Ilyen voltam:
És ilyen lettem:
(Ja, és felkerült a múltkor megígért hintázós kép.)
Fodrász
Ismét átfazoníroztak. Most nem Anyáék követték el a merényletet, hanem elvittek egy "fodrászhoz". Az elején még kedves is volt velem a néni, még gagyarásztam is neki, de aztán elővette a hajvágó masináját. Szóval átvert és se szó se beszéd megkopasztott, mielőtt kettőt nyikkanhattam volna. Azért így is tiltakoztam, de eredménytelen volt. Íme az eredmény, fürtjeimtől megfosztott kobakom.
Ilyen voltam:
És ilyen lettem:
(Ja, és felkerült a múltkor megígért hintázós kép.)
Ilyen voltam:
És ilyen lettem:
(Ja, és felkerült a múltkor megígért hintázós kép.)
Itt a tavasz!
Végre! Úgy tűnik, megérkezett! Tavaly még kis hátulgombolós voltam, nem tudtam, ez mit jelent, de ma már minden előnyét értékelni tudom. Nincs több overáll, lassan lekerül a vastag sapka, a rengeteg takaró és zokni. Elbúcsúzhatunk a sötét, komor estéktől, a morcos ködös napoktól. Innentől tiszta buli az élet! Nem is lehet ezt szó nélkül hagyni, már reggelente is megérint a tavasz szele, úgy fél 6-6 körül. Anya nem érti, hova ez a sietség korán reggel, de hát felkel a nap és menni kel!
Ma ki is használtuk Anyával ezt a szép időt és meglátogattuk a Játszóteret. Már voltam ott, de eddig még csak babakocsiból nézelődtem egyszer-kétszer. De ma már hintáztam is! Nagyon jó volt, közben nézegettem a többi gyereket is, hogy ők mennyi mindent tudnak! Csúszdáznak és motoroznak, túrhatják a homokot, szaladgálnak. Én is, én is, én is!
Ma ki is használtuk Anyával ezt a szép időt és meglátogattuk a Játszóteret. Már voltam ott, de eddig még csak babakocsiból nézelődtem egyszer-kétszer. De ma már hintáztam is! Nagyon jó volt, közben nézegettem a többi gyereket is, hogy ők mennyi mindent tudnak! Csúszdáznak és motoroznak, túrhatják a homokot, szaladgálnak. Én is, én is, én is!
Pepűűűűű
Képzeljétek, most már nekem is van igazi, menő cipőm (pepü), mint a nagyoknak. Nagyon örülök neki.
Új távlatok
Már nagyon régen jelentkeztem, de nem történt semmi különös. Most viszont... Új távlatok nyíltak meg előttem.
Kezdődött azzal, hogy pár hete anyuék elég nagynak nyilvánítottak (csakhogy belátták, én már régóta ezt szajkózom, de a közös nyelv még mindig nem megy) és igazi autósülésbe raktak a babáknak való hordozó helyett. Hát ez valami fantasztikus. Így végre rendesen kilátok és csodálhatom azt a sok-sok brümbrümöt, ami az úton rohangál.
Aztán a hétvégén vásárolni voltunk és nem babakocsival mentünk a boltban, nem is Manducával (kenguru), hanem beülhettem a bevásárló kocsi elejébe. Szuper volt! Csak vigyorogtam körbe, végre nem csak a lábakat bámultam!
Egyébként jól vagyok, bár Anya továbbra is minden héten gyógytornára cipel. Na ezt nagyon utálom, tegnap már az odafelé vezető úton hangot adtam nemtetszésemnek (eddig csak a gyógytornász kapujában törött el a mécses). Azt mondják, addig kell járnom, amíg egyedül nem megy a járás. Én próbálkozom, de még nem sikerül. :(
Ja és mostanában odavagyok a mesekönyvekért. Legszívesebben az összeset lerámolnám a polcról és Anyát például nem engedem ki addig a szobámból, amíg nem olvas nekem a Csibés könyvből. A másik nagy szerelmem mostanában pedig Halász Jutka néni. Minden reggel az első dolog, hogy Anyát megkérem (ha nem figyel, akkor hangosan követelem), hogy kapcsolja be a CD lejátszót. Olyan szépen énekel! (Mármint Jutka néni, nem a CD lejátszó.)
És végül az új járgányomat is megmutatom. Még nőnöm kell hozzá, de addig is Anya segítségével gyakorolok.
Kezdődött azzal, hogy pár hete anyuék elég nagynak nyilvánítottak (csakhogy belátták, én már régóta ezt szajkózom, de a közös nyelv még mindig nem megy) és igazi autósülésbe raktak a babáknak való hordozó helyett. Hát ez valami fantasztikus. Így végre rendesen kilátok és csodálhatom azt a sok-sok brümbrümöt, ami az úton rohangál.
Aztán a hétvégén vásárolni voltunk és nem babakocsival mentünk a boltban, nem is Manducával (kenguru), hanem beülhettem a bevásárló kocsi elejébe. Szuper volt! Csak vigyorogtam körbe, végre nem csak a lábakat bámultam!
Egyébként jól vagyok, bár Anya továbbra is minden héten gyógytornára cipel. Na ezt nagyon utálom, tegnap már az odafelé vezető úton hangot adtam nemtetszésemnek (eddig csak a gyógytornász kapujában törött el a mécses). Azt mondják, addig kell járnom, amíg egyedül nem megy a járás. Én próbálkozom, de még nem sikerül. :(
Ja és mostanában odavagyok a mesekönyvekért. Legszívesebben az összeset lerámolnám a polcról és Anyát például nem engedem ki addig a szobámból, amíg nem olvas nekem a Csibés könyvből. A másik nagy szerelmem mostanában pedig Halász Jutka néni. Minden reggel az első dolog, hogy Anyát megkérem (ha nem figyel, akkor hangosan követelem), hogy kapcsolja be a CD lejátszót. Olyan szépen énekel! (Mármint Jutka néni, nem a CD lejátszó.)
És végül az új járgányomat is megmutatom. Még nőnöm kell hozzá, de addig is Anya segítségével gyakorolok.
