Szórakozunk

Unalmasak ezek a téli napok. Alig süt a nap és nem történik semmi érdekes. Ezért kénytelen voltam saját magam némi szórakozás után nézni, találtam rögtön kettőt is.

Rájöttem, hogy milyen jópofa dolog teli szájjal berregni. Nagyon tetszik, csak úgy röpköd a kaja mindenfelé. Először még anya is kacagott rajta, most már egy kicsit morcosan néz. Pedig nagyon jó móka.

A másik pedig a fürdés. Eddig nem különösebben voltam oda érte, de pár napja már ülve fürödhetek. Hát ez valami csúcs. Pacsálok folyamatosan, csak úgy úszik az egész fürdő, de én remekül szórakozom.

Apróságok - 2.

Ismét néhány apróság kis házunk tájáról, hétvégén volt egy pár "elsőnk".

Megtörtént az első hajvágásunk. Manó feje tetején már fürtökben göndörödött a haj, és a szemébe is kezdett belelógni, így muszáj volt vágni (pedig nagyon odavoltam azokért a fürtökért). A művelet nem volt egyszerű, Apa gyereket ölbevesz, fejét megtámaszt, Anya rekord sebességgel vág, kihasználva azt a századmásodpercet, amikor a fej mozdulatlan. Nem vágtam sokat, csak kb. 2 cm-t, de a végén Manó már nagyon türelmetlen volt. Az eredmény nem lett fodrászkiállításra való, de szerintem nem lett rossz. A 6 hónapos csajoknál biztosan nyerő, de még az 5 hónaposoknál is hódíthat.

Ilyen volt:

Ilyen lett:
Hétvégén megint voltunk úszni. Most csak egy baba volt rajtunk kívül, Máté egész jól viselte. A zuhanytól továbbra is nagyon fél, így azon megpróbálunk hamar túllenni. Megtörtént az első merülésünk. Elöször nem akartam, hogy merüljön, de mondta az oktató, hogy nem kell a búvárreflex hozzá, nem lesz gond (a búvárreflex a babáknál kb. 6 hónapos korig van, ha lemerítik őket a víz alá, automatikusan nem vesznek levegőt). Ki kellett ültetni a víz szélére, elmondani: "Merülünk a víz alá, nagy levegő...Hoppá" és behúzni a víz alá, az oktató segítségével. A víz alatt (csak egy pillanat volt az egész), nagy ficánkolást rendezett, az oktató azt mondta, amit a víz alatt csinálnak, azt csinálták a pocakban is. Hát, akkor nagy buli volt odabent. :) Mikor kijött a víz alól, nagy meglepődés volt az arcán, de nem sírt. Utána viszont sokkal aktívabb lett a vízben, járt a lába ezerrel. Sajnos, pont nem vittünk kamerát, így nem lett megörökítve a pillanat.


És szintén a hétvégére esett az első cukkíni-krumpli főzelék is. Finoman szólva nem jött be. Eddig egyetlen főzeléket sem evett, mondjuk megkóstoltam, az alapján nem is csodálom. Még eddig az őszibarack-krumpli párosításból és a sütőtök-almából evett valamennyit. A gyümölcsök magukban mennek, de főzeléknek nem szereti. Megörökítettük, íme:

Babaúszás

Anyáék a hétvégén beváltották korábbi ígéretüket és elvittek arra a "babaúszásra". Ott volt egy nagy tér és egy hatalmas kád, benne sok-sok, rengeteg vízzel. Ennyi vizet még nem is láttam egyszerre. Egy fiatal néni tartotta az úszást, nagyon kedves volt velem, rögtön mosolygott rám, hagyta, hogy megszokjam, ezért meg is ajándékoztam egy-egy mosollyal. Eleinte csak a víz mellett ücsörögtünk Anyával, én elbűvölve néztem az előző csoportot, ahol nagy gyerekek játszottak a vízben.

Azután besétáltunk a vízbe (szerencsére, akkor már nem volt rajtunk kívül senki, csak a kedves néni). Húúú, hát elsőre nagyon hidegnek éreztem, de később már nem zavart. Elvégre, már nagy fiú vagyok, nem fogok ilyen apróság miatt sírva fakadni. Olyan furcsa érzés volt, de nagyon jó. Hirtelen mindenem olyan könnyű lett, sokkal könnyebben tudtam rúgkapálni, csapkodni. Vigyorogtam is sokat. Énekeltünk dalokat és pancsoltunk. Apa a partról szurkolt nekem, és próbált megörökíteni a fényképezőgéppel. És volt, hogy Anya buborékokat fújt nekem a víz alatt, jaj, az nagyon érdekes volt.


Azóta nagyon élvezem a fürdést is. Anyának ezért minden fürdetés után át kell öltöznie, de nem látom rajta, hogy bánná, ezért csapkodok tovább, mert nekem tetszik. Jó dolog ez a víz, na.

Víz

Ez a furcsa anyag azt hiszem megérdemel néhány szót.
Van először is az, ami létezésem első pillanatától körül vett Anya pocakjában. Igaz a hely a végefelé már kissé szűkös volt, de a víz maga kellemesen meleg, jó volt benne bukfencezni (mikor még lehetett), rugdalózni. Néha kortyoltam is belőle, az íze is ízlett, főleg ha Anya sok csokoládét evett, akkor finom édes volt.


Aztán van olyan, ami fürdés közben van a kádban. Ezt az elején nagyon utáltam. Hogy pucérra vetkőztetnek, kenegetnek és háromcentis vízben mosdatnak! Brrr. Mivel a macera nap, mint nap ismétlődött, akár hogyan is tiltakoztam ellene, beletörődtem. Most már néha élvezem is, olyankor jó nagyokat csapkodok a kezemmel és a lábammal. Anya ilyenkor csak mosolyog és bíztat, hogy pancsoljak nyugodtan, Apa a padlót emlegeti (az én szobámban fürdünk). Nem tudom, miért, hisz ez csak egy kis víz.


Az utóbbi hetekben az Ősök elkezdtek "babaúszást" emlegetni és hogy erre készülni kell. Egyszer csak egy jó nagy kádban találtam magam és Anya is mellém ült. Itt a vízből sokkal több volt, ezt már jobban élveztem.

Aztán érdekes módon víz máshol is van. Például a múltkor láttam, hogy a konyhában is az folyik a csapból. Nagyon érdekes volt, nem tudtam róla levenni a szemem. Apa alig tudott megtartani, legszívesebbet megfogtam volna. Azóta is elbűvöl mindig, ha látom, akármeddig elnézegetném. Anyáék ilyenkor a vízszámlát emlegetik. Az nem tudom, mi, de biztos nem kellemes dolog.


Egyelőre ennyi tapasztalatot szereztem a "vízről", bár azt hiszem, az említett babaúszás még hoz néhány meglepetést.

Vetkőztetés

Majd szépen lassan megpróbálok az elmúlt hónapok eseményeiből szemezgetni egy kicsit, de előbb egy kis aktualitás. Tegnap, életemben először "vetkőztettem" egy nőt, név szerint Anyát. A tegnapi nap egyébként is a vetkőzés napja volt. A történet ott kezdődött, hogy Anya - sajnos a védőnővel teljes egyetértésben - úgy döntött, hogy nem ad nekem éjszaka enni, mondván, elég nagy fiú vagyok már. Ezt eléggé zokon veszem, mert nappal kit érdekel az evés, annyi más, érdekesebb dolog van. Az evést én szívem szerint az unalmas éjszakákra hagynám, akkor a szopikkal olyan jól fel lehet dobni az éjszaka egyhangúságát. Sajnos Anya nem osztotta ezt a nézetemet, és megelégelte, hogy nappal csak csipegetek. Szóval, miután nem kaptam éjszaka cicit, nappal kénytelen voltam rendesen megtölteni a pocakomat. Persze nem vagyok hajlandó lemondani az evés utáni rugdalózásról, aminek többszöri bukás lett a vége, így tegnap vagy három garnitúra ruhát elfogyasztottam. Anyáéknak nem mondtam, de azért az is benne van a dologban, hogy mihamarabb fel akartam próbálni azt a sok jó cuccot, amit nemrég vettek nekem.

Na de vissza a vetkőztetéshez. Este jött a szokásos fürdetés-hancúrozás. Én meztelenül a pelenkázón, Anya éppen fölém hajolva bolondozott nekem, és meg is jegyezte: "Na, most telibe ne pisiljél!" Ja, ha így állunk, egy kis pisilésre mindig kapható vagyok és jól becéloztam Anya pólójának a közepét. Ő csak mosolygot egyet, és gyorsan lekapta a megtisztelt ruhadarabot és megjegyezte "még szerencse, hogy ilyen jól céloztál, pont kimaradt a melltartóm" és a karjába vett, hogy a hátamat is beolajozza. Több se kellett nekem, bukiztam egy hatalmasat, és sikerült eltalálnom Anya melltartóját és a nadrágját is! Ő meg csak nevetett-nevetett, még a könnyei is csorogtak. Gyorsan lekapta az említett ruhákat is. Hát, ha ekkora sikerem volt, lehet, hogy máskor is bevetem kis trükkjeimet. :)

Mutatok egy pelenkázós képet, csak a könnyebb vizualizáció kedvéért, bár ez még elég zsenge koromból való.