva beszereztem egy bilit és egy WC szűkítőt. Este elmeséltem, hogy mire való, majd próbáltam ráültetni. A bilin való ücsörgést élvezte is - ruhástól. A bili a fejében jelenleg kb. a sámli szerepét tölti be. Mikor próbáltam nadrág nélkül ráültetni, nagy sírás lett, a WC-nél úgyszintén. Azt hiszem, ez még el fog tartani egy darabig... (Egyébként hasonlóképpen zajlott, mikor merev műanyag előkét akartam először ráadni. Ordított. Aztán egy hónapig a játékok között hánykolódott az előke, így "megszokta", utána már feltehettem, ma már egyedül veszi fel.)

Koncentrálunk

Sokszor hangzik el Mátéval kapcsolatosan - persze általában tőlünk - hogy sokáig nem köti le egy dolog a figyelmét. Nos, ezt időnként megcáfolja. Ma például majdnem 30 percig elvolt azzal, hogy a zsírkrétákat pakolta be a dobozba, majd kiborította és újrakezdte. Mindezt hatalmas koncentrálás közepette. Nagyon aranyos, mert olyan édesen tud ilyenkor csücsöríteni, ezt muszáj volt megörökítenem.

És ráadásnak egy aranyos alvós kép. (Pár hónapja alszik a Tigrissel, mióta elszakadt a nyaklánca és Tigris kapta meg, azóta az ő nyakában morzsolgatja.)

Motorozunk

Eddig Mátét nem nagyon érdekelte a motorozás. Nézte persze a többi motorozót, és bár neki is van motorja régóta, eddig inkább a le- és felszállást gyakorolta és párat lépegetett vele. De tegnap azt hiszem, rákapott az ízére. Íme:

És még egy pár apróság. Sokszor játszunk a földön, ilyenkor ő "taszigál" minket, irányít, hogy merre üljünk, feküdjünk. Van, hogy le szokott dönteni fekvésbe, de mivel én szédülök ilyenkor, ha nincs semmi a fejem alatt, ezért a kanapéról mindig gyorsan lekapok egy párnát és a fejem alá teszem. A minap döntött lefelé, de mielőtt a fejemet letettem volna, gyorsan elszaladt nekem egy párnáért. :)

Ma igen korán keltünk. 6 előtt felsírt és talán egy kicsit túl hamar ugrottam, így már nem aludt vissza. Délelőtt lementünk pelusozni, kérdeztem, hogy játszik-e egy kicsit a kiságyban, míg én előkészítem az ebédet. Mutatta, hogy igen (szeret a kiságyban játszani). Egy ideig hallottam, hogy zenélget az autójával, egy idő után gyanúsan nagy lett a csend. Így találtam:

Apróságok

Most sok apróságot szeretnék megosztani kicsiny életünkből.

A minap egy babaklubbos rendezvényen beszélgettem egy anyukával, aki arról panaszkodott, hogy a kisfia mindent szétver. Mesélte, hogy addig püföli a távirányítót, amíg ki nem esik belőle az elem. Ekkor jutott eszembe, hogy Máté mennyire tudja sajnálni, ha valami eltörik vagy elromlik. Néz rá nagy bánatosan és hozza, hogy javítsuk meg. De nagyon együtt érző tud lenni másokkal szemben is. Egyik este nagyon fájt a fejem. Ő éppen a pelenkázón hancúrozott, mikor mondtam neki, hogy ne csinálja, mert anyának nagyon fáj a feje. Erre megsimogatott...

Új szenvedélye a kacsaetetés. Napi program lett. Itt a Duna parton vagy 25 kacsa szokott lenni, sok kis gyerek jár rendszeresen kacsát etetni. Mivel beszélni még nem beszél, máshogy adja tudtomra a vágyait. A minap kikereste egy egyik képeskönyvből a kacsát és mutatott a képre, utána pedig az ajtóra, hogy menjünk kacsát etetni. Ha nem érteném, még a sapkáját is a fejére akarja tenni, hogy öltözzünk. Apropó sapka. A hétvégén nagyszülőkhöz mentünk és én ébredés után mondtam Máténak, hogy megyünk a nagyihoz autóval. Ő ezek után nem volt hajlandó csak sapkában reggelizni, nehogy itthon maradjon. :)

És ha már a nagyiknál tartunk. Ilyen, amikor a nagymamának telefonál (mondja hozzá, hogy ma-ma):


Próbálom rászoktatni az önálló evésre, több-kevesebb sikerrel. Van, hogy egyáltalán nincs kedve próbálkozni, valamikor próbálkozik, de nem túl kitartó és inkább a kézzel evést választja, de volt már olyan is, hogy egyedül ment, mint a karikacsapás. Sebaj, majd idővel... Azért megörökítettem a kis maszatost.


Nemrég kezdtünk el habfürdőt használni. A fogadtatás felemás. Az elején nagyon tetszett neki, mikor fújtam a habot (ez van a videon), de ez pár nap után lecsengett, viszont borzasztóan zavarja az, hogy a hab a kezére vagy a lábára ráragad. Az elején nem is volt hajlandó a kezét betenni a vízbe, tartotta felette (ez látszik is a videon).

Kenyeret sütünk

Bár ez a blog főként Mátéról szól, nem bírom ki, hogy el ne dicsekedjek a ma sült kenyeremmel. Isteni lett. A legnagyobb bók az volt, hogy Máté előbb tüntette el a tányérjáról a kenyeret, mint a sonkát, ami nagy szó. :)

(A kenyér nem jött volna létre Limara nélkül, köszönet a receptért: http://limarapeksege.blogspot.com)

Amikor Máté autót kap...

Kicsit hosszú lett (mármint a video), mint utóbb kiderült az elővigyázatos játékgyártók csavarral rögzítették a csomagolást. De azért csak sikerült kibontani:

Rajongás

Azt már minden rokon, ismerős, aki Mátét látta tudja, hogy az autókat minden játéknál jobban szereti. Akárhová megyünk, ha sírás van, akkor is egy - persze szigorúan csak eddig még nem látott - autó csodákat képes művelni, a sírást mintha elfújták volna. Névnapi ajándékként kapott egy építőkockás játékot, mégpedig nem akármilyet, ehhez kerekek is vannak (kifejezetten ilyet kerestünk). Szerelem volt első pillanatra, nagyon tetszett neki. Építettünk is rögtön egy "autót", borzasztóan élvezte, mert ilyen magas autója még nem volt soha. Volt nagy kacagás.

Hasonló a rajongása a zene iránt is. Persze azért nem mindegy, milyen zene. Itthon is, de már a nagyszülőknél is megy rögtön a lejátszóhoz, hogy kapcsoljuk be. Ha nem tetszik az éppen aktuális dal, mutatja, hogy nem ezt, egészen addig, míg a neki tetszőt el nem találom. Ha én énekelek, vagy mondókázok, annak is hasonló sikere van. Egy-egy új dalt akár 50-szer is elénekeltet egymás után. Mindig mutatja, hogy még-még. (Volt már, hogy este fürdés előtt kezdtem egy mondókát és kitartott egészen a fürdés alatt és az utána lévő öltözésnél is.) Tegnap nem tudtam esti mesét sem olvasni, mert a pelenkázás közben elkezdett dalt kellett folyamatosan énekelni. Ilyenkor nyugodtan lehet pelenkázni, mert csak nézelődik. De másnap, vagy ha megunta, akkor ugyanaz a dal nem jó, elveszti varázslatos hatását, újat kell kitaláljak.

A harmadik nagy szerelem a mesekönyv. Amikor újat kap, akkor azt kell folyamatosan olvasni, akár egymás után háromszor. Ez így megy pár napig, mikor is az a könyv is kiesik a pikszisből, jöhetne egy másik...

Egy huncut és egy sétánál bealvós kép a végére (tükörben készült, ezért nem túl jó).

Busz imádat 2.

A buszrajzolás kezd túlzó méreteket ölteni. :) Ha Máté meglát egy tollat vagy papírt, már rögtön buszt kell rajzolni (Bár itt nem látszik annyira, de ilyenkor megy az "e busz, e busz". Eredetileg ez "edede busz" volt, mivel a toll az edede, azóta rövidült.) Íme egy video, takarítunk és rajzolnánk:

Életjel

Gondoltam ideje már egy kis életjelet adni magunkról, annyira régen írtam már. A nyár olyan gyorsan elrepült, hogy csak pislogok, én valahol leragadtam a tavasznál, aztán már ősz van.

Máté nő, mint a gomba és mostanában hízott is. Nagyon rákapott a tésztára, a tésztát mindennel megeszi. Enni viszont nem hajlandó bármit, mindig el kell neki mondani, hogy mi van a tányérban. Ha azt hallja, hogy "krumpli", "hús", akkor meg sem kóstolja. Így a paprikás krumpli "paradicsomos", a rántott hús "rántott malac" néven fut, így megette. Bár érdekes módon, a sült krumplinál valahogy nem zavarja, ha tudja, hogy krumpli. Ki érti? A virslit is imádja, a minap az esti Sinlac után még simán meg evett két virslit, persze ha rajta múlna, szigorúan magában. A boltban a hentes pult előtt is elkezd kiabálni, ha meglátja a virsliket, alig tudom meggyőzni, hogy az nyers, még nem ehető.

Tegnap oltáson voltunk (bárányhimlő). Nekem úgy tűnt, még a szokottnál is rosszabbul viselte. Az hagyján, hogy már a rendelő ajtóban elkezdte a sírást és a várószobában sírt addig, amíg be nem mentünk, néha tudtam csak elterelni a figyelmét (vártunk vagy 20 percet). A rendelőben már egyenesen ordított, pedig gyorsan túl voltunk rajta. Persze le kellett fogni, akkor kezdett csak rá igazán. Nekem tisztára úgy tűnt, mintha azt mondta volna, hogy "anya, anya", pedig egyébként nem mondja. Na ekkor már én is együtt sírtam a gyerekkel, nem bírtam nézni, hogy annyira szabadult volna. Aztán ahogy elhagytuk a rendelőt, abbamaradt a sírás.

Tegnap előtt pedig Apa munkahelyén voltunk bent. Reggel mentünk, amikor beértünk, még nem sokan voltak, utána szállingóztak az emberek. Persze ahogy ránézett valaki Mátéra, már ordított. Egészen addig, amíg nem találtak Apával egy autós kulcstartót. Innentől mintha elvágták volna. Ha bárki szólt hozzá, mindenkinek mutatta az autóját "brümbrüm" - ha esetleg az illető nem tudta volna. (Hihetetlen autóbolond. Ha idegen helyre megyünk, általában sír. Kivéve, ha van ott autó, mert akkor simán eljátszik. Természetesen a saját autója ezt a szerepet nem töltheti be. Gondoltam rá, hogy veszek a gyerekorvosi rendelőbe pár autót, hátha legközelebb jobban viseli azt is.)

Továbbra sem mond új szavakat, viszont időről-időre meglepődünk, hogy mennyire sok mindent megért. A minap nagymamával volt (6 hetes kora óta most először hagytuk nagyszülővel pár órára, tök jól viselte - a nagyi is :). A nagyi mondta neki, mikor ki akart menni a teraszra, hogy kabátot kell venni. Ő persze rázta a fejét, hogy nem (mostanában mindenre ez az első reakció). "De csak akkor mehetsz ki a teraszra, ha felveszed a kabátot, mert kint hideg van." Máté erre szó nélkül belebújt a kabátba.
Másik hasonló eset: szereti felkapcsolni az állólámpát. Mi mondjuk neki, hogy "kapcsold le légy szíves". Ő rázza a fejét, hogy nem. "Manó, kapcsold le, mert sok lesz a villanyszámla." Erre rögtön lekapcsolja. :)

Imád rajzolni, illetve rajzoltatni. Ha meglát egy tollat, rögtön mondja, hogy "busz", azaz rajzoljunk buszt. Nálunk előbb-utóbb minden papír felületre buszok kerülnek.
Nagyon szeret takarítani is (Isten tartsa meg jó szokását), ebédnél, ha maszatos lesz a tálca, rögtön kér egy papírt és letörli, törölgeti a bútorokat, "porszívózik", az elektromos seprűvel vagy a kis seprűjével seper. Nemrég megtanítottuk lábat törölni, azt is nagy élvezettel végzi. Viszont bármi apró szöszt talál, azt kíméletlenül szóvá teszi, idegeneknél is. Megy, és mutatja, hogy ott egy szösz/kosz.

(Igazán jó képet, videot most nem tudtam hozni. Mostanában mikor fotózni akartuk, mire oda jutottunk volna, ő már rég máshol volt és mást csinált. :) Azért mutatok egy-két homokozósat.)

Busz imádat

Megkapta Manó az új buszt. Teljes a szerelem.

A csavarhúzós történethez még annyit, hogy tegnap megint nem működött a csiga, Manó vitte Apának a csigát, majd automatikusan a csavarhúzót is. :)

Tudományok

Büszkélkedem egy kicsit. Néhány napja Máté vitte oda apához a zenélő csiga-bigáját, mert hiába nyomkodta a gombokat, nem zenélt (valami érintkezési probléma van vele). Apa mondja: "ha idehozod a csavarhúzót, megszerelem." Legnagyobb meglepetésünkre Máté határozottan elindult a spejz fele, vissza se nézett, elment a szerszámos ládáig, belenézett, kivette a csavarhúzót, majd odavitte Apának. Csak pislogtunk. A szerelés után Apa mondta neki, hogy "tedd vissza a helyére" és ő ment és visszarakta.

Tegnap egy bútort vittek ki a gyerekszobából, ehhez le kellett szerelni a szúnyoghálót. Persze egy rakás szúnyog jött be. Máténak mutattam, hogy hogy csapjuk le a szúnyogot (mintha tapsolnánk). Délután a nappaliban mutatja, hogy van valami a levegőben ("ö, ö, ö" mondja). Kérdezem, mi az? Csapja össze a tenyerét, hogy szúnyog. :)

Már egész jól tud orrot fújni. Ha én fújom, ő is kér egy zsebkendőt és ő is fújja. (Mivel szénanáthás vagyok, gyakran fújom.) Persze nem megy még nagyon erősen, de a mozdulat rendben van.

Veszteség

Tegnap Máté átélte első "veszteségét". Kapott Apukájától egy buszt pár hete (még az övé volt gyerekkorában). Nagyon szerette. (Általában a buszokat nagyon szereti.) Tegnap mindenképpen akarta vinni magával az alváshoz, de lépcsőn kiesett a kezéből, persze ripityára tört. Máté csak nézte, összeráncolta a szemöldökét "büsz, büsz" ismételgette. Szegénykém, annyira sajnáltam. Alvás után is kereste, "büsz, büsz". Szerencsére van még tartalékban buszunk, majd meglepjük vele.

Kacagunk3

No comment...

Az olasz konyha

Új tűnik, Máté osztja az olasz konyha iránti lelkesedésemet. Nem csak a pizza a nagy kedvenc, hanem a bolognai is. A minap feltálaltam neki valamit vacsorára, de ő egy kanál után mutatta, hogy nem kell, és mutatott a konyha felé. Kivettem az etetőszékből, mondtam neki, hogy mutassa meg, mit szeretne. Ő határozottan elindult a spejz felé, félúton ellenőrizte, hogy követem-e, majd a spejzban mutatott a bébiételes polcra. Már láttam akkor is, hogy mire mutat, de gondoltam, játszunk végig a játékot, felemeltem, hogy megmutassa, pontosan mit szeretne. Egyértelműen a bolognais bébiételre mutatott. Másnap Apának ugyanúgy megismételte ezt. (Ettől függetlenül azért kiegyeztünk másik vacsiban, nem lehet mindig bolognait enni.)

Máté tanul pohárból inni. Van, hogy sikerül neki, de előfordul, hogy az egészet magára borítja (sajnos, csak ez utóbbit sikerült megörökíteni). Ezért beszereztünk neki egy merev előkét, gondoltam legalább az alja felfogja a fizet. Ahogy azt Móricka elképzeli... A gyerekre nem lehet ráadni az előkét, mert ha csak közelítek felé, már sír. Hiába, saját akarata van, na.

(Tegnap voltunk méricskélésen, Máté 10 kg és 84 cm.)

Pizzázunk

Máté új kedvence a pizza (nem véletlen, szó szerint az anyatejjel szívta magába az olasz konyha szeretetét :) ). Tegnap délben pizzát sütöttem, terv szerint magamnak, neki bébikaját szántam ebédre. Délelőtt látta, hogy pizzát csinálok és mondtam is, hogy most berakom a pizzát a sütőbe, mindjárt kész... stb. Előbb Mátét akartam megetetni, meg is melegítettem a kajáját, de két kanál után tolta el. Kérdeztem: "Mit szeretnél, Kicsim?" "Pebü, pebü" (a pizza is pebü lett). És rendesen evett is belőle (már máskor is evett az enyéből, de nem gondoltam, hogy emlékszik rá). (Annyi türelme nincs azért rágni, hogy jól is lakjon vele, így egy kis Sinlac is lecsúszott utána.)

Ma este vacsira megsütöttem a tegnapi tészta másik felét. Most már nem mondogattam annyira, hogy pizza is készül, egye csak meg a vacsira szánt paprikáskrumplit (el is tüntette). Eredetileg úgy terveztük, - mivel már fürdés idő volt - hogy majd ha Manó lefeküdt esszük meg a pizzát, de ez a tervünk nem valósulhatott meg, ugyanis Mátét levittem (volna) fürdeni, de ő mászott fel a lépcsőn és mutatta, hogy ő fel akar menni, nehogy kizárjuk a pizzából. Néhány perccel később kint volt a teraszon Apával, kérdezem tőle, hogy "Manó, hol van a pizza?" és nagy lelkesen jön be a konyhába és mutatja az éppen sülő pizzát: "Pebü, pebü". Természetesen utána ő is kapott belőle.

Mátrai nyaralás

Anyáékkal a Mátrában voltunk "nyaralni" egy hetet. Csuda jó volt, bár elég hűvös volt az idő. De minden nap csináltunk valami érdekeset. Voltunk játszóházban két kislánnyal:

Voltunk állatkertben, volt mindenféle állat, de a legjobban a traktor tetszett (aranyos volt Máté, meglátott egy állatot, rögtön közölte, hogy "beee" - neki mindegyik bárány volt). Volt egy nagy körhinta is, azt is kipróbáltam.

Kirándultunk (kocsival) a Kékestetőre és Sástóra.


Egyszer elmentünk az erdőbe is kirándulni, de - ahogy Anya mesélte - hamar visszafordultunk, akkora volt a sár. Én nem emlékszem, jót szunyáltam közben.

Volt, hogy csak játszóterezni mentünk Mátrafüredre, de én ezt is nagyon élveztem:

(Utólag fűzöm ide, nehogy feledésbe merüljön, hogy kb. ilyenkor hagytuk abba a szopizást.)

Tésztát eszünk

Nagyon-nagyon régen jelentkeztem már, pedig egy csomó minden történt. Sajnos drága internetszolgáltatónk jóvoltából nem volt netünk vagy három hétig. De bosszút álltunk és lecseréltük. Így most - igaz más cégnél - de ismét hozzájutottunk a világhálóhoz. A legutóbbi bejegyzés óta sok kép és videó, no meg mesélnivaló felhalmozódott, ebből egy kicsit törlesztek. A hosszabb beszámolót majd egy délutáni időpontban. :)

Most csak egy kedves videót hoztam. A minap Apa smack levest evett (zacsis leves, sok hosszú tésztával) és Máténak nagyon tetszett, hogy hosszú "kukacokat" eszik, ő is kért belőle. Bekapott egy falatot, majd ment tovább, de mindig visszatért egy újabb falatért és közben kacagott, mert a hosszú tészta nagyon mókás volt.

Lépegetünk

Íme, már ilyen ügyes vagyok:

(És - mint a videon látszik - nagy kedvencem az elektromos seprű, naponta többször fel kell seperni a nappalit. Csak nem tisztaságmániás leszek?)

Lépegetünk

Megörökítem naplónkban a nagy eseményt, Máté már tud néhány lépést tenni. Úgy két hete lépett először kettőt, a múlt héten négyet, tegnap már egyszer sikerült 5-6 lépést tennie. Persze még a mászás a fő közlekedési forma, csak elvétve próbálkozik az önálló járással, de akkor is nagy újság ez!

Most nagyon rákapcsolt a fognövesztésre is, egyszerre jön 8 foga (négy szemfog és négy rágófog)! Így lassan 16 foga lesz már.

És bővült a "szókincse" is, "sezsezse" mondja a fültisztító pálcikára, a tollra és általában a vékony dolgokra. Olyan helyes, meg kell ilyenkor zabálni. Megpróbáltuk megörökíteni is:

(Új szórakozása mostanság, hogy beszívja a levegőt - nagy homlokráncolás közepette - majd kifújja.)

(Lehet, hogy nem jelenik meg a video képe, de a lejátszás gombra elvileg elindul.)

Húsvétoltunk

Tök muris hétvégénk volt ezzel a Húsvéttal. Volt mindenféle locsolkodás, csokinyuszi (ebből nem nagyon akartak adni), de a legjobban a kókányozás tetszett. (Hegyével kell összeütni két tojást, akinek betörik, az veszít.) Házi kókánybajnokságot tartottunk. Sajnos nem én nyertem, hanem Apa, nekem még új volt a dolog, de majd idén edzek sokat és jövőre tarolok. :)

És egy apróság Anyától: Máté nagyon szereti kipakolni a konyhaszekrényt. Az alsó polcon van a botmixer, amit mindig ki szoktam venni, nehogy elvágja a penge a kezét. Most már ha kinyitja az ajtót, kiáltozik, hogy vegyem ki és csak utána kezd el pakolni.

Fodrász

Ismét átfazoníroztak. Most nem Anyáék követték el a merényletet, hanem elvittek egy "fodrászhoz". Az elején még kedves is volt velem a néni, még gagyarásztam is neki, de aztán elővette a hajvágó masináját. Szóval átvert és se szó se beszéd megkopasztott, mielőtt kettőt nyikkanhattam volna. Azért így is tiltakoztam, de eredménytelen volt. Íme az eredmény, fürtjeimtől megfosztott kobakom.

Ilyen voltam:


És ilyen lettem:




(Ja, és felkerült a múltkor megígért hintázós kép.)

Itt a tavasz!

Végre! Úgy tűnik, megérkezett! Tavaly még kis hátulgombolós voltam, nem tudtam, ez mit jelent, de ma már minden előnyét értékelni tudom. Nincs több overáll, lassan lekerül a vastag sapka, a rengeteg takaró és zokni. Elbúcsúzhatunk a sötét, komor estéktől, a morcos ködös napoktól. Innentől tiszta buli az élet! Nem is lehet ezt szó nélkül hagyni, már reggelente is megérint a tavasz szele, úgy fél 6-6 körül. Anya nem érti, hova ez a sietség korán reggel, de hát felkel a nap és menni kel!

Ma ki is használtuk Anyával ezt a szép időt és meglátogattuk a Játszóteret. Már voltam ott, de eddig még csak babakocsiból nézelődtem egyszer-kétszer. De ma már hintáztam is! Nagyon jó volt, közben nézegettem a többi gyereket is, hogy ők mennyi mindent tudnak! Csúszdáznak és motoroznak, túrhatják a homokot, szaladgálnak. Én is, én is, én is!

Pepűűűűű

Képzeljétek, most már nekem is van igazi, menő cipőm (pepü), mint a nagyoknak. Nagyon örülök neki.

Új távlatok

Már nagyon régen jelentkeztem, de nem történt semmi különös. Most viszont... Új távlatok nyíltak meg előttem.

Kezdődött azzal, hogy pár hete anyuék elég nagynak nyilvánítottak (csakhogy belátták, én már régóta ezt szajkózom, de a közös nyelv még mindig nem megy) és igazi autósülésbe raktak a babáknak való hordozó helyett. Hát ez valami fantasztikus. Így végre rendesen kilátok és csodálhatom azt a sok-sok brümbrümöt, ami az úton rohangál.

Aztán a hétvégén vásárolni voltunk és nem babakocsival mentünk a boltban, nem is Manducával (kenguru), hanem beülhettem a bevásárló kocsi elejébe. Szuper volt! Csak vigyorogtam körbe, végre nem csak a lábakat bámultam!

Egyébként jól vagyok, bár Anya továbbra is minden héten gyógytornára cipel. Na ezt nagyon utálom, tegnap már az odafelé vezető úton hangot adtam nemtetszésemnek (eddig csak a gyógytornász kapujában törött el a mécses). Azt mondják, addig kell járnom, amíg egyedül nem megy a járás. Én próbálkozom, de még nem sikerül. :(

Ja és mostanában odavagyok a mesekönyvekért. Legszívesebben az összeset lerámolnám a polcról és Anyát például nem engedem ki addig a szobámból, amíg nem olvas nekem a Csibés könyvből. A másik nagy szerelmem mostanában pedig Halász Jutka néni. Minden reggel az első dolog, hogy Anyát megkérem (ha nem figyel, akkor hangosan követelem), hogy kapcsolja be a CD lejátszót. Olyan szépen énekel! (Mármint Jutka néni, nem a CD lejátszó.)

És végül az új járgányomat is megmutatom. Még nőnöm kell hozzá, de addig is Anya segítségével gyakorolok.

1 éves szülinap

Már régen írtam, de egyszerűen nem jutok géphez. Mostanában elég rossz éjszakáink voltak, Máté fél-1 óránként ébredt, így a délutáni alvásidejét én is alvásra használtam.

Egy éveseket lettünk! Nagy készülődés előzte meg az első szülinapot. Mát szerdán este átmentünk anyuhoz, pénteken és szombaton egész nap főzőcskéztünk. Máté nagyon nehezen viselte, hogy nem vagyok folyamatosan mellette egy idegen helyen, sokat nyűgösködött. Csináltam neki külön egy tej és tojásfehérje mentes almatortát és volt egy csokitorta a felnőtteknek. De persze Máténak is inkább a csokitorta tetszett, amit meg tudok érteni, mert isteni volt (ezúton is köszi, Kinga!), az almatorta a végén a kukában végezte.

A héten voltunk mérlegelésen, Máté egy évesen 76 cm és 9,27 kg. Imád képes könyvet nézegetni, mutogatja a benne lévő dolgokat és mi lelkesen ismételgetjük, hogy mi van a képen. Látni rajta, hogy egyre több mindent ért abból, amit mondunk neki. Például a múltkor a szájában volt egy darab mandarin, amit nem tudott megrágni és mondtam neki a tenyeremet odatartva, hogy köpd ki, ami a szádban van, láttam, hogy nagyon erősen gondolkozik, de végül kiköpte. Most már odaad dolgokat a kezünkbe, végre megtanult leülni, bár nem nagyon gyakorolja, inkább térdelve ül. Mivel spiccelve áll még mindig, ezért gyógytornára járunk. Nagyon nehezen viseli, már meglátja a gyógytornászt és sír szegénykém. Már próbál beszélni is, vannak dolgok, amikre mindig ugyanazt a "baba-szót" használja. Például a cipő az "pepü" vagy "püpe", mondja, hogy "torta" (vagy legalábbis valami hasonlót), de ezt használja az órára (tik-tak), vagy a tésztára is. Mászni nagyon gyorsan tud és remekül tolat is vele.

Beszélgetünk - 2.

Feladtam ellenállásom és megpróbálom én elsajátítani Anyáék nyelvét. Úgy tűnik, az ő nyelvoktatásukkal teljes kudarcot vallottam. Bár próbálkoznak egy-két szóval, me-me és hasonlók, de ha ilyen tempóban haladunk, nagykorú leszek, mire szót tudunk váltani, gyorsabb lesz azt hiszem, ha én tanulok. Íme az első "szavaim". Azért jól megy már, nem?

Kacagunk

Mostanában nagyon elfoglalt voltam. Anyáék hurcoltak ide oda, aztán itt volt ez a karácsony dolog, meg állítólag valami szilveszter is, de azt átaludtam.

Beköltözött hozzánk egy nagy fa, amire mindenféle csillogó dolgokat aggattak, és alatta volt sok színes papírba csomagolt ajándék is, jobbnál jobb játékokkal. De láttam, hogy ilyen fa máshova is beköltözött, mert a nagyiéknál és Kingánál is volt ilyen. Ezeket az ajándékos fákat az év többi részében is szívesen látom, nem is tudom, hol voltak eddig.

Karácsony után pedig elutaztunk pár napra és volt ott még sok másik néni, bácsi és kisgyerek is. Eleinte kicsit nehezen viseltem a hirtelen jött hangzavart és sokadalmat, de aztán megszoktam (most őszintén, volt más választásom?). A hangultatot érzékelteti a következő kép.


Ma találtam egy nagyon jó szórakozást. Megmutatom, hátha ti is kedvet kaptok:

És végül egy új sztárfotó: