Karácsony

Vége a karácsonyi időszaknak, rengeteg képet csináltunk. Szokás szerint 24-én itthon voltunk. A fát már 23-án feldíszítettük, míg Máté óvodában volt, tetszett neki, mikor hazajött.

Ajándékozni reggel ajándékoztunk, hogy Manó ki tudja élvezni a játékokat, mielőtt délben aludni megy. Nagyon tetszett neki az ajándékozás és az ajándékbontás.

Készített ám ő is ajándékot (az oviban), mi egy angyalt kaptunk, a nagymamák egy képet, a nagypapa pedig egy szögesládikót.

Kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, mert olyan menüsort akartam készíteni, aminek minden fogása frissen készül és mivel engedtünk a kulináris élvezeteknek, nem vettem figyelembe Máté ízlését a fogások kitalálásakor. (Akkor biztos, hogy húsleves és pörköltös tészta lett volna). Így vacsorára ettünk egy melegszendvicset mindannyian (mi Lacival csak egy kicsit) és miután Máté elaludt, ettünk rendes vacsit, kiélvezve így az ízeket. Remélem, el jön még az az idő, amikor ő is értékelni tudja majd a finom fogásokat. Előételnek aszalt szilvába töltött kecskesajt volt baconbe göngyölve, utána ropogós bundában sült pisztráng hasábburgonyával, végül pedig fehér csokoládé mousse csokoládékosárkában (ez utóbbi elég rosszul sikerült, borzasztónak bizonyult a recept, de hát így jár az, aki nem kipróbált recepttel főz).

25-én anyunál voltunk, istenieket ettünk és Máté megint ajándékokat bontogatott. Sajnos a finomságokból csak a húslevest és a csokitortát értékelte, de ezen már nem lepődtünk meg.

26-án Laci szüleinél vendégeskedtünk, ismét sokat ettünk és Máté rendületlenül bontott.

27-én elmentünk egy kicsit Szentendrére levegőzni. Máté kapott egy mesekönyvet, amiben két mese is Szentendréről szólt, ezért elmentünk és megkerestük a könyvben említett verébfát és megetettük a kacsákat is. Bokáig gázoltunk a sárban. :)

A verébfa

Délután pedig összeraktuk a sátrat, amit Máté kapott. Egyik kis barátjánál van ilyen sátor, Máté nagyon szereti, nem kevés utána járás után sikerült beszerezni egy ugyanolyat. Azért nagyon jó, mert többen is beleférünk, a felnőttek is kényelmesen. Alapterületre akkora, mint a többi sátor, de mindenhol egyforma magas, így vígan elücsörgünk benne.

Nem!

Tombol nálunk a dackorszak. Manónak mindenre zsigerből az a válasza, hogy: NEM! Meggyőzni ritkán lehet, mostanában csak az működik, hogy megfenyegetem: kimegyek a szobából, elveszem valamelyik játékát vagy büntetésbe küldöm. Ekkor hajlandó megtenni azt, amire kértem, például jön átöltözni. Egy esti fürdetés-öltöztetés ezért alaposan igénybe veszi az idegeimet. Remélem, ezen is túl leszünk egy idő után és eljutunk oda, hogy ha kérek valamit, megteszi (legalább esetenként!).

Süteménysütés és egyéb apróságok

A minap kekszes sütit "sütöttünk" Mátéval (egyébként sütés nélküli a süti). Élvezte, mert keverhette krémet és rakosgathatta a kekszeket. Készítettünk pár képet.

Korábban nudlit gyártottunk. Mát megfigyeltem, hogy ha úgy teszek elé valamit, hogy ezt ő csinálta, nagyobb kedvvel kóstolja meg. Egy-két nudlit sodort is, élvezte a nudligyártást, de egy idő után a hirtelen elérhető távolságba kerülő konyhafiók jobban érdekelte. Egyébként meg is kóstolta az így készült krumplinudlit spenótmártással, igaz, nem ízlett neki a spenót, inkább paradicsomosan ette a nudlit, de megkóstolta és ez nagy szó nálunk!

Újabb előre lépést tettünk a hajmosás terén. Ahogy írtam, egy ideje már nincs sírás hajmosáskor, de hajat szárítani csak hozzám bújva volt hajlandó. A múltkor kérdeztem, hogy mi zavarja igazából a hangja vagy az, hogy meleg. Mondta, hogy a hangja. Akkor fogjuk be a füledet, javasoltam. Befogta, és azóta bátor fiúhoz méltóan tűri a hajszárítást. Utána persze ő is megszárítja - kikapcsolt szárítóval - anya, apa és a saját haját.

És végül egy tegnapi aranyköpés:
Letettem a reggelit a konyha pultra (amit ő konzekvensen bárpultnak hív), mire Máté megszólal:
Ott a pirítós a bátorpulton.

Hajmosás

Máté egész kicsi korától kezdve utálja a hajmosást. Borzasztóan ordít, hiába vigyázunk, hogy ne menjen a szemébe a víz. Egyszer meg is kérdezte a szomszéd, hogy beteg-e a Máté. Kérdeztük, miért? Mert hallották, hogy nagyon sír. Ja, nem - válaszoltuk - csak hajat mostunk. :)

De tegnap történelmi nap volt. A minap vásároltam Mickey egeres matricákat a játékboltban, mutattam Máténak fürdés előtt, hogy mit vettem és hogy kaphat egyet, de csak ha nincs sírás hajmosás közben. Azt az arcot látni kellett volna. Összeszorította a fogát és láttam rajta, hogy nagyon próbálja sírás nélkül átvészelni a hajmosást, mert nagyon szeretné azt a matricát és SIKERÜLT! Egy hangja nem volt egész hajmosás alatt. Ki is választott utána egy matricát, amit felragasztottunk a komód elejére, hogy mindig emlékeztesse, milyen bátor kisfiú volt. Nagyon büszke voltam rá és persze körbe dicsértük, hogy milyen ügyes nagyfiú. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kis két és fél éves lelkével felül tudott emelkedni önmagán, a korábbi félelmén, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.

Az etetőszék vége

Meg szeretnék örökíteni egy újabb apró mérföldkövet. Máté pár hete rendes széken ül az asztalnál, nem az etetőszékben. Most döntött úgy, hogy köszöni, nem kéri, inkább úgy ül, ahogy mi. :)

A minap hallottam, hogy az agy "üzemanyaga" a szénhidrát. Megnyugodtam, akkor biztos nagyon okos gyerekünk van, amennyi tésztát eszik. :) Egyébként tényleg okos, a meséket tök gyorsan megjegyzi és kijavít, ha félre olvassuk és már sok számot és betűt fel is ismer.

Ma Máté megtanult orrot fújni. Nagyon örültem neki és körbe dicsértem. Maga az orrfújás már régóta ment, csak nem volt hajlandó akkor kifújni, amikor kellett volna.

És egy aranyos kép: mikor éppen mesét néz, a "barátokat" sem lehet kihagyni:

Fejlődünk

Máté rohamléptekkel változik. Kb. két hete rájött, hogy ha felmászik az ebédlőszékre, feléri a bárpultot. (Szerencsére azóta nem sokszor gyakorolja ezt a mutatványt.) Másik változás, hogy feléri és kinyitja már a szobaajtót, így egy újabb akadály szűnt meg.

Egyre többet beszél, szinte mindent ismétel, persze sokszor nem helyesen, de annál lelkesebben. Saját kis szótárt kell már hozzá használni, lassan elkezdhetjük gyűjteni az aranyköpéseket is. Az első ilyen: zöldborsót ettünk, és egy egyik szem szétfőtt. Rámutat: "eltört".
Esténként rájön a beszélhetnék, ilyenkor csak mondja-mondja, jelenleg még babanyelven többnyire.

Nagy cumis mostanában, de csak lent hagyjuk cumizni. A négy napos hétvégén kitalálta, hogy csak az Avent cumi jó (eddig az egyik ilyen, a másik MAM volt), így egy cumival kellett a hétvégét átvészelnünk, ami korán kelést eredményezett, mivel éjjel kiesett a cumi a szájából és nem találta hajnalban, a MAM pedig nem volt jó, így már nem aludt vissza. Ellenben mikor vettem másik Aventes cumit, rögtön azt is fel kellett avatni, íme:

És egy pár napja készült sztárfotó:

Apróságok

Történt egy aranyos eset. Máté legújabb szórakozása, hogy néhány dolgot lehajigál a lépcsőházba a lépcsőt leválasztó rács mögül. Nem sietek összeszedni, mert a végén még jobban élvezné, nekem pedig nincs annyi felesleges kilométerem. Tegnap este a konyharuhával próbálkozott. Láttam, mire készül, szóltam, hogy "ne dobd le" - ledobta. Elmagyaráztam, hogy nem szabad ledobni a konyharuhát, és mondtam neki, hogy ha még egyszer ledobja, akkor büntetésbe ültetem. Rögtön ezután fogta, és ledobta. Na nehogy már a szülői szó a semmibe vesszen, jött a bünti. Szuperdadás módszer (ld. Life Network csatorna), 2 percig kellett a kis sámlin ülnie az előszobában, utána megbeszéltük. Egyszer-kétszer próbálkozott felállni, de egész könnyen fogadta. Ma reggel látom, hogy kiveszi Máté a sámlit az előszobaszekrény alól, gondoltam is magamban, vajon mit akar vele? Aztán fogta a konyharuhát, ledobta a lépcsőházba, majd ült is rá a sámlira. "Bümbüte" (azaz büntetés), mondja. Na, ennyit a fegyelmezésről, persze jót nevettem rajta, ki tudna ilyenkor szigorú lenni?

Máté eddig egyáltalán nem nézett TV-t. Sokáig én nem akartam, aztán volt, hogy próbálkoztam egy-két rajzfilmmel, de nem kötötte le. A múlt héten beteg volt, így jelentősen megnőtt a négy fal között eltöltött idő, így hát előkerült a Thomas, a gőzmozdonyos DVD. Máté sajátságosan néz filmet. Érdekli a bevezető szöveg és a dal a végén. A mesét, azt inkább hagyjuk ki. :) De az említett két részt imádja, azt többször is megnézzük egymás után.

Születésnap - ismét

Újabb állomása volt tegnap a születésnapozásnak, Marcsi mamánál voltunk. Kinga jóvoltából Manó igazi autó-tortát kapott! Sajnos nem igazán hatotta meg, talán rájött, hogy nem is igazi autó és most valahogy a csokitorta mivolta sem érdekelte (mi viszont nagyot lakmároztunk belőle). Annál nagyobb sikert aratott az ajándékba kapott kukásautó. Azóta is mindenhová cipeli - vagy cipelteti - magával. ez egy kis plusz sportot jelent nekem, mert lefelé a lépcsőn nem tudja hozni is és menni is - vagyis lehet, hogy ő szeretné, de nem biztos, hogy ezt a kukásautó is sérülésmentesen túl élné. Ezért általában Anya le a kukásautóval, majd vissza és újra le Mátéval. (Felfelé szerencsére megy az, hogy ő hozza kézben a kukásautót, én fogom a hóna alatt és lépeget.) Sok képet csináltunk, egy párat felteszek. És új szóval bővült a szókincstár: kuka :).

És végül hoztam egy hosszú hajú képet. Ez nem most készült, hanem még karácsonykor.

Születésnap

A januári hónap a születésnapozás jegyében telik. Máté élvezi, hogy szinte minden hétre jut egy születésnap, mivel hol valamelyik nagyszülőnél, hol itthon van születésnapozás és a legjobb az egészben, hogy ilyenkor lehet ajándékot bontani és csokitortát enni.

Itthon is megtartottuk a születésnapot. Autós csokitortát készítettem. Egy cukrászversenyen nem állná meg a helyét, de az érintett nem reklamált és mindenkinek ízlett.

Az ajándékok közül a mesekönyvek osztatlan sikert arattak, volt azonban, ami nem. Kapott egy ugráló bikát. Ez egy felfújható állat, amire ha ráül(ne), lehetne vele ugrálni. Ugyanis mostanában napi program az, hogy rajtam vagy Apán ugrál. Azonban Máté nem cseréli le egykönnyen az apai/anyai lábat. Rá sem hajlandó ülni a bikára. Mondtam, hogy egy kis időt még adok neki és a bikának, ha nem javul a helyzet, megy a bika a vaterára.

És egy fodrászolás utáni kép. (Igen, a közkívánság ellenére levágattuk a haját.)

Itt a tél...

Megjött a tél, így belekóstoltunk a téli örömökbe.

Autót takarítottunk:


Szánkóztunk:

És készülünk a karácsonyra is.


Mindegyik nagyon tetszik Máténak. Különösen a saját mézeskalács. Mikor megkóstolta és mondtam, hogy ezt ő sütötte, majd szét vetette a büszkeség.

Nagyon szereti a fenyőfákat is. Az utca aljában van egy fenyőfa-árus. Minden nap bemegyünk és megcsodáljuk a fenyőket és megbeszéljük, hogy ebből lesznek a karácsonyfák (vagy százszor olvastuk, hogyan díszíti Bogyó és Babóca a karácsonyfát.)

Apróságok

Megint néhány apróság.

Ma a teraszon motoroztunk. Máté talált egy falevelet, mutogatta nekem. Mondtam, hogy mindjárt lesöpörjük, erre felállt a motorról, fogta a kis seprűjét, lesöpörte a levelet, visszatette a seprűt a helyére (!), majd motorozott tovább.

Lassan nálunk is elérkezik a szobatisztaságra szoktatás időszaka. Egy ideje már szól, ha tele van a pelus, persze ilyenkor nagyon megdicsérjük, hogy szólt. Ezen felbuzdulva beszereztem egy bilit és egy WC szűkítőt. Este elmeséltem, hogy mire való, majd próbáltam ráültetni. A bilin való ücsörgést élvezte is - ruhástól. A bili a fejében jelenleg kb. a sámli szerepét tölti be. Mikor próbáltam nadrág nélkül ráültetni, nagy sírás lett, a WC-nél úgyszintén. Azt hiszem, ez még el fog tartani egy darabig... (Egyébként hasonlóképpen zajlott, mikor merev műanyag előkét akartam először ráadni. Ordított. Aztán egy hónapig a játékok között hánykolódott az előke, így "megszokta", utána már feltehettem, ma már egyedül veszi fel.)

Kenyeret sütünk

Bár ez a blog főként Mátéról szól, nem bírom ki, hogy el ne dicsekedjek a ma sült kenyeremmel. Isteni lett. A legnagyobb bók az volt, hogy Máté előbb tüntette el a tányérjáról a kenyeret, mint a sonkát, ami nagy szó. :)

(A kenyér nem jött volna létre Limara nélkül, köszönet a receptért: http://limarapeksege.blogspot.com)

Életjel

Gondoltam ideje már egy kis életjelet adni magunkról, annyira régen írtam már. A nyár olyan gyorsan elrepült, hogy csak pislogok, én valahol leragadtam a tavasznál, aztán már ősz van.

Máté nő, mint a gomba és mostanában hízott is. Nagyon rákapott a tésztára, a tésztát mindennel megeszi. Enni viszont nem hajlandó bármit, mindig el kell neki mondani, hogy mi van a tányérban. Ha azt hallja, hogy "krumpli", "hús", akkor meg sem kóstolja. Így a paprikás krumpli "paradicsomos", a rántott hús "rántott malac" néven fut, így megette. Bár érdekes módon, a sült krumplinál valahogy nem zavarja, ha tudja, hogy krumpli. Ki érti? A virslit is imádja, a minap az esti Sinlac után még simán meg evett két virslit, persze ha rajta múlna, szigorúan magában. A boltban a hentes pult előtt is elkezd kiabálni, ha meglátja a virsliket, alig tudom meggyőzni, hogy az nyers, még nem ehető.

Tegnap oltáson voltunk (bárányhimlő). Nekem úgy tűnt, még a szokottnál is rosszabbul viselte. Az hagyján, hogy már a rendelő ajtóban elkezdte a sírást és a várószobában sírt addig, amíg be nem mentünk, néha tudtam csak elterelni a figyelmét (vártunk vagy 20 percet). A rendelőben már egyenesen ordított, pedig gyorsan túl voltunk rajta. Persze le kellett fogni, akkor kezdett csak rá igazán. Nekem tisztára úgy tűnt, mintha azt mondta volna, hogy "anya, anya", pedig egyébként nem mondja. Na ekkor már én is együtt sírtam a gyerekkel, nem bírtam nézni, hogy annyira szabadult volna. Aztán ahogy elhagytuk a rendelőt, abbamaradt a sírás.

Tegnap előtt pedig Apa munkahelyén voltunk bent. Reggel mentünk, amikor beértünk, még nem sokan voltak, utána szállingóztak az emberek. Persze ahogy ránézett valaki Mátéra, már ordított. Egészen addig, amíg nem találtak Apával egy autós kulcstartót. Innentől mintha elvágták volna. Ha bárki szólt hozzá, mindenkinek mutatta az autóját "brümbrüm" - ha esetleg az illető nem tudta volna. (Hihetetlen autóbolond. Ha idegen helyre megyünk, általában sír. Kivéve, ha van ott autó, mert akkor simán eljátszik. Természetesen a saját autója ezt a szerepet nem töltheti be. Gondoltam rá, hogy veszek a gyerekorvosi rendelőbe pár autót, hátha legközelebb jobban viseli azt is.)

Továbbra sem mond új szavakat, viszont időről-időre meglepődünk, hogy mennyire sok mindent megért. A minap nagymamával volt (6 hetes kora óta most először hagytuk nagyszülővel pár órára, tök jól viselte - a nagyi is :). A nagyi mondta neki, mikor ki akart menni a teraszra, hogy kabátot kell venni. Ő persze rázta a fejét, hogy nem (mostanában mindenre ez az első reakció). "De csak akkor mehetsz ki a teraszra, ha felveszed a kabátot, mert kint hideg van." Máté erre szó nélkül belebújt a kabátba.
Másik hasonló eset: szereti felkapcsolni az állólámpát. Mi mondjuk neki, hogy "kapcsold le légy szíves". Ő rázza a fejét, hogy nem. "Manó, kapcsold le, mert sok lesz a villanyszámla." Erre rögtön lekapcsolja. :)

Imád rajzolni, illetve rajzoltatni. Ha meglát egy tollat, rögtön mondja, hogy "busz", azaz rajzoljunk buszt. Nálunk előbb-utóbb minden papír felületre buszok kerülnek.
Nagyon szeret takarítani is (Isten tartsa meg jó szokását), ebédnél, ha maszatos lesz a tálca, rögtön kér egy papírt és letörli, törölgeti a bútorokat, "porszívózik", az elektromos seprűvel vagy a kis seprűjével seper. Nemrég megtanítottuk lábat törölni, azt is nagy élvezettel végzi. Viszont bármi apró szöszt talál, azt kíméletlenül szóvá teszi, idegeneknél is. Megy, és mutatja, hogy ott egy szösz/kosz.

(Igazán jó képet, videot most nem tudtam hozni. Mostanában mikor fotózni akartuk, mire oda jutottunk volna, ő már rég máshol volt és mást csinált. :) Azért mutatok egy-két homokozósat.)