Kezdődött azzal, hogy pár hete anyuék elég nagynak nyilvánítottak (csakhogy belátták, én már régóta ezt szajkózom, de a közös nyelv még mindig nem megy) és igazi autósülésbe raktak a babáknak való hordozó helyett. Hát ez valami fantasztikus. Így végre rendesen kilátok és csodálhatom azt a sok-sok brümbrümöt, ami az úton rohangál.
Aztán a hétvégén vásárolni voltunk és nem babakocsival mentünk a boltban, nem is Manducával (kenguru), hanem beülhettem a bevásárló kocsi elejébe. Szuper volt! Csak vigyorogtam körbe, végre nem csak a lábakat bámultam!
Egyébként jól vagyok, bár Anya továbbra is minden héten gyógytornára cipel. Na ezt nagyon utálom, tegnap már az odafelé vezető úton hangot adtam nemtetszésemnek (eddig csak a gyógytornász kapujában törött el a mécses). Azt mondják, addig kell járnom, amíg egyedül nem megy a járás. Én próbálkozom, de még nem sikerül. :(
Ja és mostanában odavagyok a mesekönyvekért. Legszívesebben az összeset lerámolnám a polcról és Anyát például nem engedem ki addig a szobámból, amíg nem olvas nekem a Csibés könyvből. A másik nagy szerelmem mostanában pedig Halász Jutka néni. Minden reggel az első dolog, hogy Anyát megkérem (ha nem figyel, akkor hangosan követelem), hogy kapcsolja be a CD lejátszót. Olyan szépen énekel! (Mármint Jutka néni, nem a CD lejátszó.)
És végül az új járgányomat is megmutatom. Még nőnöm kell hozzá, de addig is Anya segítségével gyakorolok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése