Babaúszás

Anyáék a hétvégén beváltották korábbi ígéretüket és elvittek arra a "babaúszásra". Ott volt egy nagy tér és egy hatalmas kád, benne sok-sok, rengeteg vízzel. Ennyi vizet még nem is láttam egyszerre. Egy fiatal néni tartotta az úszást, nagyon kedves volt velem, rögtön mosolygott rám, hagyta, hogy megszokjam, ezért meg is ajándékoztam egy-egy mosollyal. Eleinte csak a víz mellett ücsörögtünk Anyával, én elbűvölve néztem az előző csoportot, ahol nagy gyerekek játszottak a vízben.

Azután besétáltunk a vízbe (szerencsére, akkor már nem volt rajtunk kívül senki, csak a kedves néni). Húúú, hát elsőre nagyon hidegnek éreztem, de később már nem zavart. Elvégre, már nagy fiú vagyok, nem fogok ilyen apróság miatt sírva fakadni. Olyan furcsa érzés volt, de nagyon jó. Hirtelen mindenem olyan könnyű lett, sokkal könnyebben tudtam rúgkapálni, csapkodni. Vigyorogtam is sokat. Énekeltünk dalokat és pancsoltunk. Apa a partról szurkolt nekem, és próbált megörökíteni a fényképezőgéppel. És volt, hogy Anya buborékokat fújt nekem a víz alatt, jaj, az nagyon érdekes volt.


Azóta nagyon élvezem a fürdést is. Anyának ezért minden fürdetés után át kell öltöznie, de nem látom rajta, hogy bánná, ezért csapkodok tovább, mert nekem tetszik. Jó dolog ez a víz, na.