Kedves Látogató!

A blog egy új oldalra költözik: manonaploja.blogspot.com

Ezt az oldalt csak meghívott személyek olvashatják. Akikről tudom, hogy rendszeresen olvassák soraimat, küldtem nekik egy meghívót. (A spam mappát is nézzétek, lehet, hogy oda pakolja a gép.) Aki nem kapott és szeretne, az írjon egy e-mailt a trombia@gmail.com  -ra.

A blog megtekintéséhez gmail-es azonosító szükséges. Ha valaki nem rendelkezik ilyennel, könnyen létrehozhat egyet a www.google.hu oldalon, az alábbi képek segítenek (a képek kattintásra nőnek). (Ezzel lesz gmail-es e-mail címünk, internetes naptárunk, dokumentumtárunk és még sok minden másra is jó).

Létrehoztam egy külön fiókot arra az esetre, ha valaki nem szeretne ilyen fiókot létrehozni. Ilyenkor az általam e-mailben megadott e-mailcímet és jelszót kell beírni. Fontos, hogy ezt az e-mailcímet a belépés miatt többen megkapják, ezért senki se használja e-mailezés céljára, csak a Manónaplóhoz való belépésre. Remélem világosan le tudtam írni a belépés menetét, ha valakinek kérdése van, írjatok!

Várunk sok olvasót az új blogon is.

Karácsony

Vége a karácsonyi időszaknak, rengeteg képet csináltunk. Szokás szerint 24-én itthon voltunk. A fát már 23-án feldíszítettük, míg Máté óvodában volt, tetszett neki, mikor hazajött.

Ajándékozni reggel ajándékoztunk, hogy Manó ki tudja élvezni a játékokat, mielőtt délben aludni megy. Nagyon tetszett neki az ajándékozás és az ajándékbontás.

Készített ám ő is ajándékot (az oviban), mi egy angyalt kaptunk, a nagymamák egy képet, a nagypapa pedig egy szögesládikót.

Kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, mert olyan menüsort akartam készíteni, aminek minden fogása frissen készül és mivel engedtünk a kulináris élvezeteknek, nem vettem figyelembe Máté ízlését a fogások kitalálásakor. (Akkor biztos, hogy húsleves és pörköltös tészta lett volna). Így vacsorára ettünk egy melegszendvicset mindannyian (mi Lacival csak egy kicsit) és miután Máté elaludt, ettünk rendes vacsit, kiélvezve így az ízeket. Remélem, el jön még az az idő, amikor ő is értékelni tudja majd a finom fogásokat. Előételnek aszalt szilvába töltött kecskesajt volt baconbe göngyölve, utána ropogós bundában sült pisztráng hasábburgonyával, végül pedig fehér csokoládé mousse csokoládékosárkában (ez utóbbi elég rosszul sikerült, borzasztónak bizonyult a recept, de hát így jár az, aki nem kipróbált recepttel főz).

25-én anyunál voltunk, istenieket ettünk és Máté megint ajándékokat bontogatott. Sajnos a finomságokból csak a húslevest és a csokitortát értékelte, de ezen már nem lepődtünk meg.

26-án Laci szüleinél vendégeskedtünk, ismét sokat ettünk és Máté rendületlenül bontott.

27-én elmentünk egy kicsit Szentendrére levegőzni. Máté kapott egy mesekönyvet, amiben két mese is Szentendréről szólt, ezért elmentünk és megkerestük a könyvben említett verébfát és megetettük a kacsákat is. Bokáig gázoltunk a sárban. :)

A verébfa

Délután pedig összeraktuk a sátrat, amit Máté kapott. Egyik kis barátjánál van ilyen sátor, Máté nagyon szereti, nem kevés utána járás után sikerült beszerezni egy ugyanolyat. Azért nagyon jó, mert többen is beleférünk, a felnőttek is kényelmesen. Alapterületre akkora, mint a többi sátor, de mindenhol egyforma magas, így vígan elücsörgünk benne.

Nem!

Tombol nálunk a dackorszak. Manónak mindenre zsigerből az a válasza, hogy: NEM! Meggyőzni ritkán lehet, mostanában csak az működik, hogy megfenyegetem: kimegyek a szobából, elveszem valamelyik játékát vagy büntetésbe küldöm. Ekkor hajlandó megtenni azt, amire kértem, például jön átöltözni. Egy esti fürdetés-öltöztetés ezért alaposan igénybe veszi az idegeimet. Remélem, ezen is túl leszünk egy idő után és eljutunk oda, hogy ha kérek valamit, megteszi (legalább esetenként!).

Új széket kaptunk

Máténak új széket vettünk az IKEÁ-ban, amit természetesen össze is kellett szerelni. Nagyon lelkesen segített szerelni is és utána fel is avattuk:

A mini oviban tanulnak mindenféle karácsonyi dalt, mesét. Íme egy részlet a pásztorokról:

(Ugye, hogy a pásztorok, sajtocskát, vajacskát, fűszert vittek ajándékba a Jézuskának. Közben számolni is szokott az ujjaival, hogy 1-2-3, de sajnos azt nem sikerült megörökíteni.)

Egy újabb közlekedési múzeum

Múlt hétvégén elmentünk a Budapesti Közlekedési Múzeumba. Leparkoltunk Laci munkahelyén és onnan mentünk trolival, Máténak ez is külön élmény volt. Nagyon tetszett neki a múzeum, a legjobban a modellvasutas asztal és a játszóház. :) Ezektől csak sírás árán lehetett elvonszolni. Sajnos hiába értünk oda nem sokkal nyitás után, a déli alvás miatt időben le kellett indulnunk, így csak kb. 1,5 órát töltöttünk ott. De majd nyáron visszatérünk, akkor hamarabb nyitnak. :)

A játszóházban

Modellvasúr és egy villamos (meg persze mi)

Nem adtam eddig hírt róla, de novemberben Debrecenben voltunk. Kicsit tartottunk tőle, hogy Máté hogy fogja viselni, de egy tündér volt egész végig.
Mindenkivel dumált, este pedig elmentünk a belvárosba és kipróbáltunk egy kisvonatot, íme (és persze néztünk markolót és bobcat-et, meg villamost is :) )

A Mikulás és a cumi

A korábban megírt levélnek megfelelően vasárnap délután beleraktuk a cumit a csizmába (kicsit korábban jött a Mikulás), majd lementünk átöltözni. Ekkor Máténak eszébe jutott, hogy neki mégis csak kellene a cumi, de a Mikulás gyors volt és hamar elvitte, de szerencsére hozott helyette a piros csuklós buszt. Pont olyat, amit délelőtt Manó megcsodált a Közlekedési Múzeumban (ez egyébként tiszta véletlen). El is játszott a busszal egész este.

1. nap
Este: Csak egyszer említette a cumit, egyébként nagyon nem hiányolta, lenyűgözte a busz. Simán befeküdt az ágyba és dumált 30-40 percet. Akkor szólt, hogy "Anya, mesét kell olvasni". Itt volt egy kis hiszti, hogy aludni kell és nem mesét olvasni, de elég könnyen fogadta, nem is emlegette a cumit. Igaz, vagy 100 Bóbitát elénekeltem mire elaludt, mert arról szó sem lehetett, hogy kimenjek a szobából. Fél 11 volt, mire elaludt, de aludt nyugodtan reggelig.

2. nap:
Délután: Nagyon hosszú altatás volt, fél 1-kor mentünk le és negyed 3-kor jöttem föl. Már az elején nagyon hiányolta a cumit, volt vagy 15 perc sírás, többször elmondtam, hogy elvitte a Mikulás messzire
(Menj érte! - De nem tudok érte menni, messze van. - Akkor menj kocsival!). Azt mondta, inkább visszaadja a csuklós buszt, nem kell. Szegénykém, annyira sajnáltam. Utána olvastunk sok mesét, bújtunk sokat és énekeltem még többet, míg végre elaludt.

Este: nem volt semmi sírás, simán kiengedett a szobából is. Igaz, nehezen aludt el, de közben dumált, mesélt magának.

3. nap
Délután: Nagyszülőknél aludt, sírás itt sem volt, elmesélte nekik, hogy a Mikulás elvitte a cumit, nehezen aludt el és nem is aludt sokat, de nem volt sírás.

Este: Mivel már elég fáradt volt, egy hang nélkül és gyorsan elaludt. Nem hiányolta a cumit, csak elmondta magának, hogy elvitte a Mikulás.

4. nap
Délután: Megint volt sírás, bár kevesebb, mint hétfőn. Miután nem sírt, akkor is nagyon nyűgös volt, semmi nem volt jó. Nem engedett ki a szobából, Bóbitázva aludt el.

Este: Gond nélkül elaludt, dumált egy ideig a kiságyban.

5. nap
Délután: Egyszer említette a cumit, de sírás nem volt érte. Viszonylag sokára aludt el, és hiszti is volt, de azért, mert nem volt fáradt (8-kor kelt) és inkább játszani akart volna még.

Itt tartunk most. Remélem, most már elbúcsúzhatunk a cumitól. Eredetileg úgy gondoltam, hogy ha napokon keresztül nagyon sír még érte és láthatóan nem tudja feldolgozni a hiányát, akkor a Mikulás aranyos lesz és visszahozza. Bízom benne, hogy erre nem lesz szükség. ÉG VELED CUMI!

(Később. Most már két hete nincs cumi, nem is emlegeti egyáltalán, viszont délután nehezebben alszik el, de sokszor nem is tűnik fáradtnak. Nincs sírás ilyenkor, simán csak nem alszik, hanem bulizik az ágyban.) A múltkor még a kocsi sem tudta elringatni 1 óra körül, így aznap nem aludt délután, igaz, másnap nagyon álmos volt.)

Verselünk

Ma, mikor az oviba Mátéért mentem, éppen verset mondtak. Annyira belelendült, hogy itthon is csak azt mondogatta. Megörökítettem:

(Szöveg:
Angyal-kangyal, mikula,
nyolc dob meg egy pikula,
irgum-burgum, parafin,
Ince-pince, te vagy kinn!)

Újabb aranyköpések:
Máté takarít, portörlővel letörli a kiságyat, nagy ágyat, majd megszólal:
"Nem bírok mindent egyedül!"

(A Manó alkotások menübe tettem fel újabb műveket.)

Anya nélkül

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk. A hétvégén először fordult elő, hogy Máté úgy aludt el este, hogy én nem voltam otthon (bizony, egész éjszakás kimenőt kaptam!). Semmi gond nem volt szerencsére, nagyon jól viselkedett, jól elvoltak Apával, de azért volt nagy öröm, hogy hazajöttem. Utána még egy-két napig bent kellett maradnom a szobában, míg elaludt, de hamar visszaálltunk a régi kerékvágásba.

Továbbra is komoly fejtörést okoz a "Mit főzzek?" kérdéskör. Olyat, amit lehetőleg a család minden tagja elfogyaszt és kb. fél max. 1 óra alatt megvan. Máté továbbra is nagyon tésztás, bár már a tészták közül is válogat, a csirkepörkölt már a könyökünkön jön ki (kedvence a pörköltös tészta). A tésztán kívül a minap megette még a thai rizst (ez már korábban is előfordult). Ma fasírozottat csináltam (egyébként nem eszi), Máténak rizzsel (megpróbáltam kis darabokban belecsempészni a húst). Közölte, hogy ő barna rizst szeretne (a thai rizs a szójaszósztól barna). Kimentem a konyhába, kis szójaszósz a fasírtos rizsre, majd újra felkínáltam, és MEGETTE! Szerencsére a szójaszósz ápol és eltakar (minden tiszta barna lesz), így a fasírtot sem szúrta ki. Juhéééé!

Változik Manó telefonálási kultúrája is. Mostanában már rendesen lehet vele beszélgetni, nem csak a kérdésekre válaszol, hanem ő is kérdez: Apa, te most hol vagy? (miközben Apával telefonál) És mit csinálsz?

És hogy megörökítsem: nem régen kezdte el az "én akarom" korszakot. Már azt hittem, lemarad róla, annyira jól elvolt azzal, hogy ha én csináltam a dolgokat. (Pl. mondtam, hogy ő vetkőzzön vagy egyen, de mindig válaszolt: Anya adja, Anya csinálja...). De most már önállósodik, így sokszor visszajátszunk eseményeket, pl. én kinyitom az ajtót, de ő akarta volna, hát becsukjuk és ő nyitja ki.

Levél a Mikulásnak

Ma megírtuk a Mikulásnak a levelet és fel is adtuk a postán. Íme:

A boríték

Képeslap kívülről

A levél

A levél így szólt:

"Kedves Mikulás!
Mivel már nagy fiú vagyok, szeretném odaadni neked a cumijaimat. Kérlek, hogy vidd el a pici babáknak és hozzál helyette egy piros csuklós buszt.
Köszönettel:
Máté (Manó)"

A levél készítésnél Máté a vagdosást élvezte a legjobban, ezzel el is volt egész végig:

És még két kép, egy vonattal játszós és egy múltkori hajszárítós:

Anya dolgozójában

Tegnap a munkahelyemen voltunk Mátéval. Nagyon ügyesen viselkedett, nem volt semmi sírás, az elején volt csak egy kicsit megszeppenve, egyébként beszélgetett a "nénikkel, bácsikkal". Már jött volna haza, amikor Évi megemlítette, hogy van ám az asztalán egy markoló. Na, onnantól Manó elvarázsolódott és maradtunk még vagy egy órát, míg ő markolózott. Utána visszamentünk a nagyihoz, ebéd, alvás, de délután Máté mindenáron vissza akart menni Anya dolgozójába. Este Lacival jöttünk haza kocsival, Máté csak azt hajtogatta, hogy ő Anya dolgozójába akar menni a markolóhoz. Mondtuk neki, hogy most már késő van, sötét van, ilyenkor a dolgozó is be van már zárva, nem lehet bemenni. Mire ő megszólal:
- Kapcsoljuk fel a lámpát, akkor világos lesz és akkor már kinyitják és be tudunk menni.
:)
Egyébként nagy élmény volt neki a villamosozás (combinoval utaztunk) és a buszozás is. Szerintem még az idén egyszer beugrunk.

Manó mondta...

Máté mostanában sziporkázik, jókat nevetünk rajta.

Egy mai mondás:

Együtt bemásztunk a bunkerba, Máté megszólal:
- Most gondolkodunk.
- És min gondolkodsz?
- Hogy milyen lehetett az élet réges-régen a palotában.
(Egy mesekönyvből van a mondat, de hogy hogy jutott ez éppen akkor eszébe?)

Manó mondta...

Máté mostanában folyamatosan az időt húzza. Állandóan könyörögni kell neki mindenért, onnantól kezdve, hogy felébred és vegyük le a hálózsákot, öltözzünk át, mossunk fogat...stb. Tegnap este már a sokadik könyörgés után a pelenkázón öltöztünk (bizony, még mindig használjuk a pelenkázót), nagy küzdelmek árán.

Apa mondja Máténak:
- Vigyázz Manó, Anya elveszti a türelmét!
Máté megsimogatja a fejemet és így szól:
- Ne félj Anya, megkeressük a türelmedet.

Este Manó rohangál le-fel a lakásban. Egy idő után megáll:
- Jól kiszaladgáltam magam. Elfáradtam, megpihenek.

(Korábban mindig egyes szám második személyben beszélt saját magáról, mostanában kezdi helyesen a névmásokat.)

Máté játszik a távirányítóval, Apa elveszi tőle.
Máté: Az mindenképpen kell.
Apa: És ha nem adom oda?
Máté: Akkor nagy baj lesz.

Manó mondta...

Mai aranyköpés:

Anya: Manó, vedd le a hálózsákot.
Manó: Neeem, anya.
Anya: De, Manó zippzárazza le.
Manó: Azt nem hinném...

Süteménysütés és egyéb apróságok

A minap kekszes sütit "sütöttünk" Mátéval (egyébként sütés nélküli a süti). Élvezte, mert keverhette krémet és rakosgathatta a kekszeket. Készítettünk pár képet.

Korábban nudlit gyártottunk. Mát megfigyeltem, hogy ha úgy teszek elé valamit, hogy ezt ő csinálta, nagyobb kedvvel kóstolja meg. Egy-két nudlit sodort is, élvezte a nudligyártást, de egy idő után a hirtelen elérhető távolságba kerülő konyhafiók jobban érdekelte. Egyébként meg is kóstolta az így készült krumplinudlit spenótmártással, igaz, nem ízlett neki a spenót, inkább paradicsomosan ette a nudlit, de megkóstolta és ez nagy szó nálunk!

Újabb előre lépést tettünk a hajmosás terén. Ahogy írtam, egy ideje már nincs sírás hajmosáskor, de hajat szárítani csak hozzám bújva volt hajlandó. A múltkor kérdeztem, hogy mi zavarja igazából a hangja vagy az, hogy meleg. Mondta, hogy a hangja. Akkor fogjuk be a füledet, javasoltam. Befogta, és azóta bátor fiúhoz méltóan tűri a hajszárítást. Utána persze ő is megszárítja - kikapcsolt szárítóval - anya, apa és a saját haját.

És végül egy tegnapi aranyköpés:
Letettem a reggelit a konyha pultra (amit ő konzekvensen bárpultnak hív), mire Máté megszólal:
Ott a pirítós a bátorpulton.

Hétvége

Semmi extra nem volt a hétvégén, mégis nagyon jó éreztük magunkat, kiélveztük ezeket a gyönyörű őszi napokat. Szombaton Bp-en, a Lágymányosi Öbölben voltunk sportágválasztó rendezvényen. Az Öblöt most fedeztük fel magunknak, de biztos, hogy sokszor jövünk még ide, nagyon szép parkot alakítottak itt ki. Mutatok is egy képet, további képek itt: http://obol.hu/obol2.html

(Ezt a képet nem én készítettem, az idézett honlapról való, sajnos, nálam nem volt gép.)
Máté nagyon élvezte a sétálást is - igazi dunai lélek és ráadásul a parkból remekül lehet látni a vasúti hídon átmenő vonatokat is -, de legjobban az ugrálóvár tetszett neki. A korábbiaktól eltérően nem zavarta a többi gyerek, nyugodtan bement, alig tudtam délben hazavinni.
Szombaton is a Duna parton voltunk itt nálunk. Kacsát etettünk, kavicsoztunk és labdáztunk. Itt már csináltam pár képet is:

Mini ovi 2.

Mi is eljutottunk oda, hogy van egy kis sírás, mikor oviba kell menni. Nem nagy, csak egy kicsi, Virág néni elmondása alapján miután elmentem, hamar megnyugodott. Mondta magának: "Manó, nem kell sírni, 10 perc múlva jön Anya." És utána szépen játszott és részt vett a foglalkozásokban. Bár a gyerekeket továbbra sem nagyon kedveli, a fizikai kontaktust kerüli, azért jól érzi magát, de örül, ha jöhetünk haza.

Nyitottam két új oldalt, a bejegyzések fölötti narancssárga sávban látható, "Manó alkotások" és "Versek, mondókák" címmel. A Manó alkotásokhoz rakom azoknak a kézműveskedéseknek a képeit, amiket Máté az oviban, és később majd az iskolában készít. Már most jó sok van, nem akartam az egész blogot ezzel telerakni, de azért mégis gyönyörködhet bennük az, akit érdekel. A Versek, mondókákhoz pedig azokat a mondókákat gyűjtöm, amiket az oviban tanulnak - másnak is hasznos lehet és én sem felejtem el.

Névnap

Mátét a hétvégén felköszöntettük névnapja alkalmából. Rá kell jönnöm, hogy hiába próbálok én új fajta játékokat vásárolni, Máté legjobban az autóknak örül. (Igaz, hogy minden csoda két napig tart.) Nagyon tetszett neki az autószállító kamion és az elemes kisvasút is.

A piros elemes vonatot Skarloey-nak kereszteltük, a Thomasos mese után. A másik kedvenc ajándék a teherautókról, markolókról szóló kinyitható ablakos könyv a Scolar kiadótól.

Ha már a játékoknál tartunk, mostanában megint nehéz neki játékot kitalálni, a régiek annyira már nem kötik le, egyedül csak az autókkal játszik, együtt már könnyebb, mert akkor lehet labdázni, esetleg építeni (bár akkor is inkább én építek), vagy kézműveskedni. Készült lent a szobájában egy bunker takarókból, ezt is nagyon szereti, most egyébként is kuckózós korszakát éli. Ha meglesz az új ágya, akkor egy véglegesebb bunkert is kialakítunk majd, addig ez marad:

Vásárolunk

Mátéval mostanában már kezdi élvezni a szerepjátékokat is. A minap kapott a boltban egy kis pénztárcát, itthon tettünk bele igazi pénzt is. Hát ezt nagyon élvezte, hogy neki is van saját pénze! Így rögtön vásároltunk is:

Játékok saját kezűleg

Megszállt az ihlet, hogy Máténak játékokat készítsek. Íme az első, egy parkolóház (ötlet az internetről: http://gyermekszoba.blog.hu/)

Mini ovi

Új korszak kezdődik az életünkben, Máté "mini" oviba jár. Ez tulajdonképpen egy családi napközi, ahol két délelőttöt tölt egy héten. A múlt héten volt a beszoktatás, ezen a héten rendesen jár már. Nagyon tetszik neki és nekem is. :) Az első perctől kezdve élvezte, az első alkalommal még ott voltam vele, másodszor már egyedül maradt fél órát, ma pedig már két órát volt ott, szerdától már ott is tízóraizik, ebéd előtt hozom el. Egy könnycsepp sem volt, az első alkalommal meglátott egy kukásautót, azóta is azt emlegeti. De ma már több mindennel játszott, érdekes, hogy olyan játékokkal is, amikkel itthon nem. Mikor mentem érte, nem győzte mesélni, hogy mi mindent csinált és meséli azt is, hogy melyik csoporttársával mi történt ("a Szöszke csinált egy tortát, a Berci elesett és sírt...stb.). Jó, hogy sokat foglalkoznak velük, minden nap kézműveskednek valamit, ma például ezt a gesztenyesünit csinálta Máté:

Érdekes, mintha ez is jobban lekötné társaságban, mint itthon, ahogy látja a többi gyereket készíteni. Az "óvónéni" (Virág néni) mondta, hogy a tüskéket mind Máté szurkálta bele. Na, itthon, mikor ilyet csináltunk a harmadik tüske után feladta.

Manó mondta...

Néhány friss aranyköpés:

Manó egyszer csak felkiált az asztalnál ülve:
- Ne menj a könyvekre és a falra! (bejött egy légy)

Máté bent játszott a szobában, én közben felmentem teregetni. Mikor lefelé jöttem, akkor vette észre, hogy felmentem és nagy hisztibe kezdett, mert ő is szeretett volna feljönni. Mikor befejezte a hisztit, mondja nekem: "Anya, többet ilyet ne csinálj!"

A minap ketchuppal ettünk sült krumplit. Ő eddig nem volt hajlandó megkóstolni a ketchupot, de láttam, hogy nagyon nézi, megkínáltam, mondtuk, hogy paradicsomból van. Most megkóstolta, utána kérdezzük tőle:
- Milyen volt a paradicsom?
- Piros.

És végül egy video. Mesét olvastunk, a "Barátságos harapófogó"-t. Egy részét már kívülről mondja: "Eltesszük a mérőszalagot, a fűrészt, a fúrót, a kalapácsot meg a szögeket, a harapófogót, a csavarhúzót meg a csavarokat, eltesszük a csiszolópapírt, meg az ecsetet, meg a festéket."

Vasúttörténeti Park

Hétvégén elmentünk a Vasúttörténeti Parkba, kerti kisvasutak kiállítás volt. Kicsit tartottunk tőle, Máténál nem lehet tudni, mi az, ami bejön (ld. múltkori közlekedési múzeum), de teljes volt a siker. Talán még nem is volt olyan program, amit ennyire élvezett volna. Minden egyes helyszínről alig lehetett elrángatni, hogy menjünk tovább, lesz még más látnivaló is. A legjobban a vasútmodelleket élvezte talán, ahogy bement a vonat az alagútba és elrobogott előtte, de felmentünk a nagy vonatokra is "vezetni" (ilyen itt is van Szentendrén, de itt - ki tudja miért - nem hajlandó felmenni). És persze nagy sikere volt az egyik modellnél lévő markolónak is: "Csak a majkojót nézhetjük meg!" Sajnos a fényképezőgép itthon maradt, de a modern technikának hála telefonnal is egész jó képeket tudtunk csinálni. Biztos, hogy még visszamegyünk ide.

Az egyik vagonban terepasztalon futnak a vonatok, külön jegyért "vezetni" is lehet:

Vasútmodellek és a kedvenc markoló:

Ilyen egy kerti vasút (az igazi pontos, kicsinyített mása, szénnel fűtötték és rá is lehetett ülni - érdekes volt a nagy embereket látni ezeken a pici vonatokon - mi erre nem vállalkoztunk):

Mozdonyt is vezettünk:

Hazafelé öt perc után elaludt a kocsiban:

Hajmosás

Máté egész kicsi korától kezdve utálja a hajmosást. Borzasztóan ordít, hiába vigyázunk, hogy ne menjen a szemébe a víz. Egyszer meg is kérdezte a szomszéd, hogy beteg-e a Máté. Kérdeztük, miért? Mert hallották, hogy nagyon sír. Ja, nem - válaszoltuk - csak hajat mostunk. :)

De tegnap történelmi nap volt. A minap vásároltam Mickey egeres matricákat a játékboltban, mutattam Máténak fürdés előtt, hogy mit vettem és hogy kaphat egyet, de csak ha nincs sírás hajmosás közben. Azt az arcot látni kellett volna. Összeszorította a fogát és láttam rajta, hogy nagyon próbálja sírás nélkül átvészelni a hajmosást, mert nagyon szeretné azt a matricát és SIKERÜLT! Egy hangja nem volt egész hajmosás alatt. Ki is választott utána egy matricát, amit felragasztottunk a komód elejére, hogy mindig emlékeztesse, milyen bátor kisfiú volt. Nagyon büszke voltam rá és persze körbe dicsértük, hogy milyen ügyes nagyfiú. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kis két és fél éves lelkével felül tudott emelkedni önmagán, a korábbi félelmén, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.

Az etetőszék vége

Meg szeretnék örökíteni egy újabb apró mérföldkövet. Máté pár hete rendes széken ül az asztalnál, nem az etetőszékben. Most döntött úgy, hogy köszöni, nem kéri, inkább úgy ül, ahogy mi. :)

A minap hallottam, hogy az agy "üzemanyaga" a szénhidrát. Megnyugodtam, akkor biztos nagyon okos gyerekünk van, amennyi tésztát eszik. :) Egyébként tényleg okos, a meséket tök gyorsan megjegyzi és kijavít, ha félre olvassuk és már sok számot és betűt fel is ismer.

Ma Máté megtanult orrot fújni. Nagyon örültem neki és körbe dicsértem. Maga az orrfújás már régóta ment, csak nem volt hajlandó akkor kifújni, amikor kellett volna.

És egy aranyos kép: mikor éppen mesét néz, a "barátokat" sem lehet kihagyni:

Medveotthon

Ma elmentünk a veresegyházi medveotthonba. A múltkori félresikerült közlekedési múzeumi látogatás után kicsit féltem tőle, de szerencsére odafelé Máté elaludt a kocsiban (persze, fél 6-kor kelt - nyári időszámításban vagyunk), így kipihenten érkeztünk és így tudta élvezni a kirándulást. Mondanom sem kell, a legjobban talán a bejáratnál lévő sárga vonat kötötte le :) Alig tudtunk meggyőzni, hogy azért a macikat is nézzük meg. De azért megetettük a macikat és a mosómedvéket is, még időnként Máté is segített ebben. Ültünk a kisvonaton is és kipróbáltuk a csúszdát is. Mikor hazajöttünk, megkérdeztem, mi tetszett neki a legjobban. "A csúszda". :) Készítettünk pár képet is.