Rajongás

Azt már minden rokon, ismerős, aki Mátét látta tudja, hogy az autókat minden játéknál jobban szereti. Akárhová megyünk, ha sírás van, akkor is egy - persze szigorúan csak eddig még nem látott - autó csodákat képes művelni, a sírást mintha elfújták volna. Névnapi ajándékként kapott egy építőkockás játékot, mégpedig nem akármilyet, ehhez kerekek is vannak (kifejezetten ilyet kerestünk). Szerelem volt első pillanatra, nagyon tetszett neki. Építettünk is rögtön egy "autót", borzasztóan élvezte, mert ilyen magas autója még nem volt soha. Volt nagy kacagás.

Hasonló a rajongása a zene iránt is. Persze azért nem mindegy, milyen zene. Itthon is, de már a nagyszülőknél is megy rögtön a lejátszóhoz, hogy kapcsoljuk be. Ha nem tetszik az éppen aktuális dal, mutatja, hogy nem ezt, egészen addig, míg a neki tetszőt el nem találom. Ha én énekelek, vagy mondókázok, annak is hasonló sikere van. Egy-egy új dalt akár 50-szer is elénekeltet egymás után. Mindig mutatja, hogy még-még. (Volt már, hogy este fürdés előtt kezdtem egy mondókát és kitartott egészen a fürdés alatt és az utána lévő öltözésnél is.) Tegnap nem tudtam esti mesét sem olvasni, mert a pelenkázás közben elkezdett dalt kellett folyamatosan énekelni. Ilyenkor nyugodtan lehet pelenkázni, mert csak nézelődik. De másnap, vagy ha megunta, akkor ugyanaz a dal nem jó, elveszti varázslatos hatását, újat kell kitaláljak.

A harmadik nagy szerelem a mesekönyv. Amikor újat kap, akkor azt kell folyamatosan olvasni, akár egymás után háromszor. Ez így megy pár napig, mikor is az a könyv is kiesik a pikszisből, jöhetne egy másik...

Egy huncut és egy sétánál bealvós kép a végére (tükörben készült, ezért nem túl jó).