Újabb mérföldkőhöz érkeztünk. A hétvégén először fordult elő, hogy Máté úgy aludt el este, hogy én nem voltam otthon (bizony, egész éjszakás kimenőt kaptam!). Semmi gond nem volt szerencsére, nagyon jól viselkedett, jól elvoltak Apával, de azért volt nagy öröm, hogy hazajöttem. Utána még egy-két napig bent kellett maradnom a szobában, míg elaludt, de hamar visszaálltunk a régi kerékvágásba.
Továbbra is komoly fejtörést okoz a "Mit főzzek?" kérdéskör. Olyat, amit lehetőleg a család minden tagja elfogyaszt és kb. fél max. 1 óra alatt megvan. Máté továbbra is nagyon tésztás, bár már a tészták közül is válogat, a csirkepörkölt már a könyökünkön jön ki (kedvence a pörköltös tészta). A tésztán kívül a minap megette még a thai rizst (ez már korábban is előfordult). Ma fasírozottat csináltam (egyébként nem eszi), Máténak rizzsel (megpróbáltam kis darabokban belecsempészni a húst). Közölte, hogy ő barna rizst szeretne (a thai rizs a szójaszósztól barna). Kimentem a konyhába, kis szójaszósz a fasírtos rizsre, majd újra felkínáltam, és MEGETTE! Szerencsére a szójaszósz ápol és eltakar (minden tiszta barna lesz), így a fasírtot sem szúrta ki. Juhéééé!
Változik Manó telefonálási kultúrája is. Mostanában már rendesen lehet vele beszélgetni, nem csak a kérdésekre válaszol, hanem ő is kérdez: Apa, te most hol vagy? (miközben Apával telefonál) És mit csinálsz?
És hogy megörökítsem: nem régen kezdte el az "én akarom" korszakot. Már azt hittem, lemarad róla, annyira jól elvolt azzal, hogy ha én csináltam a dolgokat. (Pl. mondtam, hogy ő vetkőzzön vagy egyen, de mindig válaszolt: Anya adja, Anya csinálja...). De most már önállósodik, így sokszor visszajátszunk eseményeket, pl. én kinyitom az ajtót, de ő akarta volna, hát becsukjuk és ő nyitja ki.
Anya nélkül
Bejegyezte:
Csirke
on 2011. november 29., kedd
Címkék:
evés,
mérföldkövek
/
Comments: (0)
Levél a Mikulásnak
Bejegyezte:
Csirke
on 2011. november 25., péntek
Címkék:
kreatívkodás
/
Comments: (0)
Ma megírtuk a Mikulásnak a levelet és fel is adtuk a postán. Íme:
A levél így szólt:
És még két kép, egy vonattal játszós és egy múltkori hajszárítós:
| A boríték |
| Képeslap kívülről |
| A levél |
"Kedves Mikulás!A levél készítésnél Máté a vagdosást élvezte a legjobban, ezzel el is volt egész végig:
Mivel már nagy fiú vagyok, szeretném odaadni neked a cumijaimat. Kérlek, hogy vidd el a pici babáknak és hozzál helyette egy piros csuklós buszt.
Köszönettel:
Máté (Manó)"
És még két kép, egy vonattal játszós és egy múltkori hajszárítós:
Anya dolgozójában
Tegnap a munkahelyemen voltunk Mátéval. Nagyon ügyesen viselkedett, nem volt semmi sírás, az elején volt csak egy kicsit megszeppenve, egyébként beszélgetett a "nénikkel, bácsikkal". Már jött volna haza, amikor Évi megemlítette, hogy van ám az asztalán egy markoló. Na, onnantól Manó elvarázsolódott és maradtunk még vagy egy órát, míg ő markolózott. Utána visszamentünk a nagyihoz, ebéd, alvás, de délután Máté mindenáron vissza akart menni Anya dolgozójába. Este Lacival jöttünk haza kocsival, Máté csak azt hajtogatta, hogy ő Anya dolgozójába akar menni a markolóhoz. Mondtuk neki, hogy most már késő van, sötét van, ilyenkor a dolgozó is be van már zárva, nem lehet bemenni. Mire ő megszólal:
- Kapcsoljuk fel a lámpát, akkor világos lesz és akkor már kinyitják és be tudunk menni.
:)
Egyébként nagy élmény volt neki a villamosozás (combinoval utaztunk) és a buszozás is. Szerintem még az idén egyszer beugrunk.
- Kapcsoljuk fel a lámpát, akkor világos lesz és akkor már kinyitják és be tudunk menni.
:)
Egyébként nagy élmény volt neki a villamosozás (combinoval utaztunk) és a buszozás is. Szerintem még az idén egyszer beugrunk.
Manó mondta...
Máté mostanában sziporkázik, jókat nevetünk rajta.
Egy mai mondás:
Együtt bemásztunk a bunkerba, Máté megszólal:
- Most gondolkodunk.
- És min gondolkodsz?
- Hogy milyen lehetett az élet réges-régen a palotában.
(Egy mesekönyvből van a mondat, de hogy hogy jutott ez éppen akkor eszébe?)
Egy mai mondás:
Együtt bemásztunk a bunkerba, Máté megszólal:
- Most gondolkodunk.
- És min gondolkodsz?
- Hogy milyen lehetett az élet réges-régen a palotában.
(Egy mesekönyvből van a mondat, de hogy hogy jutott ez éppen akkor eszébe?)
Manó mondta...
Máté mostanában folyamatosan az időt húzza. Állandóan könyörögni kell neki mindenért, onnantól kezdve, hogy felébred és vegyük le a hálózsákot, öltözzünk át, mossunk fogat...stb. Tegnap este már a sokadik könyörgés után a pelenkázón öltöztünk (bizony, még mindig használjuk a pelenkázót), nagy küzdelmek árán.
Apa mondja Máténak:
- Vigyázz Manó, Anya elveszti a türelmét!
Máté megsimogatja a fejemet és így szól:
- Ne félj Anya, megkeressük a türelmedet.
Este Manó rohangál le-fel a lakásban. Egy idő után megáll:
- Jól kiszaladgáltam magam. Elfáradtam, megpihenek.
(Korábban mindig egyes szám második személyben beszélt saját magáról, mostanában kezdi helyesen a névmásokat.)
Máté játszik a távirányítóval, Apa elveszi tőle.
Máté: Az mindenképpen kell.
Apa: És ha nem adom oda?
Máté: Akkor nagy baj lesz.
Apa mondja Máténak:
- Vigyázz Manó, Anya elveszti a türelmét!
Máté megsimogatja a fejemet és így szól:
- Ne félj Anya, megkeressük a türelmedet.
Este Manó rohangál le-fel a lakásban. Egy idő után megáll:
- Jól kiszaladgáltam magam. Elfáradtam, megpihenek.
(Korábban mindig egyes szám második személyben beszélt saját magáról, mostanában kezdi helyesen a névmásokat.)
Máté játszik a távirányítóval, Apa elveszi tőle.
Máté: Az mindenképpen kell.
Apa: És ha nem adom oda?
Máté: Akkor nagy baj lesz.
Manó mondta...
Mai aranyköpés:
Anya: Manó, vedd le a hálózsákot.
Manó: Neeem, anya.
Anya: De, Manó zippzárazza le.
Manó: Azt nem hinném...
Anya: Manó, vedd le a hálózsákot.
Manó: Neeem, anya.
Anya: De, Manó zippzárazza le.
Manó: Azt nem hinném...

