Szervizelés
A Manó elromlott, el kellene küldenem szervizbe. Biztos valami chip mehetett tönkre benne, szerintem az alvásegységénél. Az utóbbi pár hónapban - mióta megtanult egyedül elaludni - tök jó kis napirendünk volt. Keltünk 3/4 7 körül (jó, volt, hogy 6-kor, vagy fél 6-kor), aludt délelőtt és kora délután is 1,5 órát (vagy kettőt) és estefelé még 30 percet a babakocsiban. Két napja elromlott. Tegnap is és ma is csak 30 perceket alszik, pedig fél 6-kor már ébren volt. Persze a kialvatlanságtól tök nyűgös. Azt hiszem, előkeresem a szervizkönyvét.
Pörgünk, forgunk
Csak egy gyors híradás. Manó ma megfordult hasról hátra. Szerintem egyelőre csak véletlen volt a dolog, nézett utánam és a feje elhúzta, átbillent. De nagyon megdicsértem.
Haladok
Kezdem megelégelni azt, hogy nem tudok elérni semmit, csak ami közvetlenül előttem van és mindenért Anyát kell szólongatnom. Szó se róla, ő ugrik is, ha szólok (előbb-utóbb), de azért az önállóság mégis jobb lenne. Ezért elhatároztam, hogy csakazértis megtanulom az önálló helyváltoztatást. Ahogy elnézem, hosszú menet lesz, nehezebb, mint gondoltam. Ma kezdtem az edzéseket. Első lépésként az oldal irányú mozgást kellett gyakorolnom, célom egy kulcscsomó megszerzése volt. Sikerült! :)
Hétvége
Vasárnap barátoknál voltunk egy kis kerti sütögetésen, hogy megbeszéljük a nyaralás részleteit indulás előtt (végül ezzel igen keveset foglalkoztunk :) ). Kicsit tartottam tőle, mert legutóbb, amikor hasonló kerti sütögetésen voltunk Kingánál, Manó nagyon kiakadt, alig tudtunk megnyugtatni, nagyon hamar el is kellett jönnünk. Szerencsére délelőtt több, mint 2 órát aludt és a kocsiban is szunyókált egy felet, így eléggé kipihenten érkeztünk. A társaságban volt még két pici gyerek (1 éves és 10 hónaposak), ők már igazi örökmozgók. Másznak, járnak, mindenféle zenélő játékkal játszanak. Kicsit izgultam, hogy Máté hogy fogja viselni a nagy jövés-menést és zajt, de meglepően jól fogadta. Az elején ölben volt, aztán később a kölcsön kapott pihenőszékben nézelődött (most nem hoztuk magunkkal a mienket, eddig mindig vittük, soha nem kellett...). A földről nem szívesen nézelődött, akkor pityeregni kezdett, a székben elvolt. Igaz, ehhez hozzájárult a cumi is, amit 5 hónaposan fogadott el és azóta vészhelyzetekben használunk. Rekordot döntött ébrenlétben is, két alvás között majdnem 4 órát ébren volt. Egyszerűen nem tudtam elaltatni, nekifutottam kétszer, de letettem az utazóágyba, felemelte a fejét és vigyorgott rám: "Anya, te most mit akarsz?". Egyáltalán nem tűnt álmosnak. A végén elvittem sétálni, bealudt a babakocsiban, 20 perc tologatás után 30 percre.
Este persze tele volt élménnyel, alig lehetett letenni. Sikongatott az ágyában és nyomta fel magát négykézlábra. (Egyébként azóta is így alszik el, csak nem sikongat.)
Ezek után nagy várakozás van bennem a várgesztesi nyaralással kapcsolatosan.
Mutatok néhány képet a hétvégéről:
Este persze tele volt élménnyel, alig lehetett letenni. Sikongatott az ágyában és nyomta fel magát négykézlábra. (Egyébként azóta is így alszik el, csak nem sikongat.)
Ezek után nagy várakozás van bennem a várgesztesi nyaralással kapcsolatosan.
Mutatok néhány képet a hétvégéről:
Babaúszás
Anyáék a hétvégén beváltották korábbi ígéretüket és elvittek arra a "babaúszásra". Ott volt egy nagy tér és egy hatalmas kád, benne sok-sok, rengeteg vízzel. Ennyi vizet még nem is láttam egyszerre. Egy fiatal néni tartotta az úszást, nagyon kedves volt velem, rögtön mosolygott rám, hagyta, hogy megszokjam, ezért meg is ajándékoztam egy-egy mosollyal. Eleinte csak a víz mellett ücsörögtünk Anyával, én elbűvölve néztem az előző csoportot, ahol nagy gyerekek játszottak a vízben.
Azután besétáltunk a vízbe (szerencsére, akkor már nem volt rajtunk kívül senki, csak a kedves néni). Húúú, hát elsőre nagyon hidegnek éreztem, de később már nem zavart. Elvégre, már nagy fiú vagyok, nem fogok ilyen apróság miatt sírva fakadni. Olyan furcsa érzés volt, de nagyon jó. Hirtelen mindenem olyan könnyű lett, sokkal könnyebben tudtam rúgkapálni, csapkodni. Vigyorogtam is sokat. Énekeltünk dalokat és pancsoltunk. Apa a partról szurkolt nekem, és próbált megörökíteni a fényképezőgéppel. És volt, hogy Anya buborékokat fújt nekem a víz alatt, jaj, az nagyon érdekes volt.
Azóta nagyon élvezem a fürdést is. Anyának ezért minden fürdetés után át kell öltöznie, de nem látom rajta, hogy bánná, ezért csapkodok tovább, mert nekem tetszik. Jó dolog ez a víz, na.
Azután besétáltunk a vízbe (szerencsére, akkor már nem volt rajtunk kívül senki, csak a kedves néni). Húúú, hát elsőre nagyon hidegnek éreztem, de később már nem zavart. Elvégre, már nagy fiú vagyok, nem fogok ilyen apróság miatt sírva fakadni. Olyan furcsa érzés volt, de nagyon jó. Hirtelen mindenem olyan könnyű lett, sokkal könnyebben tudtam rúgkapálni, csapkodni. Vigyorogtam is sokat. Énekeltünk dalokat és pancsoltunk. Apa a partról szurkolt nekem, és próbált megörökíteni a fényképezőgéppel. És volt, hogy Anya buborékokat fújt nekem a víz alatt, jaj, az nagyon érdekes volt.
Azóta nagyon élvezem a fürdést is. Anyának ezért minden fürdetés után át kell öltöznie, de nem látom rajta, hogy bánná, ezért csapkodok tovább, mert nekem tetszik. Jó dolog ez a víz, na.
Apróságok
Most csak néhány apróságot szeretnék megosztani Veletek, nehogy a feledés homályába merüljön.
Az egyik egy új felfedezés, nevezetesen, hogy Manócskánk fél az "á" betűtől. Először akkor vettük ezt észre, mikor etetésnél mondtuk, hogy "nagyra nyitjuk a szánkat, áááááá" és elkezdett sírni. De akkor még nem kötöttük ezt össze az "á"-val. De aztán egy másik alkalommal is megismétlődött ez, majd ma tudatosult bennem, hogy mindez az á-nak köszönhető. Az "Anya, taníts engem" című könyvben mindenféle "gyakorlatok" vannak, amit a gyerkőccel lehet csinálni. Néha szoktunk belőle szemezgetni. Az egyik feladat az, hogy mondogassuk a gyereknek, hogy ah, eh, oh, hogy utánozzon. Na, Manó az elsőnél kiakadt. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy ennyire nem szereti az á-t, lehet, hogy az arckifejezésünk ijeszti meg, mert egyébként mindig mosolyogni szoktunk.
Másik ilyen apróság, hogy viszont nagyon is szereti az "Én elmentem a vásárba..." kezdetű dalt. Ha sírós, nyűgös - mint amilyen például ma este volt - csak rázendítek és csönd van. A múltkor mikor jöttünk haza valahonnan és a kocsiban nagyon nyűgös volt, hazáig ezt énekeltem. Rengetegszer egymás után. De csönd volt. :)
Ma megint a nagy kádban fürödtünk. Bár már fáradt volt, de nagyon tetszett neki. Nem volt megilletődött, mint a múltkor, hanem önfeledten csapkodott kezével, lábával és nagyokat vigyorgott hozzá. Nagyon aranyos volt.
És végül hoztam néhány képet.
Az egyik egy új felfedezés, nevezetesen, hogy Manócskánk fél az "á" betűtől. Először akkor vettük ezt észre, mikor etetésnél mondtuk, hogy "nagyra nyitjuk a szánkat, áááááá" és elkezdett sírni. De akkor még nem kötöttük ezt össze az "á"-val. De aztán egy másik alkalommal is megismétlődött ez, majd ma tudatosult bennem, hogy mindez az á-nak köszönhető. Az "Anya, taníts engem" című könyvben mindenféle "gyakorlatok" vannak, amit a gyerkőccel lehet csinálni. Néha szoktunk belőle szemezgetni. Az egyik feladat az, hogy mondogassuk a gyereknek, hogy ah, eh, oh, hogy utánozzon. Na, Manó az elsőnél kiakadt. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy ennyire nem szereti az á-t, lehet, hogy az arckifejezésünk ijeszti meg, mert egyébként mindig mosolyogni szoktunk.
Másik ilyen apróság, hogy viszont nagyon is szereti az "Én elmentem a vásárba..." kezdetű dalt. Ha sírós, nyűgös - mint amilyen például ma este volt - csak rázendítek és csönd van. A múltkor mikor jöttünk haza valahonnan és a kocsiban nagyon nyűgös volt, hazáig ezt énekeltem. Rengetegszer egymás után. De csönd volt. :)
Ma megint a nagy kádban fürödtünk. Bár már fáradt volt, de nagyon tetszett neki. Nem volt megilletődött, mint a múltkor, hanem önfeledten csapkodott kezével, lábával és nagyokat vigyorgott hozzá. Nagyon aranyos volt.
És végül hoztam néhány képet.
Világot látunk
Tegnap Anyával elmentünk világot látni. Kendőben mentünk, egy nagy sárga berregő valamivel. Szeretek kendőzni, jó elringatózni Anyához bújva és a biztonságból rácsodálkozni a világra. Sokszor el is szunnyadok benne, hiába, a nagy világlátás fárasztó dolog. Voltunk már kendőben együtt vásárolni olyan helyen, ahol sok-sok bolt van egymás mellett és nagyon-nagyon sok ember. Voltunk itthon sétálni az utcán is, a kertben is, volt, hogy csak a lakásban kendőztünk, amikor más semmi nem volt jó, mert éppen rossz napom volt, vagy a pocakom fájt. Vasaltunk is már együtt így és főztünk is.
Szóval tegnap is az említett kendőben mentünk és jó sokat utaztunk a sárga Berregővel. Mikor megérkeztünk, Apa várt minket és utaztunk tovább a saját, családi berregőnkkel. Mint utóbb megtudtam, új járgányt venni mentünk. Bizony, nagy fiú vagyok már, így kaptam egy nagyon szép, kék színű sportkocsit. Jó kis fordulékony, könnyű járgány. Sajnos még csak egy rövid szakaszon tudtam kipróbálni, mert némi tunningolásra szorul, napernyőt kell még rá szerelni. De egyébként nagyon klassz. Mutatok is róla egy képet és egy-két kendőzőset is.
Szóval tegnap is az említett kendőben mentünk és jó sokat utaztunk a sárga Berregővel. Mikor megérkeztünk, Apa várt minket és utaztunk tovább a saját, családi berregőnkkel. Mint utóbb megtudtam, új járgányt venni mentünk. Bizony, nagy fiú vagyok már, így kaptam egy nagyon szép, kék színű sportkocsit. Jó kis fordulékony, könnyű járgány. Sajnos még csak egy rövid szakaszon tudtam kipróbálni, mert némi tunningolásra szorul, napernyőt kell még rá szerelni. De egyébként nagyon klassz. Mutatok is róla egy képet és egy-két kendőzőset is.
Édes álom
Az utóbbi napokban korán kelő lettem. Hiába, unalmas dolog már annyi időt kiságyban tölteni, hiszen annyi izgalmas dolog vár a világban. Azért a reggeli szopi közben csak elnyomott az álom:
Mozogjunk, mozogjunk
Anyáék régóta mondogatták, hogy forduljak meg. Tornáztattak, próbáltak különféle cseleket, izgalmas(nak látszó) tárgyakat mutogattak. De én ellenálltam. Minek rohanni? De tegnap Apa egy nagyon érdekes kockát mutatott, ennek már nem tudtam ellenállni. Hát jó, legyen...és az oldalamra, majd a hasamra fordultam, hogy elérjem. Volt ám rögtön nagy örömködés. Nem is értem, miért, nem volt olyan nehéz...
A banán
Úgy tűnik, Őseim nem adják fel egykönnyen. Tegnap megint új pürét hoztak. "Banán" Anya próbálta felvezetni, hogy ez milyen jó lesz, mert finom édes. Hát, én nem dőlök be. Megkóstoltam - nagy nehezen - de ez sem nyerte el túlzottan a tetszésem. Előbb-utóbb csak megunják és maradhatunk a finom tejcsinél.
Víz
Ez a furcsa anyag azt hiszem megérdemel néhány szót.
Van először is az, ami létezésem első pillanatától körül vett Anya pocakjában. Igaz a hely a végefelé már kissé szűkös volt, de a víz maga kellemesen meleg, jó volt benne bukfencezni (mikor még lehetett), rugdalózni. Néha kortyoltam is belőle, az íze is ízlett, főleg ha Anya sok csokoládét evett, akkor finom édes volt.
Aztán van olyan, ami fürdés közben van a kádban. Ezt az elején nagyon utáltam. Hogy pucérra vetkőztetnek, kenegetnek és háromcentis vízben mosdatnak! Brrr. Mivel a macera nap, mint nap ismétlődött, akár hogyan is tiltakoztam ellene, beletörődtem. Most már néha élvezem is, olyankor jó nagyokat csapkodok a kezemmel és a lábammal. Anya ilyenkor csak mosolyog és bíztat, hogy pancsoljak nyugodtan, Apa a padlót emlegeti (az én szobámban fürdünk). Nem tudom, miért, hisz ez csak egy kis víz.
Az utóbbi hetekben az Ősök elkezdtek "babaúszást" emlegetni és hogy erre készülni kell. Egyszer csak egy jó nagy kádban találtam magam és Anya is mellém ült. Itt a vízből sokkal több volt, ezt már jobban élveztem.
Aztán érdekes módon víz máshol is van. Például a múltkor láttam, hogy a konyhában is az folyik a csapból. Nagyon érdekes volt, nem tudtam róla levenni a szemem. Apa alig tudott megtartani, legszívesebbet megfogtam volna. Azóta is elbűvöl mindig, ha látom, akármeddig elnézegetném. Anyáék ilyenkor a vízszámlát emlegetik. Az nem tudom, mi, de biztos nem kellemes dolog.
Egyelőre ennyi tapasztalatot szereztem a "vízről", bár azt hiszem, az említett babaúszás még hoz néhány meglepetést.
Apai gondolatok
A pici fiam engedélyével gondoltam közzéteszem pár apai gondolatom…
Ki tudja, egyszer az itt születő sorokat Ő is olvasni fogja..
Egyre inkább megszaporodtak azon könyvek, melyeket apukák írnak…kissé mulatságosan, kissé elgondolkodva, de hangulatában mindenképpen kissé kívülállóként.
A felnőtté válás és megkomolyodási folyamat - bár nem feltétlenül szabad együtt kezelni ezeket a fogalmakat – első lépése amikor a párod bejelenti: Apuka leszel!
Hirtelen összekapod magad, boldog mosoly árad szét az arcodon és elkezdődik benned az átértékelés.
A férfiember mindig nehezebben veszi ezt a bejelentést…végérvényesen elmúlik a játékos gyerekkor – bár nem mindenkinél – ideje megkomolyodni…
Ott ül veled szemben a vacsora asztalnál a drága, beszél hozzád – legalábbis látod,hogy mozog a szája – de te messze jársz.
Mármint gondolatilag….feltolulnak benned a kérdések…
Még egy babszemről van szó csupán, neked már az óvodába íratás, az iskolakeresés jár az eszedben…hiába a mérnöki agy bonyolult…és probléma megoldó…
Azután végigéled a terhesség időszakát és végül ott foghatod a kezedben a 4D-s képről ismert kis jövevényt…
Akkor érzed talán a legelveszettebbnek magad….
Merőben új helyzet áll elő, mikor a kezedben tartod a kis üvöltő gombolyagot
Azt mondják ilyenkor még csak az alapvető funkciók biztosítása szükséges…a fejedben összeáll a check lista….úgy érzed magad, mint egy vadászpilóta felszállás előtt.
Végigpörgeted a fejedben a listát az üvöltő gyerekkel a kezedben és látszólag nem szabadna üvöltenie mégis megteszi…ráadásul azon a hangmagasságon és hangszínnel, ami az agynak a legelviselhetetlenebb.
Amikor hazaérkeztek minden készen várja az apró fiad és elkezdődik az összeszokás időszaka…elindulunk hármasban a közös jövő felé….
Azóta eltelt egy pár hónap…ilyenkorra már egyre magabiztosabb vagy..nem dőlsz be minden sóhajtásnak, síráskezdeménynek…Egy biztos..mindenkinek csak ajánlani tudom….
Fogas kérdések
2 hónapos voltam, amikor először éreztem valami furcsa birizgálás az ínyemben. Nagyon zavaró volt, hol előjött, hol elmúlt. A kellemetlen érzést csökkentendő kénytelen voltam az öklömet folyamatosan a számban tartani, ettől persze a nyáltermelésem is megnőtt. „Biztos éhes” – mondták az idegenek. (munkatársak, mikor bevittük megmutatni kincsünket a munkahelyre) „Könyörgöm, most ettem, hogy lennék már éhes!” – gondoltam, de persze nem mondhattam. Ez így ment - mármint a nyálzás és ököltömködés – még két hónapig. Már nagyon elegem volt belőle. Aztán egyik reggel, valami furcsa keményet éreztem a számban. Sőt, azóta ez a keménység egyre nagyobb lett. Aznap mentünk éppen 4. hónapos oltásra (brrr.), és hallottam, amint a doktornő – számba tekintve – ezt mondja anyának: „Látta anyuka, hogy kijött a foga?” Áá, szóval ezt „fognak” hívják! Anya és Apa is nagyon megörült ennek, az elkövetkező napokban újságolták mindenkinek „Képzeld, kijött az első foga!” Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni, nem értem. Azóta lett mellette egy másik is. Ennek kibújása sokkal fájdalmasabban érintett, kénytelen voltam Anyának óránként ezt elpanaszolni éjszaka.
De most, hogy már kint vannak, nem fájnak. Csak arra nem jöttem még rá, hogy mire jók. Azt mondjuk élvezem, mikor beleakaszthatom valamibe és koccan, de ez még önmagában nem érte meg a szenvedést. Jórész inkább csak útban vannak. Először is, a kezemet nem tudom szabadon a számba venni. Aztán szopinál is inkább zavarnak. Azóta többször volt, hogy Anya rám szólt, hogy ne harapjak, pedig én nem csináltam semmi különöset. Volt, hogy két ilyen próbálkozás után jött a cumisüveg, ami ellen nem tiltakoztam azért annyira hevesen.
Tegnap este is ilyen „harapdálós” esténk volt. Anya kétszer rám szólt, a második után sírással voltam kénytelen hangot adni az igazságtalanságnak, hogy nem engedi a harapdálást. Azóta sztrájkba léptem. Ideje megmutatnom, hogy ki irányít. Azóta NEM VAGYOK HAJLANDÓ Jobb ciciből enni. Majd én megmutatom!
Tegnap este valóban kétszer megharapott. Amikor nem nagyon éhes, akkor hajlamos harapni. Ilyenkor rászólok, hogy ne harapjon. Van, hogy rám néz, kis huncut mosoly bujkál a szája sarkában. Második rászólásnál már eltűnik a mosoly és görbül a szája. Olyan aranyos egyébként ilyenkor görbülő szájjal. Mintha azt mondaná: „Nem csináltam semmi rosszat. Anya ne haragudj rám!” Persze ilyenkor mindig megölelgetem, megnyugtatom, hogy nem haragszom és nagyon szeretem és semmi baj nincsen, csak nagyon fáj a harapdálás. Azóta sztrájkol. Hajnalban 5.20-kor kelt fel enni – mostanában megint szopizunk éjszaka – és bár éhes volt, csak azért sem volt hajlandó a jobb ciciből enni. Utána persze a másikból megtöltötte a pocakját. De reggel túl jártam ám az eszén, kis pozíció változtatással sikerült elérnem egy kis jobb-cici-szopit, talán észre sem vette a cselt.
Most úgy érzem, nyugi van a fogak terén. Bár fent érzem már megint azt a kis birizgálást, ezért sokszor kicsit kidugom a nyelvem, hogy megmasszírozzam a z ínyem, bár csak kicsit segít. Remélem már nem fog sokáig tartani ez! Nem akarom, hogy tele legyen a szám ilyen haszontalan „fogakkal”, eddig csak a baj volt velük. Azért mutatok egy-két „fogas” képet, mióta kibújtak Anyáék azóta küzdenek azért, hogy lekaphassák. Néha hagyom nekik.
A mi Bábelünk
Nem értem én ezeket a felnőtteket. Gyakorlatilag mióta közéjük érkeztem próbálom megtanítani őket a helyes kommunikációra, de valahogy nem akarják elsajátítani. Először próbálkoztam különféle sírásokkal. Szerencsére annyit elértem vele, hogy mindig jött valaki segítő szándékú egyén (ezért gyakoroltam is ezt rendesen), igaz, néha nem egészen az történt, amit akartam. Üvöltök, hogy fáradt vagyok, tegyetek már le aludni, erre csitítgatnak, hogy szegény, biztos fáj a pocakja. Bár azért őseim „találati aránya” jelentősen javult az idő múlásával. Aztán úgy 6 hetes korom körül próbálkoztam a mosolygással – még mindig sokszor űzöm. Ezt hamar megtanulták, visszamosolyogtak. Csak sajnos mosolyogva nem sikerült még enni kérjek. Mostanában már erőteljes hümmögéssel és egyéb hangokkal próbálom elérni, amit akarok, azért a sírás nekem is elég kimerítő tud lenni. Úgy látom, ez tetszik nekik és ha elég kitartóan csinálom, el is érem, amit szeretnék (pl. kivesznek végre a pihenőszékből). De másra – adjatok végre enni! – nem nagyon használható.
Azért látom őseimen a fejlődési szándékot nyelvtanulás terén. (És itt most nem Apa angoljára utalok, bár kétségtelenül abban is halad). Mondom például, hogy me-me és ők lelkesen ismételgetik. Néha a kiejtésük hagy némi kivetnivalót maga után, de hát nem lehet elvárni rögtön a tökéletességet. Bár az igazság szerint haladhatnának gyorsabban, nagyon leragadtak a me-me-nél. Lehet, hogy kénytelen leszek én megtanulni az ő nyelvüket?
Oktatófilm babanyelv-tanulóknak:
Azért látom őseimen a fejlődési szándékot nyelvtanulás terén. (És itt most nem Apa angoljára utalok, bár kétségtelenül abban is halad). Mondom például, hogy me-me és ők lelkesen ismételgetik. Néha a kiejtésük hagy némi kivetnivalót maga után, de hát nem lehet elvárni rögtön a tökéletességet. Bár az igazság szerint haladhatnának gyorsabban, nagyon leragadtak a me-me-nél. Lehet, hogy kénytelen leszek én megtanulni az ő nyelvüket?
Oktatófilm babanyelv-tanulóknak: