A korábban megírt levélnek megfelelően vasárnap délután beleraktuk a cumit a csizmába (kicsit korábban jött a Mikulás), majd lementünk átöltözni. Ekkor Máténak eszébe jutott, hogy neki mégis csak kellene a cumi, de a Mikulás gyors volt és hamar elvitte, de szerencsére hozott helyette a piros csuklós buszt. Pont olyat, amit délelőtt Manó megcsodált a Közlekedési Múzeumban (ez egyébként tiszta véletlen). El is játszott a busszal egész este.
1. nap
Este: Csak egyszer említette a cumit, egyébként nagyon nem hiányolta, lenyűgözte a busz. Simán befeküdt az ágyba és dumált 30-40 percet. Akkor szólt, hogy "Anya, mesét kell olvasni". Itt volt egy kis hiszti, hogy aludni kell és nem mesét olvasni, de elég könnyen fogadta, nem is emlegette a cumit. Igaz, vagy 100 Bóbitát elénekeltem mire elaludt, mert arról szó sem lehetett, hogy kimenjek a szobából. Fél 11 volt, mire elaludt, de aludt nyugodtan reggelig.
2. nap:
Délután: Nagyon hosszú altatás volt, fél 1-kor mentünk le és negyed 3-kor jöttem föl. Már az elején nagyon hiányolta a cumit, volt vagy 15 perc sírás, többször elmondtam, hogy elvitte a Mikulás messzire
(Menj érte! - De nem tudok érte menni, messze van. - Akkor menj kocsival!). Azt mondta, inkább visszaadja a csuklós buszt, nem kell. Szegénykém, annyira sajnáltam. Utána olvastunk sok mesét, bújtunk sokat és énekeltem még többet, míg végre elaludt.
Este: nem volt semmi sírás, simán kiengedett a szobából is. Igaz, nehezen aludt el, de közben dumált, mesélt magának.
3. nap
Délután: Nagyszülőknél aludt, sírás itt sem volt, elmesélte nekik, hogy a Mikulás elvitte a cumit, nehezen aludt el és nem is aludt sokat, de nem volt sírás.
Este: Mivel már elég fáradt volt, egy hang nélkül és gyorsan elaludt. Nem hiányolta a cumit, csak elmondta magának, hogy elvitte a Mikulás.
4. nap
Délután: Megint volt sírás, bár kevesebb, mint hétfőn. Miután nem sírt, akkor is nagyon nyűgös volt, semmi nem volt jó. Nem engedett ki a szobából, Bóbitázva aludt el.
Este: Gond nélkül elaludt, dumált egy ideig a kiságyban.
5. nap
Délután: Egyszer említette a cumit, de sírás nem volt érte. Viszonylag sokára aludt el, és hiszti is volt, de azért, mert nem volt fáradt (8-kor kelt) és inkább játszani akart volna még.
Itt tartunk most. Remélem, most már elbúcsúzhatunk a cumitól. Eredetileg úgy gondoltam, hogy ha napokon keresztül nagyon sír még érte és láthatóan nem tudja feldolgozni a hiányát, akkor a Mikulás aranyos lesz és visszahozza. Bízom benne, hogy erre nem lesz szükség. ÉG VELED CUMI!
(Később. Most már két hete nincs cumi, nem is emlegeti egyáltalán, viszont délután nehezebben alszik el, de sokszor nem is tűnik fáradtnak. Nincs sírás ilyenkor, simán csak nem alszik, hanem bulizik az ágyban.) A múltkor még a kocsi sem tudta elringatni 1 óra körül, így aznap nem aludt délután, igaz, másnap nagyon álmos volt.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mérföldkövek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mérföldkövek. Összes bejegyzés megjelenítése
Anya nélkül
Újabb mérföldkőhöz érkeztünk. A hétvégén először fordult elő, hogy Máté úgy aludt el este, hogy én nem voltam otthon (bizony, egész éjszakás kimenőt kaptam!). Semmi gond nem volt szerencsére, nagyon jól viselkedett, jól elvoltak Apával, de azért volt nagy öröm, hogy hazajöttem. Utána még egy-két napig bent kellett maradnom a szobában, míg elaludt, de hamar visszaálltunk a régi kerékvágásba.
Továbbra is komoly fejtörést okoz a "Mit főzzek?" kérdéskör. Olyat, amit lehetőleg a család minden tagja elfogyaszt és kb. fél max. 1 óra alatt megvan. Máté továbbra is nagyon tésztás, bár már a tészták közül is válogat, a csirkepörkölt már a könyökünkön jön ki (kedvence a pörköltös tészta). A tésztán kívül a minap megette még a thai rizst (ez már korábban is előfordult). Ma fasírozottat csináltam (egyébként nem eszi), Máténak rizzsel (megpróbáltam kis darabokban belecsempészni a húst). Közölte, hogy ő barna rizst szeretne (a thai rizs a szójaszósztól barna). Kimentem a konyhába, kis szójaszósz a fasírtos rizsre, majd újra felkínáltam, és MEGETTE! Szerencsére a szójaszósz ápol és eltakar (minden tiszta barna lesz), így a fasírtot sem szúrta ki. Juhéééé!
Változik Manó telefonálási kultúrája is. Mostanában már rendesen lehet vele beszélgetni, nem csak a kérdésekre válaszol, hanem ő is kérdez: Apa, te most hol vagy? (miközben Apával telefonál) És mit csinálsz?
És hogy megörökítsem: nem régen kezdte el az "én akarom" korszakot. Már azt hittem, lemarad róla, annyira jól elvolt azzal, hogy ha én csináltam a dolgokat. (Pl. mondtam, hogy ő vetkőzzön vagy egyen, de mindig válaszolt: Anya adja, Anya csinálja...). De most már önállósodik, így sokszor visszajátszunk eseményeket, pl. én kinyitom az ajtót, de ő akarta volna, hát becsukjuk és ő nyitja ki.
Továbbra is komoly fejtörést okoz a "Mit főzzek?" kérdéskör. Olyat, amit lehetőleg a család minden tagja elfogyaszt és kb. fél max. 1 óra alatt megvan. Máté továbbra is nagyon tésztás, bár már a tészták közül is válogat, a csirkepörkölt már a könyökünkön jön ki (kedvence a pörköltös tészta). A tésztán kívül a minap megette még a thai rizst (ez már korábban is előfordult). Ma fasírozottat csináltam (egyébként nem eszi), Máténak rizzsel (megpróbáltam kis darabokban belecsempészni a húst). Közölte, hogy ő barna rizst szeretne (a thai rizs a szójaszósztól barna). Kimentem a konyhába, kis szójaszósz a fasírtos rizsre, majd újra felkínáltam, és MEGETTE! Szerencsére a szójaszósz ápol és eltakar (minden tiszta barna lesz), így a fasírtot sem szúrta ki. Juhéééé!
És hogy megörökítsem: nem régen kezdte el az "én akarom" korszakot. Már azt hittem, lemarad róla, annyira jól elvolt azzal, hogy ha én csináltam a dolgokat. (Pl. mondtam, hogy ő vetkőzzön vagy egyen, de mindig válaszolt: Anya adja, Anya csinálja...). De most már önállósodik, így sokszor visszajátszunk eseményeket, pl. én kinyitom az ajtót, de ő akarta volna, hát becsukjuk és ő nyitja ki.
Mini ovi
Új korszak kezdődik az életünkben, Máté "mini" oviba jár. Ez tulajdonképpen egy családi napközi, ahol két délelőttöt tölt egy héten. A múlt héten volt a beszoktatás, ezen a héten rendesen jár már. Nagyon tetszik neki és nekem is. :) Az első perctől kezdve élvezte, az első alkalommal még ott voltam vele, másodszor már egyedül maradt fél órát, ma pedig már két órát volt ott, szerdától már ott is tízóraizik, ebéd előtt hozom el. Egy könnycsepp sem volt, az első alkalommal meglátott egy kukásautót, azóta is azt emlegeti. De ma már több mindennel játszott, érdekes, hogy olyan játékokkal is, amikkel itthon nem. Mikor mentem érte, nem győzte mesélni, hogy mi mindent csinált és meséli azt is, hogy melyik csoporttársával mi történt ("a Szöszke csinált egy tortát, a Berci elesett és sírt...stb.). Jó, hogy sokat foglalkoznak velük, minden nap kézműveskednek valamit, ma például ezt a gesztenyesünit csinálta Máté:
Érdekes, mintha ez is jobban lekötné társaságban, mint itthon, ahogy látja a többi gyereket készíteni. Az "óvónéni" (Virág néni) mondta, hogy a tüskéket mind Máté szurkálta bele. Na, itthon, mikor ilyet csináltunk a harmadik tüske után feladta.
Érdekes, mintha ez is jobban lekötné társaságban, mint itthon, ahogy látja a többi gyereket készíteni. Az "óvónéni" (Virág néni) mondta, hogy a tüskéket mind Máté szurkálta bele. Na, itthon, mikor ilyet csináltunk a harmadik tüske után feladta.
Hajmosás
Máté egész kicsi korától kezdve utálja a hajmosást. Borzasztóan ordít, hiába vigyázunk, hogy ne menjen a szemébe a víz. Egyszer meg is kérdezte a szomszéd, hogy beteg-e a Máté. Kérdeztük, miért? Mert hallották, hogy nagyon sír. Ja, nem - válaszoltuk - csak hajat mostunk. :)
De tegnap történelmi nap volt. A minap vásároltam Mickey egeres matricákat a játékboltban, mutattam Máténak fürdés előtt, hogy mit vettem és hogy kaphat egyet, de csak ha nincs sírás hajmosás közben. Azt az arcot látni kellett volna. Összeszorította a fogát és láttam rajta, hogy nagyon próbálja sírás nélkül átvészelni a hajmosást, mert nagyon szeretné azt a matricát és SIKERÜLT! Egy hangja nem volt egész hajmosás alatt. Ki is választott utána egy matricát, amit felragasztottunk a komód elejére, hogy mindig emlékeztesse, milyen bátor kisfiú volt. Nagyon büszke voltam rá és persze körbe dicsértük, hogy milyen ügyes nagyfiú. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kis két és fél éves lelkével felül tudott emelkedni önmagán, a korábbi félelmén, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.
De tegnap történelmi nap volt. A minap vásároltam Mickey egeres matricákat a játékboltban, mutattam Máténak fürdés előtt, hogy mit vettem és hogy kaphat egyet, de csak ha nincs sírás hajmosás közben. Azt az arcot látni kellett volna. Összeszorította a fogát és láttam rajta, hogy nagyon próbálja sírás nélkül átvészelni a hajmosást, mert nagyon szeretné azt a matricát és SIKERÜLT! Egy hangja nem volt egész hajmosás alatt. Ki is választott utána egy matricát, amit felragasztottunk a komód elejére, hogy mindig emlékeztesse, milyen bátor kisfiú volt. Nagyon büszke voltam rá és persze körbe dicsértük, hogy milyen ügyes nagyfiú. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kis két és fél éves lelkével felül tudott emelkedni önmagán, a korábbi félelmén, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.
Az etetőszék vége
Meg szeretnék örökíteni egy újabb apró mérföldkövet. Máté pár hete rendes széken ül az asztalnál, nem az etetőszékben. Most döntött úgy, hogy köszöni, nem kéri, inkább úgy ül, ahogy mi. :)
A minap hallottam, hogy az agy "üzemanyaga" a szénhidrát. Megnyugodtam, akkor biztos nagyon okos gyerekünk van, amennyi tésztát eszik. :) Egyébként tényleg okos, a meséket tök gyorsan megjegyzi és kijavít, ha félre olvassuk és már sok számot és betűt fel is ismer.
Ma Máté megtanult orrot fújni. Nagyon örültem neki és körbe dicsértem. Maga az orrfújás már régóta ment, csak nem volt hajlandó akkor kifújni, amikor kellett volna.
És egy aranyos kép: mikor éppen mesét néz, a "barátokat" sem lehet kihagyni:
A minap hallottam, hogy az agy "üzemanyaga" a szénhidrát. Megnyugodtam, akkor biztos nagyon okos gyerekünk van, amennyi tésztát eszik. :) Egyébként tényleg okos, a meséket tök gyorsan megjegyzi és kijavít, ha félre olvassuk és már sok számot és betűt fel is ismer.
Ma Máté megtanult orrot fújni. Nagyon örültem neki és körbe dicsértem. Maga az orrfújás már régóta ment, csak nem volt hajlandó akkor kifújni, amikor kellett volna.
És egy aranyos kép: mikor éppen mesét néz, a "barátokat" sem lehet kihagyni:
Elszakadás
Csak egy rövid híradás. A múlt héten játszóház nyílt Leányfalun, el is mentünk Mátéval a megnyitóra, jót játszott (ez nem mászós, csúszdás játszóház, inkább sok játék van) és az ugrálóvárt is kipróbálta egy kicsit, bár nehezen jutottunk hozzá, sok gyerek volt. Gondoltam, tegnap a rossz időben is elmegyünk egy kicsit játszani, mert itthon már elég uncsi volt. Annyira jó sikerült a kiruccanás, hogy Máté egy óra után sem akarta otthagyni a játékokat és mivel itt van állandó gyerekfelügyelet, ráadásul egyedül voltunk az óvóbácsival, gondoltam, akkor maradjon, amíg én bevásárolok. Meglepően könnyen beleegyezett - mármint Máté - és nem is volt semmi gond, míg visszaértem, nagyon jól eljátszottak. Máskor is biztos megyünk, jó kis óvoda-előkészítő lesz.
És még egy rövid hír. Máté kapott egy Miki egeres pólót. Na, azóta lerobbantani is nehéz róla. A fürdésnél nagy sírások árán volt hajlandó levenni és napközben, mikor kimentünk, nem akart (volna) pulcsit sem húzni, mert akkor nem látszik a póló. Mindig mondja, hogy a Miki egeres pólóba játszik, eszik...stb. :)
És még egy rövid hír. Máté kapott egy Miki egeres pólót. Na, azóta lerobbantani is nehéz róla. A fürdésnél nagy sírások árán volt hajlandó levenni és napközben, mikor kimentünk, nem akart (volna) pulcsit sem húzni, mert akkor nem látszik a póló. Mindig mondja, hogy a Miki egeres pólóba játszik, eszik...stb. :)
Fejlődünk
Máté rohamléptekkel változik. Kb. két hete rájött, hogy ha felmászik az ebédlőszékre, feléri a bárpultot. (Szerencsére azóta nem sokszor gyakorolja ezt a mutatványt.) Másik változás, hogy feléri és kinyitja már a szobaajtót, így egy újabb akadály szűnt meg.
Egyre többet beszél, szinte mindent ismétel, persze sokszor nem helyesen, de annál lelkesebben. Saját kis szótárt kell már hozzá használni, lassan elkezdhetjük gyűjteni az aranyköpéseket is. Az első ilyen: zöldborsót ettünk, és egy egyik szem szétfőtt. Rámutat: "eltört".
Esténként rájön a beszélhetnék, ilyenkor csak mondja-mondja, jelenleg még babanyelven többnyire.
Nagy cumis mostanában, de csak lent hagyjuk cumizni. A négy napos hétvégén kitalálta, hogy csak az Avent cumi jó (eddig az egyik ilyen, a másik MAM volt), így egy cumival kellett a hétvégét átvészelnünk, ami korán kelést eredményezett, mivel éjjel kiesett a cumi a szájából és nem találta hajnalban, a MAM pedig nem volt jó, így már nem aludt vissza. Ellenben mikor vettem másik Aventes cumit, rögtön azt is fel kellett avatni, íme:
És egy pár napja készült sztárfotó:
Egyre többet beszél, szinte mindent ismétel, persze sokszor nem helyesen, de annál lelkesebben. Saját kis szótárt kell már hozzá használni, lassan elkezdhetjük gyűjteni az aranyköpéseket is. Az első ilyen: zöldborsót ettünk, és egy egyik szem szétfőtt. Rámutat: "eltört".
Esténként rájön a beszélhetnék, ilyenkor csak mondja-mondja, jelenleg még babanyelven többnyire.
Nagy cumis mostanában, de csak lent hagyjuk cumizni. A négy napos hétvégén kitalálta, hogy csak az Avent cumi jó (eddig az egyik ilyen, a másik MAM volt), így egy cumival kellett a hétvégét átvészelnünk, ami korán kelést eredményezett, mivel éjjel kiesett a cumi a szájából és nem találta hajnalban, a MAM pedig nem volt jó, így már nem aludt vissza. Ellenben mikor vettem másik Aventes cumit, rögtön azt is fel kellett avatni, íme:
És egy pár napja készült sztárfotó:
Manó beszélni tanul
Utóbbi pár napban Mátét megszállta az ihlet és egyre inkább próbálkozik a beszéddel. Utánunk mondja a szavakat, naponta több szót is elsajátít, csak kapkodjuk a fejünket. Pl. apa (!), kukucs (tutus), hoppá, igen, egyet, toll (to) és anya (ede - kicsit távoli, de büszkén olvadozok :) ) Tényleg szinte hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyit fejlődött.
Életjel
Gondoltam ideje már egy kis életjelet adni magunkról, annyira régen írtam már. A nyár olyan gyorsan elrepült, hogy csak pislogok, én valahol leragadtam a tavasznál, aztán már ősz van.
Máté nő, mint a gomba és mostanában hízott is. Nagyon rákapott a tésztára, a tésztát mindennel megeszi. Enni viszont nem hajlandó bármit, mindig el kell neki mondani, hogy mi van a tányérban. Ha azt hallja, hogy "krumpli", "hús", akkor meg sem kóstolja. Így a paprikás krumpli "paradicsomos", a rántott hús "rántott malac" néven fut, így megette. Bár érdekes módon, a sült krumplinál valahogy nem zavarja, ha tudja, hogy krumpli. Ki érti? A virslit is imádja, a minap az esti Sinlac után még simán meg evett két virslit, persze ha rajta múlna, szigorúan magában. A boltban a hentes pult előtt is elkezd kiabálni, ha meglátja a virsliket, alig tudom meggyőzni, hogy az nyers, még nem ehető.
Tegnap oltáson voltunk (bárányhimlő). Nekem úgy tűnt, még a szokottnál is rosszabbul viselte. Az hagyján, hogy már a rendelő ajtóban elkezdte a sírást és a várószobában sírt addig, amíg be nem mentünk, néha tudtam csak elterelni a figyelmét (vártunk vagy 20 percet). A rendelőben már egyenesen ordított, pedig gyorsan túl voltunk rajta. Persze le kellett fogni, akkor kezdett csak rá igazán. Nekem tisztára úgy tűnt, mintha azt mondta volna, hogy "anya, anya", pedig egyébként nem mondja. Na ekkor már én is együtt sírtam a gyerekkel, nem bírtam nézni, hogy annyira szabadult volna. Aztán ahogy elhagytuk a rendelőt, abbamaradt a sírás.
Tegnap előtt pedig Apa munkahelyén voltunk bent. Reggel mentünk, amikor beértünk, még nem sokan voltak, utána szállingóztak az emberek. Persze ahogy ránézett valaki Mátéra, már ordított. Egészen addig, amíg nem találtak Apával egy autós kulcstartót. Innentől mintha elvágták volna. Ha bárki szólt hozzá, mindenkinek mutatta az autóját "brümbrüm" - ha esetleg az illető nem tudta volna. (Hihetetlen autóbolond. Ha idegen helyre megyünk, általában sír. Kivéve, ha van ott autó, mert akkor simán eljátszik. Természetesen a saját autója ezt a szerepet nem töltheti be. Gondoltam rá, hogy veszek a gyerekorvosi rendelőbe pár autót, hátha legközelebb jobban viseli azt is.)
Továbbra sem mond új szavakat, viszont időről-időre meglepődünk, hogy mennyire sok mindent megért. A minap nagymamával volt (6 hetes kora óta most először hagytuk nagyszülővel pár órára, tök jól viselte - a nagyi is :). A nagyi mondta neki, mikor ki akart menni a teraszra, hogy kabátot kell venni. Ő persze rázta a fejét, hogy nem (mostanában mindenre ez az első reakció). "De csak akkor mehetsz ki a teraszra, ha felveszed a kabátot, mert kint hideg van." Máté erre szó nélkül belebújt a kabátba.
Másik hasonló eset: szereti felkapcsolni az állólámpát. Mi mondjuk neki, hogy "kapcsold le légy szíves". Ő rázza a fejét, hogy nem. "Manó, kapcsold le, mert sok lesz a villanyszámla." Erre rögtön lekapcsolja. :)
Imád rajzolni, illetve rajzoltatni. Ha meglát egy tollat, rögtön mondja, hogy "busz", azaz rajzoljunk buszt. Nálunk előbb-utóbb minden papír felületre buszok kerülnek.
Nagyon szeret takarítani is (Isten tartsa meg jó szokását), ebédnél, ha maszatos lesz a tálca, rögtön kér egy papírt és letörli, törölgeti a bútorokat, "porszívózik", az elektromos seprűvel vagy a kis seprűjével seper. Nemrég megtanítottuk lábat törölni, azt is nagy élvezettel végzi. Viszont bármi apró szöszt talál, azt kíméletlenül szóvá teszi, idegeneknél is. Megy, és mutatja, hogy ott egy szösz/kosz.
(Igazán jó képet, videot most nem tudtam hozni. Mostanában mikor fotózni akartuk, mire oda jutottunk volna, ő már rég máshol volt és mást csinált. :) Azért mutatok egy-két homokozósat.)
Máté nő, mint a gomba és mostanában hízott is. Nagyon rákapott a tésztára, a tésztát mindennel megeszi. Enni viszont nem hajlandó bármit, mindig el kell neki mondani, hogy mi van a tányérban. Ha azt hallja, hogy "krumpli", "hús", akkor meg sem kóstolja. Így a paprikás krumpli "paradicsomos", a rántott hús "rántott malac" néven fut, így megette. Bár érdekes módon, a sült krumplinál valahogy nem zavarja, ha tudja, hogy krumpli. Ki érti? A virslit is imádja, a minap az esti Sinlac után még simán meg evett két virslit, persze ha rajta múlna, szigorúan magában. A boltban a hentes pult előtt is elkezd kiabálni, ha meglátja a virsliket, alig tudom meggyőzni, hogy az nyers, még nem ehető.
Tegnap oltáson voltunk (bárányhimlő). Nekem úgy tűnt, még a szokottnál is rosszabbul viselte. Az hagyján, hogy már a rendelő ajtóban elkezdte a sírást és a várószobában sírt addig, amíg be nem mentünk, néha tudtam csak elterelni a figyelmét (vártunk vagy 20 percet). A rendelőben már egyenesen ordított, pedig gyorsan túl voltunk rajta. Persze le kellett fogni, akkor kezdett csak rá igazán. Nekem tisztára úgy tűnt, mintha azt mondta volna, hogy "anya, anya", pedig egyébként nem mondja. Na ekkor már én is együtt sírtam a gyerekkel, nem bírtam nézni, hogy annyira szabadult volna. Aztán ahogy elhagytuk a rendelőt, abbamaradt a sírás.
Tegnap előtt pedig Apa munkahelyén voltunk bent. Reggel mentünk, amikor beértünk, még nem sokan voltak, utána szállingóztak az emberek. Persze ahogy ránézett valaki Mátéra, már ordított. Egészen addig, amíg nem találtak Apával egy autós kulcstartót. Innentől mintha elvágták volna. Ha bárki szólt hozzá, mindenkinek mutatta az autóját "brümbrüm" - ha esetleg az illető nem tudta volna. (Hihetetlen autóbolond. Ha idegen helyre megyünk, általában sír. Kivéve, ha van ott autó, mert akkor simán eljátszik. Természetesen a saját autója ezt a szerepet nem töltheti be. Gondoltam rá, hogy veszek a gyerekorvosi rendelőbe pár autót, hátha legközelebb jobban viseli azt is.)
Továbbra sem mond új szavakat, viszont időről-időre meglepődünk, hogy mennyire sok mindent megért. A minap nagymamával volt (6 hetes kora óta most először hagytuk nagyszülővel pár órára, tök jól viselte - a nagyi is :). A nagyi mondta neki, mikor ki akart menni a teraszra, hogy kabátot kell venni. Ő persze rázta a fejét, hogy nem (mostanában mindenre ez az első reakció). "De csak akkor mehetsz ki a teraszra, ha felveszed a kabátot, mert kint hideg van." Máté erre szó nélkül belebújt a kabátba.
Másik hasonló eset: szereti felkapcsolni az állólámpát. Mi mondjuk neki, hogy "kapcsold le légy szíves". Ő rázza a fejét, hogy nem. "Manó, kapcsold le, mert sok lesz a villanyszámla." Erre rögtön lekapcsolja. :)
Imád rajzolni, illetve rajzoltatni. Ha meglát egy tollat, rögtön mondja, hogy "busz", azaz rajzoljunk buszt. Nálunk előbb-utóbb minden papír felületre buszok kerülnek.
Nagyon szeret takarítani is (Isten tartsa meg jó szokását), ebédnél, ha maszatos lesz a tálca, rögtön kér egy papírt és letörli, törölgeti a bútorokat, "porszívózik", az elektromos seprűvel vagy a kis seprűjével seper. Nemrég megtanítottuk lábat törölni, azt is nagy élvezettel végzi. Viszont bármi apró szöszt talál, azt kíméletlenül szóvá teszi, idegeneknél is. Megy, és mutatja, hogy ott egy szösz/kosz.
(Igazán jó képet, videot most nem tudtam hozni. Mostanában mikor fotózni akartuk, mire oda jutottunk volna, ő már rég máshol volt és mást csinált. :) Azért mutatok egy-két homokozósat.)
Mátrai nyaralás
Anyáékkal a Mátrában voltunk "nyaralni" egy hetet. Csuda jó volt, bár elég hűvös volt az idő. De minden nap csináltunk valami érdekeset. Voltunk játszóházban két kislánnyal:
Voltunk állatkertben, volt mindenféle állat, de a legjobban a traktor tetszett (aranyos volt Máté, meglátott egy állatot, rögtön közölte, hogy "beee" - neki mindegyik bárány volt). Volt egy nagy körhinta is, azt is kipróbáltam.
Kirándultunk (kocsival) a Kékestetőre és Sástóra.
Egyszer elmentünk az erdőbe is kirándulni, de - ahogy Anya mesélte - hamar visszafordultunk, akkora volt a sár. Én nem emlékszem, jót szunyáltam közben.
Volt, hogy csak játszóterezni mentünk Mátrafüredre, de én ezt is nagyon élveztem:
(Utólag fűzöm ide, nehogy feledésbe merüljön, hogy kb. ilyenkor hagytuk abba a szopizást.)
Voltunk állatkertben, volt mindenféle állat, de a legjobban a traktor tetszett (aranyos volt Máté, meglátott egy állatot, rögtön közölte, hogy "beee" - neki mindegyik bárány volt). Volt egy nagy körhinta is, azt is kipróbáltam.
Kirándultunk (kocsival) a Kékestetőre és Sástóra.
Egyszer elmentünk az erdőbe is kirándulni, de - ahogy Anya mesélte - hamar visszafordultunk, akkora volt a sár. Én nem emlékszem, jót szunyáltam közben.
Volt, hogy csak játszóterezni mentünk Mátrafüredre, de én ezt is nagyon élveztem:
(Utólag fűzöm ide, nehogy feledésbe merüljön, hogy kb. ilyenkor hagytuk abba a szopizást.)
Lépegetünk
Íme, már ilyen ügyes vagyok:
(És - mint a videon látszik - nagy kedvencem az elektromos seprű, naponta többször fel kell seperni a nappalit. Csak nem tisztaságmániás leszek?)
Lépegetünk
Megörökítem naplónkban a nagy eseményt, Máté már tud néhány lépést tenni. Úgy két hete lépett először kettőt, a múlt héten négyet, tegnap már egyszer sikerült 5-6 lépést tennie. Persze még a mászás a fő közlekedési forma, csak elvétve próbálkozik az önálló járással, de akkor is nagy újság ez!
Most nagyon rákapcsolt a fognövesztésre is, egyszerre jön 8 foga (négy szemfog és négy rágófog)! Így lassan 16 foga lesz már.
És bővült a "szókincse" is, "sezsezse" mondja a fültisztító pálcikára, a tollra és általában a vékony dolgokra. Olyan helyes, meg kell ilyenkor zabálni. Megpróbáltuk megörökíteni is:
(Új szórakozása mostanság, hogy beszívja a levegőt - nagy homlokráncolás közepette - majd kifújja.)
(Lehet, hogy nem jelenik meg a video képe, de a lejátszás gombra elvileg elindul.)
Most nagyon rákapcsolt a fognövesztésre is, egyszerre jön 8 foga (négy szemfog és négy rágófog)! Így lassan 16 foga lesz már.
És bővült a "szókincse" is, "sezsezse" mondja a fültisztító pálcikára, a tollra és általában a vékony dolgokra. Olyan helyes, meg kell ilyenkor zabálni. Megpróbáltuk megörökíteni is:
(Új szórakozása mostanság, hogy beszívja a levegőt - nagy homlokráncolás közepette - majd kifújja.)
(Lehet, hogy nem jelenik meg a video képe, de a lejátszás gombra elvileg elindul.)
Etetőszék
Tegnap először ültem igazi nagy fiú módjára etetőszékben. Nagyon szórakoztató volt. (A csapkodás mellett az tetszett neki különösen, hogy úgy tettem, mintha megijednék, mikor csapkodott. Ezt nagyon élvezte.)
