Múlt héten elutaztunk Anyáékkal pár napra. Nagyon sokat mentünk a Berregővel, kétszer el is szunnyadtam út közben. Mikor megérkeztünk, már ott voltak a többiek a házban, akiknél előző héten vendégeskedtünk. Két másik fiú is volt velük, Bazsi és Gergő. Ők nagyobbak mint én, már ügyesen másznak, lassan járni is tudnak. Csodálkozva néztem őket sokszor, azóta én is próbálkozom, hátha nekem is sikerült elsajátítanom ezt a mászás dolgot. Eddig a négykézlábra állásig jutottam, de az már stabilan megy. Csak nem tudom, innen hogyan tovább. De előbb utóbb csak rájövök.
Szóval érkezés után az első két este elég rosszul aludtam. Hiányzott a megszokott ágyacskám a szobámban, minden olyan idegen volt. Nappal is elég zaklatottan tudtam csak aludni az első nap, meg-meg ébredtem és azt sem tudtam, hol vagyok. De aztán lassan megszoktam, bár azért az itthoni ágy az igazi. Hiába na, az utazóágyat nem nekem találták ki, csak szükségmegoldás.
Nagyon élveztem, hogy napközben többen voltunk, mindig volt valaki körülöttem és a többiek játékait is kölcsönvehettem, ki is próbáltam jó sokat. Pancsoltunk is egy párszor a teraszon, mert Bazsi hozta a medencéjét és abba belemehettem.
(fürdés után szárítkozva)A fiúk mesélték, hogy ők egy nagy medencébe mentek minden nap fürdeni, de sajnos engem oda nem engedtek el Anyáék. Voltunk Anya ismerőseinél is, nagyon kedvesek voltak velem. Volt ott pár ugató, izgő-mozgó négylábú, hát érdekesek voltak, de inkább csak távolról szemléltem őket.
Nagyon jól éreztem magam - ahogy Anya mondja - "a nyaralás" alatt és szerintem Anyáék is. Remélem, megyünk máskor is.
2 megjegyzés:
Aranyos vagy kis Manó!
Nagyon szeretünk!
Megjegyzés küldése