Egy újabb közlekedési múzeum

Múlt hétvégén elmentünk a Budapesti Közlekedési Múzeumba. Leparkoltunk Laci munkahelyén és onnan mentünk trolival, Máténak ez is külön élmény volt. Nagyon tetszett neki a múzeum, a legjobban a modellvasutas asztal és a játszóház. :) Ezektől csak sírás árán lehetett elvonszolni. Sajnos hiába értünk oda nem sokkal nyitás után, a déli alvás miatt időben le kellett indulnunk, így csak kb. 1,5 órát töltöttünk ott. De majd nyáron visszatérünk, akkor hamarabb nyitnak. :)

A játszóházban

Modellvasúr és egy villamos (meg persze mi)

Nem adtam eddig hírt róla, de novemberben Debrecenben voltunk. Kicsit tartottunk tőle, hogy Máté hogy fogja viselni, de egy tündér volt egész végig.
Mindenkivel dumált, este pedig elmentünk a belvárosba és kipróbáltunk egy kisvonatot, íme (és persze néztünk markolót és bobcat-et, meg villamost is :) )

Hétvége

Semmi extra nem volt a hétvégén, mégis nagyon jó éreztük magunkat, kiélveztük ezeket a gyönyörű őszi napokat. Szombaton Bp-en, a Lágymányosi Öbölben voltunk sportágválasztó rendezvényen. Az Öblöt most fedeztük fel magunknak, de biztos, hogy sokszor jövünk még ide, nagyon szép parkot alakítottak itt ki. Mutatok is egy képet, további képek itt: http://obol.hu/obol2.html

(Ezt a képet nem én készítettem, az idézett honlapról való, sajnos, nálam nem volt gép.)
Máté nagyon élvezte a sétálást is - igazi dunai lélek és ráadásul a parkból remekül lehet látni a vasúti hídon átmenő vonatokat is -, de legjobban az ugrálóvár tetszett neki. A korábbiaktól eltérően nem zavarta a többi gyerek, nyugodtan bement, alig tudtam délben hazavinni.
Szombaton is a Duna parton voltunk itt nálunk. Kacsát etettünk, kavicsoztunk és labdáztunk. Itt már csináltam pár képet is:

Vasúttörténeti Park

Hétvégén elmentünk a Vasúttörténeti Parkba, kerti kisvasutak kiállítás volt. Kicsit tartottunk tőle, Máténál nem lehet tudni, mi az, ami bejön (ld. múltkori közlekedési múzeum), de teljes volt a siker. Talán még nem is volt olyan program, amit ennyire élvezett volna. Minden egyes helyszínről alig lehetett elrángatni, hogy menjünk tovább, lesz még más látnivaló is. A legjobban a vasútmodelleket élvezte talán, ahogy bement a vonat az alagútba és elrobogott előtte, de felmentünk a nagy vonatokra is "vezetni" (ilyen itt is van Szentendrén, de itt - ki tudja miért - nem hajlandó felmenni). És persze nagy sikere volt az egyik modellnél lévő markolónak is: "Csak a majkojót nézhetjük meg!" Sajnos a fényképezőgép itthon maradt, de a modern technikának hála telefonnal is egész jó képeket tudtunk csinálni. Biztos, hogy még visszamegyünk ide.

Az egyik vagonban terepasztalon futnak a vonatok, külön jegyért "vezetni" is lehet:

Vasútmodellek és a kedvenc markoló:

Ilyen egy kerti vasút (az igazi pontos, kicsinyített mása, szénnel fűtötték és rá is lehetett ülni - érdekes volt a nagy embereket látni ezeken a pici vonatokon - mi erre nem vállalkoztunk):

Mozdonyt is vezettünk:

Hazafelé öt perc után elaludt a kocsiban:

Medveotthon

Ma elmentünk a veresegyházi medveotthonba. A múltkori félresikerült közlekedési múzeumi látogatás után kicsit féltem tőle, de szerencsére odafelé Máté elaludt a kocsiban (persze, fél 6-kor kelt - nyári időszámításban vagyunk), így kipihenten érkeztünk és így tudta élvezni a kirándulást. Mondanom sem kell, a legjobban talán a bejáratnál lévő sárga vonat kötötte le :) Alig tudtunk meggyőzni, hogy azért a macikat is nézzük meg. De azért megetettük a macikat és a mosómedvéket is, még időnként Máté is segített ebben. Ültünk a kisvonaton is és kipróbáltuk a csúszdát is. Mikor hazajöttünk, megkérdeztem, mi tetszett neki a legjobban. "A csúszda". :) Készítettünk pár képet is.

  

Nyaralás

Anyu jóvoltából az idén ismét a Mátrában voltunk nyaralni, ugyanott, ahol tavaly. Délelőtt általában mentünk valahová, délután a pihenésé volt (ez nem volt nehéz, mert Máté négyig, fél 5-ig aludt). Egyébként dicséret illeti, mert már az első este egyedül elaludt a külön szobájában és nyugodtan aludt reggelig és ezt a jó szokását végig megtartotta, sőt reggel is fél 8-8-ig durmolt. Hiába, a hegyi levegő.

A házunk előtt volt egy kis fa játszótér, ott készültek a következő képek:

Az üdülő területén voltak mókusok, őket is megetettük. Máté nagyon szemfülesen vette észre őket.

Játszóházaztunk. Nagyon tetszett neki ez a kis házikó. Bement, becsukta az ajtót, majd kinyitotta, kinézett az ablakon. Viszont fontos volt, hogy más gyerek ne legyen a közelben, sajnos a gyerekeket nagyon nem szereti, mert ugye a másik gyerek jön, hozzányúl, nem tartja a Máté által kívánt távolságot és ez nagyon zavarja.

Elmentünk a gyöngyösi állatkertbe. Ezért annyira nem volt oda (mostanában az idegen helyeket nehezebben viseli, mint korábban, pontosabban vannak napok, amikor semmi gond nincs, van, amikor nem lehet vele menni). Az elején azért megetette a nyuszikat és megnézte a tevéket (?) is, de a legjobban a markoló tetszett. Még most is van, hogy mondja, hogy markolót látott az állatkertben.

Szintén Gyöngyösön középkori kirakodóvásár-rendezvény volt. Na ez nagyon nem tetszett neki, a hangos zene miatt, fogta a fülét és mondta, hogy menjünk innen. Szerencsére egy idő után abbahagyták a zenélést és egy fagyival Mátét is sikerült kiengesztelni. Egyébként hihetetlenül érzékeny a hallása, olyan dolgokra mondja hogy hangos (pl. mikor tejszínhabot fújok a flakonból), ami nekünk egyáltalán nem az.

Voltunk ugrálóvárban is. Az állatkertben is volt ugrálóvár, ott nem volt hajlandó bemenni, de egy másik alkalommal szerencsére sikerült rávenni és rájött, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Bár a "tetejét nem szerette" (bent, ahol a nagyok ugráltak), de a széle jó volt.

Az üdülőt is szerettük, bár az éttermi étkezéseinken még van mit javítani. Addig jó volt, amíg Máté evett, de ha befejezte, nagyon nehéz volt lekötni, ez tavaly könnyebben ment, bár gondolom, ez sok gyereknél így van. Akkor volt szerencsénk, ha olyat evett, amivel sokáig elvolt (pl. reggeli után a kis müzligolyók), egyébként pedig gyorsan ettünk. Sajnos borzasztóan válogatós. Tészta jöhet, de az is csak olyan alakban, ahogy ő megszokta. Pl. a tojásos nokedlit nem volt hajlandó megkóstolni. Zöldségekből egyet-kettőt eszik, hús egyáltalán nem, még felvágottnak sem, csak a virslit eszi meg. A minap voltunk a gasztroenterológián a korábbi tejérzékenysége miatt (szerencsére úgy tűnik, kaphat most már tejtermékeket), kérdezte a doki, hogy milyen evő, mondtam, hogy borzasztóan válogat, gyakorlatilag azóta, hogy nem anyatejes. Megnyugtatott, hogy igen, vannak ilyen gyerekek. Arra gondolok, hogy Máténak nagyon érzékeny az érzékelése (pl. hallása), lehet, hogy az ízlelése is, talán ezért válogat. Ki tudja, lehet, hogy egy gourman lesz a végén, csak ki kell várni. :)

Gyereknap

Kicsit megkésett híradás, de nem jutottam ide korábban. Szóval gondoltuk, a mi gyerekünk se maradjon ki a gyereknapi forgatagból, május utolsó vasárnapján felkerekedtünk, hogy elmegyünk a Közlekedési Múzeumba, Szentendrére. Gondoltam, Máténak biztosan tetszeni fog, hiszen odavan a buszokért és mindenért, ami gurul. Hát nagyobbat nem is tévedhettem volna. A bejáratnál még nagyon lelkes volt, de aztán rátört az idegen helyektől való félelem és kb. 10 percet töltöttünk a múzeumban, azt is nagy sírások között. Néha sikerült csak elterelnünk a figyelmét. Azóta is mondogatja, hogy nem szerette a múzeumot és ott a vonatokat, buszokat. Pedig tényleg nem voltak sokan. Ellenben mikor kijöttünk, lelkesen kiáltozott: buuuuuuuuusz (a kijárat a buszvégállomásnál van). Egyszerűbb lett volna csak buszozni egyet. :)

Azért csináltunk pár képet:

Majális

Ma majálisoztunk egy kicsit. Bár az idő nem volt túl kegyes hozzánk, bementünk Szentendrére az ottani majálisra. Máté nagyon élvezte, mert: 1. autóval mentünk, 2. a majális mellett állt egy markoló. Neki kb. ennyi volt a lényeg az egészből, igaz, az egész rendezvény nem volt túl nagy. Néhány stand - sajnos a kedvenc üvegékszereseim nem voltak - pár kajás bódé és néhány körhintás. Szóval az elején megnéztük a markolót, utána hallgattuk, hogy "markoló, markoló" és a végén is megnéztük a markolót. :)

Délután pedig pocsolyázni mentünk. Ezt is hihetetlenül élvezte. Ez volt az első igazi szabad pocsolyázása, most, hogy már van esőnadrágja és gumicsizmája. Az elején még kissé félve ment be a pocsolya szélébe, de utána belelendült és sorba szaladt pocsolyától, pocsolyáig: "abba is, abba is!". Sajnos gépet nem vittem magammal, így nem tudtam megörökíteni.

Mátrai nyaralás

Anyáékkal a Mátrában voltunk "nyaralni" egy hetet. Csuda jó volt, bár elég hűvös volt az idő. De minden nap csináltunk valami érdekeset. Voltunk játszóházban két kislánnyal:

Voltunk állatkertben, volt mindenféle állat, de a legjobban a traktor tetszett (aranyos volt Máté, meglátott egy állatot, rögtön közölte, hogy "beee" - neki mindegyik bárány volt). Volt egy nagy körhinta is, azt is kipróbáltam.

Kirándultunk (kocsival) a Kékestetőre és Sástóra.


Egyszer elmentünk az erdőbe is kirándulni, de - ahogy Anya mesélte - hamar visszafordultunk, akkora volt a sár. Én nem emlékszem, jót szunyáltam közben.

Volt, hogy csak játszóterezni mentünk Mátrafüredre, de én ezt is nagyon élveztem:

(Utólag fűzöm ide, nehogy feledésbe merüljön, hogy kb. ilyenkor hagytuk abba a szopizást.)

Nyaralás

(Nyaralni voltunk pár napot Várgesztesen, barátokkal együtt vettünk ki egy házat. Nagyon jól éreztük magunkat, szerintem kicsi fiúnk is.)
Múlt héten elutaztunk Anyáékkal pár napra. Nagyon sokat mentünk a Berregővel, kétszer el is szunnyadtam út közben. Mikor megérkeztünk, már ott voltak a többiek a házban, akiknél előző héten vendégeskedtünk. Két másik fiú is volt velük, Bazsi és Gergő. Ők nagyobbak mint én, már ügyesen másznak, lassan járni is tudnak. Csodálkozva néztem őket sokszor, azóta én is próbálkozom, hátha nekem is sikerült elsajátítanom ezt a mászás dolgot. Eddig a négykézlábra állásig jutottam, de az már stabilan megy. Csak nem tudom, innen hogyan tovább. De előbb utóbb csak rájövök.

Szóval érkezés után az első két este elég rosszul aludtam. Hiányzott a megszokott ágyacskám a szobámban, minden olyan idegen volt. Nappal is elég zaklatottan tudtam csak aludni az első nap, meg-meg ébredtem és azt sem tudtam, hol vagyok. De aztán lassan megszoktam, bár azért az itthoni ágy az igazi. Hiába na, az utazóágyat nem nekem találták ki, csak szükségmegoldás.


Nagyon élveztem, hogy napközben többen voltunk, mindig volt valaki körülöttem és a többiek játékait is kölcsönvehettem, ki is próbáltam jó sokat. Pancsoltunk is egy párszor a teraszon, mert Bazsi hozta a medencéjét és abba belemehettem.


(fürdés után szárítkozva)

A fiúk mesélték, hogy ők egy nagy medencébe mentek minden nap fürdeni, de sajnos engem oda nem engedtek el Anyáék. Voltunk Anya ismerőseinél is, nagyon kedvesek voltak velem. Volt ott pár ugató, izgő-mozgó négylábú, hát érdekesek voltak, de inkább csak távolról szemléltem őket.

Nagyon jól éreztem magam - ahogy Anya mondja - "a nyaralás" alatt és szerintem Anyáék is. Remélem, megyünk máskor is.