Ajándékozni reggel ajándékoztunk, hogy Manó ki tudja élvezni a játékokat, mielőtt délben aludni megy. Nagyon tetszett neki az ajándékozás és az ajándékbontás.
Készített ám ő is ajándékot (az oviban), mi egy angyalt kaptunk, a nagymamák egy képet, a nagypapa pedig egy szögesládikót.
Kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, mert olyan menüsort akartam készíteni, aminek minden fogása frissen készül és mivel engedtünk a kulináris élvezeteknek, nem vettem figyelembe Máté ízlését a fogások kitalálásakor. (Akkor biztos, hogy húsleves és pörköltös tészta lett volna). Így vacsorára ettünk egy melegszendvicset mindannyian (mi Lacival csak egy kicsit) és miután Máté elaludt, ettünk rendes vacsit, kiélvezve így az ízeket. Remélem, el jön még az az idő, amikor ő is értékelni tudja majd a finom fogásokat. Előételnek aszalt szilvába töltött kecskesajt volt baconbe göngyölve, utána ropogós bundában sült pisztráng hasábburgonyával, végül pedig fehér csokoládé mousse csokoládékosárkában (ez utóbbi elég rosszul sikerült, borzasztónak bizonyult a recept, de hát így jár az, aki nem kipróbált recepttel főz).
25-én anyunál voltunk, istenieket ettünk és Máté megint ajándékokat bontogatott. Sajnos a finomságokból csak a húslevest és a csokitortát értékelte, de ezen már nem lepődtünk meg.
27-én elmentünk egy kicsit Szentendrére levegőzni. Máté kapott egy mesekönyvet, amiben két mese is Szentendréről szólt, ezért elmentünk és megkerestük a könyvben említett verébfát és megetettük a kacsákat is. Bokáig gázoltunk a sárban. :)
 |
| A verébfa |
Délután pedig összeraktuk a sátrat, amit Máté kapott. Egyik kis barátjánál van ilyen sátor, Máté nagyon szereti, nem kevés utána járás után sikerült beszerezni egy ugyanolyat. Azért nagyon jó, mert többen is beleférünk, a felnőttek is kényelmesen. Alapterületre akkora, mint a többi sátor, de mindenhol egyforma magas, így vígan elücsörgünk benne.
