Vasúttörténeti Park

Hétvégén elmentünk a Vasúttörténeti Parkba, kerti kisvasutak kiállítás volt. Kicsit tartottunk tőle, Máténál nem lehet tudni, mi az, ami bejön (ld. múltkori közlekedési múzeum), de teljes volt a siker. Talán még nem is volt olyan program, amit ennyire élvezett volna. Minden egyes helyszínről alig lehetett elrángatni, hogy menjünk tovább, lesz még más látnivaló is. A legjobban a vasútmodelleket élvezte talán, ahogy bement a vonat az alagútba és elrobogott előtte, de felmentünk a nagy vonatokra is "vezetni" (ilyen itt is van Szentendrén, de itt - ki tudja miért - nem hajlandó felmenni). És persze nagy sikere volt az egyik modellnél lévő markolónak is: "Csak a majkojót nézhetjük meg!" Sajnos a fényképezőgép itthon maradt, de a modern technikának hála telefonnal is egész jó képeket tudtunk csinálni. Biztos, hogy még visszamegyünk ide.

Az egyik vagonban terepasztalon futnak a vonatok, külön jegyért "vezetni" is lehet:

Vasútmodellek és a kedvenc markoló:

Ilyen egy kerti vasút (az igazi pontos, kicsinyített mása, szénnel fűtötték és rá is lehetett ülni - érdekes volt a nagy embereket látni ezeken a pici vonatokon - mi erre nem vállalkoztunk):

Mozdonyt is vezettünk:

Hazafelé öt perc után elaludt a kocsiban:

Hajmosás

Máté egész kicsi korától kezdve utálja a hajmosást. Borzasztóan ordít, hiába vigyázunk, hogy ne menjen a szemébe a víz. Egyszer meg is kérdezte a szomszéd, hogy beteg-e a Máté. Kérdeztük, miért? Mert hallották, hogy nagyon sír. Ja, nem - válaszoltuk - csak hajat mostunk. :)

De tegnap történelmi nap volt. A minap vásároltam Mickey egeres matricákat a játékboltban, mutattam Máténak fürdés előtt, hogy mit vettem és hogy kaphat egyet, de csak ha nincs sírás hajmosás közben. Azt az arcot látni kellett volna. Összeszorította a fogát és láttam rajta, hogy nagyon próbálja sírás nélkül átvészelni a hajmosást, mert nagyon szeretné azt a matricát és SIKERÜLT! Egy hangja nem volt egész hajmosás alatt. Ki is választott utána egy matricát, amit felragasztottunk a komód elejére, hogy mindig emlékeztesse, milyen bátor kisfiú volt. Nagyon büszke voltam rá és persze körbe dicsértük, hogy milyen ügyes nagyfiú. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kis két és fél éves lelkével felül tudott emelkedni önmagán, a korábbi félelmén, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.

Az etetőszék vége

Meg szeretnék örökíteni egy újabb apró mérföldkövet. Máté pár hete rendes széken ül az asztalnál, nem az etetőszékben. Most döntött úgy, hogy köszöni, nem kéri, inkább úgy ül, ahogy mi. :)

A minap hallottam, hogy az agy "üzemanyaga" a szénhidrát. Megnyugodtam, akkor biztos nagyon okos gyerekünk van, amennyi tésztát eszik. :) Egyébként tényleg okos, a meséket tök gyorsan megjegyzi és kijavít, ha félre olvassuk és már sok számot és betűt fel is ismer.

Ma Máté megtanult orrot fújni. Nagyon örültem neki és körbe dicsértem. Maga az orrfújás már régóta ment, csak nem volt hajlandó akkor kifújni, amikor kellett volna.

És egy aranyos kép: mikor éppen mesét néz, a "barátokat" sem lehet kihagyni: