Ma csak azért jöttem, hogy megmutassak Nektek egy jókedvű kis videot. Kivételesen hagytam magam nevetősen lefilmezni, erre eddig még nem nagyon volt példa.
Én és a barack
Életem még egy kis szeletét szeretném ma megosztani Veletek. Anyáék elhatározták, hogy nekem igenis szükségem van más ennivalóra is a tejcsin kívül. Nem értem, miért gondolják, én soha nem reklamáltam ezért. Igaz, mostanában sok minden jobban érdekel az evésnél, de azért ebből még nem kellene ilyen messzemenő következtetéseket levonni.
Egy nap a szokásos délelőtti szopi előtt Anya valami barnás színű löttyöt próbált meg a számba juttatni (Anya: almalé volt). Első reakció: ez mi??? Második reakció: nem is rossz. Ezután ittam belőle pár kortyot. Ez így ment pár napig. Egy szombat délelőtt nem a barna lötyi jött, hanem hasonló színű, de kicsit sűrűbb cucc (Anya: almapüré). Első reakció: Már megint mi a ... ez? Második reakció: ha nagyon akarjátok, eszem belőle. Másnap: Már megint ez? Harmadnap: Elég volt Anya, vidd innen ezt a kotyvalékot. Ezután már a számat se voltam hajlandó kinyitni a kiskanálnak. Mit gondolnak, csak mert tehetetlen vagyok, velem már mindent meg lehet etetni?
Pár napig csend volt, szopiztunk, mint rendesen. Egy nap aztán anya megint egy sárgás löttyöt hozott. Jaj, már megint mi ez? Hm, ez nem is rossz. Na, ha nagyon akarjátok, iszom belőle egy keveset - gondoltam. Aztán szombaton megint valami püré jött, úgy tűnik, őseim nem adják fel egykönnyen. Első kanál: jaj, ez nem tej! Mi ez már megint? Második reakció: éhes vagyok, pár kanállal talán lecsúszik. Utólag bevallom, nem is volt rossz, az almánál mindenesetre jobban ízlett. Másnap: csalódottságomra megint ugyanaz. Az első pár kanállal nagyon nem akartam lenyelni, hátha megmenekülök, de aztán beadtam a derekam, lesz ami lesz. Főleg, mert Apa nagyon el kezdett nevetni azon, ahogy (nem) eszem. Nem értem, mi van ezen olyan nevetséges. Hozta is az általam utált fényképezőgépet, hogy megörökíti. Hát ezt csak nem hagyhattam, ettem, mint a kisangyal. De előbb-utóbb akkor is túl járok az eszükön!
barackpüré:
almapüré (fúúúj):
Egy nap a szokásos délelőtti szopi előtt Anya valami barnás színű löttyöt próbált meg a számba juttatni (Anya: almalé volt). Első reakció: ez mi??? Második reakció: nem is rossz. Ezután ittam belőle pár kortyot. Ez így ment pár napig. Egy szombat délelőtt nem a barna lötyi jött, hanem hasonló színű, de kicsit sűrűbb cucc (Anya: almapüré). Első reakció: Már megint mi a ... ez? Második reakció: ha nagyon akarjátok, eszem belőle. Másnap: Már megint ez? Harmadnap: Elég volt Anya, vidd innen ezt a kotyvalékot. Ezután már a számat se voltam hajlandó kinyitni a kiskanálnak. Mit gondolnak, csak mert tehetetlen vagyok, velem már mindent meg lehet etetni?
Pár napig csend volt, szopiztunk, mint rendesen. Egy nap aztán anya megint egy sárgás löttyöt hozott. Jaj, már megint mi ez? Hm, ez nem is rossz. Na, ha nagyon akarjátok, iszom belőle egy keveset - gondoltam. Aztán szombaton megint valami püré jött, úgy tűnik, őseim nem adják fel egykönnyen. Első kanál: jaj, ez nem tej! Mi ez már megint? Második reakció: éhes vagyok, pár kanállal talán lecsúszik. Utólag bevallom, nem is volt rossz, az almánál mindenesetre jobban ízlett. Másnap: csalódottságomra megint ugyanaz. Az első pár kanállal nagyon nem akartam lenyelni, hátha megmenekülök, de aztán beadtam a derekam, lesz ami lesz. Főleg, mert Apa nagyon el kezdett nevetni azon, ahogy (nem) eszem. Nem értem, mi van ezen olyan nevetséges. Hozta is az általam utált fényképezőgépet, hogy megörökíti. Hát ezt csak nem hagyhattam, ettem, mint a kisangyal. De előbb-utóbb akkor is túl járok az eszükön!
barackpüré:
almapüré (fúúúj):
Vetkőztetés
Majd szépen lassan megpróbálok az elmúlt hónapok eseményeiből szemezgetni egy kicsit, de előbb egy kis aktualitás. Tegnap, életemben először "vetkőztettem" egy nőt, név szerint Anyát. A tegnapi nap egyébként is a vetkőzés napja volt. A történet ott kezdődött, hogy Anya - sajnos a védőnővel teljes egyetértésben - úgy döntött, hogy nem ad nekem éjszaka enni, mondván, elég nagy fiú vagyok már. Ezt eléggé zokon veszem, mert nappal kit érdekel az evés, annyi más, érdekesebb dolog van. Az evést én szívem szerint az unalmas éjszakákra hagynám, akkor a szopikkal olyan jól fel lehet dobni az éjszaka egyhangúságát. Sajnos Anya nem osztotta ezt a nézetemet, és megelégelte, hogy nappal csak csipegetek. Szóval, miután nem kaptam éjszaka cicit, nappal kénytelen voltam rendesen megtölteni a pocakomat. Persze nem vagyok hajlandó lemondani az evés utáni rugdalózásról, aminek többszöri bukás lett a vége, így tegnap vagy három garnitúra ruhát elfogyasztottam. Anyáéknak nem mondtam, de azért az is benne van a dologban, hogy mihamarabb fel akartam próbálni azt a sok jó cuccot, amit nemrég vettek nekem.
Na de vissza a vetkőztetéshez. Este jött a szokásos fürdetés-hancúrozás. Én meztelenül a pelenkázón, Anya éppen fölém hajolva bolondozott nekem, és meg is jegyezte: "Na, most telibe ne pisiljél!" Ja, ha így állunk, egy kis pisilésre mindig kapható vagyok és jól becéloztam Anya pólójának a közepét. Ő csak mosolygot egyet, és gyorsan lekapta a megtisztelt ruhadarabot és megjegyezte "még szerencse, hogy ilyen jól céloztál, pont kimaradt a melltartóm" és a karjába vett, hogy a hátamat is beolajozza. Több se kellett nekem, bukiztam egy hatalmasat, és sikerült eltalálnom Anya melltartóját és a nadrágját is! Ő meg csak nevetett-nevetett, még a könnyei is csorogtak. Gyorsan lekapta az említett ruhákat is. Hát, ha ekkora sikerem volt, lehet, hogy máskor is bevetem kis trükkjeimet. :)
Na de vissza a vetkőztetéshez. Este jött a szokásos fürdetés-hancúrozás. Én meztelenül a pelenkázón, Anya éppen fölém hajolva bolondozott nekem, és meg is jegyezte: "Na, most telibe ne pisiljél!" Ja, ha így állunk, egy kis pisilésre mindig kapható vagyok és jól becéloztam Anya pólójának a közepét. Ő csak mosolygot egyet, és gyorsan lekapta a megtisztelt ruhadarabot és megjegyezte "még szerencse, hogy ilyen jól céloztál, pont kimaradt a melltartóm" és a karjába vett, hogy a hátamat is beolajozza. Több se kellett nekem, bukiztam egy hatalmasat, és sikerült eltalálnom Anya melltartóját és a nadrágját is! Ő meg csak nevetett-nevetett, még a könnyei is csorogtak. Gyorsan lekapta az említett ruhákat is. Hát, ha ekkora sikerem volt, lehet, hogy máskor is bevetem kis trükkjeimet. :)
Mutatok egy pelenkázós képet, csak a könnyebb vizualizáció kedvéért, bár ez még elég zsenge koromból való.
Hahóóóó Világ!
Kedves Mindenki!
Manó vagyok (ha ebből nem lenne teljesen egyértelmű, D. Máté Barnabás). 2009. január 21-én érkeztem ide közétek. Eddig az időm nagy részét az evés és az alvás tette ki - na jó, mostanában már nem annyira - de lassan rendelkezem már szabadidővel, amit szabad belátásom szerint használhatok. Mit is csináljak? Ezen morfondírozom már napok óta. Például gyakorolhatnám a fordulást vagy a beszédet, de egyrészt ráérek még forogni, ha nagyon üvöltök, Anya úgyis odaadja, amire szükségem van, beszélni pedig bármikor lehet - elalvás előtt, pelusozás közben, akár még szopi közben is megy. Tehát úgy döntöttem, mint ahogy igazi, XXI. századi csecsemőhöz illik, hogy blogot fogok írni. Hol van már a videókamera, hogy a magnóról már ne is beszéljünk. A modern babák már blogolnak! Hát én sem fogok kilógni a sorból. Ha bokros teendőim engedik, itt fogok hírt adni a mindennapjaim apró történéseimről.
Anya nagyon küzd itt mellettem, hogy "én is, én is". Hát nem bánom, megengedem, ha nagyon akar, ő is írhat ide. Az ő bejegyzéseit bordóval olvashatjátok majd. Apában is buzog az írhatnék, neki a kék színt osztottam.
Most megyek, vár a fürdőkád, de erről majd legközelebb.
Manó vagyok (ha ebből nem lenne teljesen egyértelmű, D. Máté Barnabás). 2009. január 21-én érkeztem ide közétek. Eddig az időm nagy részét az evés és az alvás tette ki - na jó, mostanában már nem annyira - de lassan rendelkezem már szabadidővel, amit szabad belátásom szerint használhatok. Mit is csináljak? Ezen morfondírozom már napok óta. Például gyakorolhatnám a fordulást vagy a beszédet, de egyrészt ráérek még forogni, ha nagyon üvöltök, Anya úgyis odaadja, amire szükségem van, beszélni pedig bármikor lehet - elalvás előtt, pelusozás közben, akár még szopi közben is megy. Tehát úgy döntöttem, mint ahogy igazi, XXI. századi csecsemőhöz illik, hogy blogot fogok írni. Hol van már a videókamera, hogy a magnóról már ne is beszéljünk. A modern babák már blogolnak! Hát én sem fogok kilógni a sorból. Ha bokros teendőim engedik, itt fogok hírt adni a mindennapjaim apró történéseimről.
Anya nagyon küzd itt mellettem, hogy "én is, én is". Hát nem bánom, megengedem, ha nagyon akar, ő is írhat ide. Az ő bejegyzéseit bordóval olvashatjátok majd. Apában is buzog az írhatnék, neki a kék színt osztottam.
Most megyek, vár a fürdőkád, de erről majd legközelebb.