(A kenyér nem jött volna létre Limara nélkül, köszönet a receptért: http://limarapeksege.blogspot.com)
Kenyeret sütünk
Bár ez a blog főként Mátéról szól, nem bírom ki, hogy el ne dicsekedjek a ma sült kenyeremmel. Isteni lett. A legnagyobb bók az volt, hogy Máté előbb tüntette el a tányérjáról a kenyeret, mint a sonkát, ami nagy szó. :)
(A kenyér nem jött volna létre Limara nélkül, köszönet a receptért: http://limarapeksege.blogspot.com)
(A kenyér nem jött volna létre Limara nélkül, köszönet a receptért: http://limarapeksege.blogspot.com)
Amikor Máté autót kap...
Kicsit hosszú lett (mármint a video), mint utóbb kiderült az elővigyázatos játékgyártók csavarral rögzítették a csomagolást. De azért csak sikerült kibontani:
Rajongás
Azt már minden rokon, ismerős, aki Mátét látta tudja, hogy az autókat minden játéknál jobban szereti. Akárhová megyünk, ha sírás van, akkor is egy - persze szigorúan csak eddig még nem látott - autó csodákat képes művelni, a sírást mintha elfújták volna. Névnapi ajándékként kapott egy építőkockás játékot, mégpedig nem akármilyet, ehhez kerekek is vannak (kifejezetten ilyet kerestünk). Szerelem volt első pillanatra, nagyon tetszett neki. Építettünk is rögtön egy "autót", borzasztóan élvezte, mert ilyen magas autója még nem volt soha. Volt nagy kacagás.
Hasonló a rajongása a zene iránt is. Persze azért nem mindegy, milyen zene. Itthon is, de már a nagyszülőknél is megy rögtön a lejátszóhoz, hogy kapcsoljuk be. Ha nem tetszik az éppen aktuális dal, mutatja, hogy nem ezt, egészen addig, míg a neki tetszőt el nem találom. Ha én énekelek, vagy mondókázok, annak is hasonló sikere van. Egy-egy új dalt akár 50-szer is elénekeltet egymás után. Mindig mutatja, hogy még-még. (Volt már, hogy este fürdés előtt kezdtem egy mondókát és kitartott egészen a fürdés alatt és az utána lévő öltözésnél is.) Tegnap nem tudtam esti mesét sem olvasni, mert a pelenkázás közben elkezdett dalt kellett folyamatosan énekelni. Ilyenkor nyugodtan lehet pelenkázni, mert csak nézelődik. De másnap, vagy ha megunta, akkor ugyanaz a dal nem jó, elveszti varázslatos hatását, újat kell kitaláljak.
A harmadik nagy szerelem a mesekönyv. Amikor újat kap, akkor azt kell folyamatosan olvasni, akár egymás után háromszor. Ez így megy pár napig, mikor is az a könyv is kiesik a pikszisből, jöhetne egy másik...
Egy huncut és egy sétánál bealvós kép a végére (tükörben készült, ezért nem túl jó).
Hasonló a rajongása a zene iránt is. Persze azért nem mindegy, milyen zene. Itthon is, de már a nagyszülőknél is megy rögtön a lejátszóhoz, hogy kapcsoljuk be. Ha nem tetszik az éppen aktuális dal, mutatja, hogy nem ezt, egészen addig, míg a neki tetszőt el nem találom. Ha én énekelek, vagy mondókázok, annak is hasonló sikere van. Egy-egy új dalt akár 50-szer is elénekeltet egymás után. Mindig mutatja, hogy még-még. (Volt már, hogy este fürdés előtt kezdtem egy mondókát és kitartott egészen a fürdés alatt és az utána lévő öltözésnél is.) Tegnap nem tudtam esti mesét sem olvasni, mert a pelenkázás közben elkezdett dalt kellett folyamatosan énekelni. Ilyenkor nyugodtan lehet pelenkázni, mert csak nézelődik. De másnap, vagy ha megunta, akkor ugyanaz a dal nem jó, elveszti varázslatos hatását, újat kell kitaláljak.
A harmadik nagy szerelem a mesekönyv. Amikor újat kap, akkor azt kell folyamatosan olvasni, akár egymás után háromszor. Ez így megy pár napig, mikor is az a könyv is kiesik a pikszisből, jöhetne egy másik...
Egy huncut és egy sétánál bealvós kép a végére (tükörben készült, ezért nem túl jó).
Busz imádat 2.
A buszrajzolás kezd túlzó méreteket ölteni. :) Ha Máté meglát egy tollat vagy papírt, már rögtön buszt kell rajzolni (Bár itt nem látszik annyira, de ilyenkor megy az "e busz, e busz". Eredetileg ez "edede busz" volt, mivel a toll az edede, azóta rövidült.) Íme egy video, takarítunk és rajzolnánk:
Életjel
Gondoltam ideje már egy kis életjelet adni magunkról, annyira régen írtam már. A nyár olyan gyorsan elrepült, hogy csak pislogok, én valahol leragadtam a tavasznál, aztán már ősz van.
Máté nő, mint a gomba és mostanában hízott is. Nagyon rákapott a tésztára, a tésztát mindennel megeszi. Enni viszont nem hajlandó bármit, mindig el kell neki mondani, hogy mi van a tányérban. Ha azt hallja, hogy "krumpli", "hús", akkor meg sem kóstolja. Így a paprikás krumpli "paradicsomos", a rántott hús "rántott malac" néven fut, így megette. Bár érdekes módon, a sült krumplinál valahogy nem zavarja, ha tudja, hogy krumpli. Ki érti? A virslit is imádja, a minap az esti Sinlac után még simán meg evett két virslit, persze ha rajta múlna, szigorúan magában. A boltban a hentes pult előtt is elkezd kiabálni, ha meglátja a virsliket, alig tudom meggyőzni, hogy az nyers, még nem ehető.
Tegnap oltáson voltunk (bárányhimlő). Nekem úgy tűnt, még a szokottnál is rosszabbul viselte. Az hagyján, hogy már a rendelő ajtóban elkezdte a sírást és a várószobában sírt addig, amíg be nem mentünk, néha tudtam csak elterelni a figyelmét (vártunk vagy 20 percet). A rendelőben már egyenesen ordított, pedig gyorsan túl voltunk rajta. Persze le kellett fogni, akkor kezdett csak rá igazán. Nekem tisztára úgy tűnt, mintha azt mondta volna, hogy "anya, anya", pedig egyébként nem mondja. Na ekkor már én is együtt sírtam a gyerekkel, nem bírtam nézni, hogy annyira szabadult volna. Aztán ahogy elhagytuk a rendelőt, abbamaradt a sírás.
Tegnap előtt pedig Apa munkahelyén voltunk bent. Reggel mentünk, amikor beértünk, még nem sokan voltak, utána szállingóztak az emberek. Persze ahogy ránézett valaki Mátéra, már ordított. Egészen addig, amíg nem találtak Apával egy autós kulcstartót. Innentől mintha elvágták volna. Ha bárki szólt hozzá, mindenkinek mutatta az autóját "brümbrüm" - ha esetleg az illető nem tudta volna. (Hihetetlen autóbolond. Ha idegen helyre megyünk, általában sír. Kivéve, ha van ott autó, mert akkor simán eljátszik. Természetesen a saját autója ezt a szerepet nem töltheti be. Gondoltam rá, hogy veszek a gyerekorvosi rendelőbe pár autót, hátha legközelebb jobban viseli azt is.)
Továbbra sem mond új szavakat, viszont időről-időre meglepődünk, hogy mennyire sok mindent megért. A minap nagymamával volt (6 hetes kora óta most először hagytuk nagyszülővel pár órára, tök jól viselte - a nagyi is :). A nagyi mondta neki, mikor ki akart menni a teraszra, hogy kabátot kell venni. Ő persze rázta a fejét, hogy nem (mostanában mindenre ez az első reakció). "De csak akkor mehetsz ki a teraszra, ha felveszed a kabátot, mert kint hideg van." Máté erre szó nélkül belebújt a kabátba.
Másik hasonló eset: szereti felkapcsolni az állólámpát. Mi mondjuk neki, hogy "kapcsold le légy szíves". Ő rázza a fejét, hogy nem. "Manó, kapcsold le, mert sok lesz a villanyszámla." Erre rögtön lekapcsolja. :)
Imád rajzolni, illetve rajzoltatni. Ha meglát egy tollat, rögtön mondja, hogy "busz", azaz rajzoljunk buszt. Nálunk előbb-utóbb minden papír felületre buszok kerülnek.
Nagyon szeret takarítani is (Isten tartsa meg jó szokását), ebédnél, ha maszatos lesz a tálca, rögtön kér egy papírt és letörli, törölgeti a bútorokat, "porszívózik", az elektromos seprűvel vagy a kis seprűjével seper. Nemrég megtanítottuk lábat törölni, azt is nagy élvezettel végzi. Viszont bármi apró szöszt talál, azt kíméletlenül szóvá teszi, idegeneknél is. Megy, és mutatja, hogy ott egy szösz/kosz.
(Igazán jó képet, videot most nem tudtam hozni. Mostanában mikor fotózni akartuk, mire oda jutottunk volna, ő már rég máshol volt és mást csinált. :) Azért mutatok egy-két homokozósat.)
Máté nő, mint a gomba és mostanában hízott is. Nagyon rákapott a tésztára, a tésztát mindennel megeszi. Enni viszont nem hajlandó bármit, mindig el kell neki mondani, hogy mi van a tányérban. Ha azt hallja, hogy "krumpli", "hús", akkor meg sem kóstolja. Így a paprikás krumpli "paradicsomos", a rántott hús "rántott malac" néven fut, így megette. Bár érdekes módon, a sült krumplinál valahogy nem zavarja, ha tudja, hogy krumpli. Ki érti? A virslit is imádja, a minap az esti Sinlac után még simán meg evett két virslit, persze ha rajta múlna, szigorúan magában. A boltban a hentes pult előtt is elkezd kiabálni, ha meglátja a virsliket, alig tudom meggyőzni, hogy az nyers, még nem ehető.
Tegnap oltáson voltunk (bárányhimlő). Nekem úgy tűnt, még a szokottnál is rosszabbul viselte. Az hagyján, hogy már a rendelő ajtóban elkezdte a sírást és a várószobában sírt addig, amíg be nem mentünk, néha tudtam csak elterelni a figyelmét (vártunk vagy 20 percet). A rendelőben már egyenesen ordított, pedig gyorsan túl voltunk rajta. Persze le kellett fogni, akkor kezdett csak rá igazán. Nekem tisztára úgy tűnt, mintha azt mondta volna, hogy "anya, anya", pedig egyébként nem mondja. Na ekkor már én is együtt sírtam a gyerekkel, nem bírtam nézni, hogy annyira szabadult volna. Aztán ahogy elhagytuk a rendelőt, abbamaradt a sírás.
Tegnap előtt pedig Apa munkahelyén voltunk bent. Reggel mentünk, amikor beértünk, még nem sokan voltak, utána szállingóztak az emberek. Persze ahogy ránézett valaki Mátéra, már ordított. Egészen addig, amíg nem találtak Apával egy autós kulcstartót. Innentől mintha elvágták volna. Ha bárki szólt hozzá, mindenkinek mutatta az autóját "brümbrüm" - ha esetleg az illető nem tudta volna. (Hihetetlen autóbolond. Ha idegen helyre megyünk, általában sír. Kivéve, ha van ott autó, mert akkor simán eljátszik. Természetesen a saját autója ezt a szerepet nem töltheti be. Gondoltam rá, hogy veszek a gyerekorvosi rendelőbe pár autót, hátha legközelebb jobban viseli azt is.)
Továbbra sem mond új szavakat, viszont időről-időre meglepődünk, hogy mennyire sok mindent megért. A minap nagymamával volt (6 hetes kora óta most először hagytuk nagyszülővel pár órára, tök jól viselte - a nagyi is :). A nagyi mondta neki, mikor ki akart menni a teraszra, hogy kabátot kell venni. Ő persze rázta a fejét, hogy nem (mostanában mindenre ez az első reakció). "De csak akkor mehetsz ki a teraszra, ha felveszed a kabátot, mert kint hideg van." Máté erre szó nélkül belebújt a kabátba.
Másik hasonló eset: szereti felkapcsolni az állólámpát. Mi mondjuk neki, hogy "kapcsold le légy szíves". Ő rázza a fejét, hogy nem. "Manó, kapcsold le, mert sok lesz a villanyszámla." Erre rögtön lekapcsolja. :)
Imád rajzolni, illetve rajzoltatni. Ha meglát egy tollat, rögtön mondja, hogy "busz", azaz rajzoljunk buszt. Nálunk előbb-utóbb minden papír felületre buszok kerülnek.
Nagyon szeret takarítani is (Isten tartsa meg jó szokását), ebédnél, ha maszatos lesz a tálca, rögtön kér egy papírt és letörli, törölgeti a bútorokat, "porszívózik", az elektromos seprűvel vagy a kis seprűjével seper. Nemrég megtanítottuk lábat törölni, azt is nagy élvezettel végzi. Viszont bármi apró szöszt talál, azt kíméletlenül szóvá teszi, idegeneknél is. Megy, és mutatja, hogy ott egy szösz/kosz.
(Igazán jó képet, videot most nem tudtam hozni. Mostanában mikor fotózni akartuk, mire oda jutottunk volna, ő már rég máshol volt és mást csinált. :) Azért mutatok egy-két homokozósat.)
