Úgy látszik kicsi fiunk igazi gourman, nem eszik meg akármit. Eddig még nem nagyon sikerült olyat főznöm neki, amit el is fogyasztott volna. Én nem tudom, de Hippék tudnak valamit, a bébiétel valahogy mindig lecsúszik. Mindig megfogadom, hogy most aztán nem próbálkozom vagy három hétig, de aztán elkap a harci kedv, hogy talán majd ma... talán ma sikerült kisfiam ízlését eltalálnom, de mindig koppanok, akárhogyan próbálkozom. Pedig elő is kóstolom neki az ebédet, szerintem nem rossz. Már bevetettem a bio ételízesítőt (szárított zöldségek) is, de így sem ízlik neki a főztöm. Ma például zöldborsófőzelék volt a menü. Mikor meglátja a kanalat, már hatalmasra tátja a száját (aranyos, legalább az esélyt megadja mindig), aztán lenyeli, utána rám néz: "Anya, ez komoly? Ezt akarod ebédként megetetni velem?" Kínálom a második kanállal, olyankor felváltva néz a maga előtt lévő kanálra és rám, szorosan zárt szájjal. Néha megszán, és még egy-két kanállal megkóstol. Ma kipróbáltam, hogy nem adtam rögtön mást, két óra múlva újra próbáltam, hátha... Hát nem. Jött a bébiétel, fogyott is belőle egy egész üveg.
A minap lefotóztam, hogy nézett ki a konyha egy ilyen manóebéd-főzés után. Íme:

És végül egy-két friss sztárfotó:


0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése