Hajmosás

Máté egész kicsi korától kezdve utálja a hajmosást. Borzasztóan ordít, hiába vigyázunk, hogy ne menjen a szemébe a víz. Egyszer meg is kérdezte a szomszéd, hogy beteg-e a Máté. Kérdeztük, miért? Mert hallották, hogy nagyon sír. Ja, nem - válaszoltuk - csak hajat mostunk. :)

De tegnap történelmi nap volt. A minap vásároltam Mickey egeres matricákat a játékboltban, mutattam Máténak fürdés előtt, hogy mit vettem és hogy kaphat egyet, de csak ha nincs sírás hajmosás közben. Azt az arcot látni kellett volna. Összeszorította a fogát és láttam rajta, hogy nagyon próbálja sírás nélkül átvészelni a hajmosást, mert nagyon szeretné azt a matricát és SIKERÜLT! Egy hangja nem volt egész hajmosás alatt. Ki is választott utána egy matricát, amit felragasztottunk a komód elejére, hogy mindig emlékeztesse, milyen bátor kisfiú volt. Nagyon büszke voltam rá és persze körbe dicsértük, hogy milyen ügyes nagyfiú. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kis két és fél éves lelkével felül tudott emelkedni önmagán, a korábbi félelmén, hogy megkapjon valamit, amit szeretne.