Történt egy aranyos eset. Máté legújabb szórakozása, hogy néhány dolgot lehajigál a lépcsőházba a lépcsőt leválasztó rács mögül. Nem sietek összeszedni, mert a végén még jobban élvezné, nekem pedig nincs annyi felesleges kilométerem. Tegnap este a konyharuhával próbálkozott. Láttam, mire készül, szóltam, hogy "ne dobd le" - ledobta. Elmagyaráztam, hogy nem szabad ledobni a konyharuhát, és mondtam neki, hogy ha még egyszer ledobja, akkor büntetésbe ültetem. Rögtön ezután fogta, és ledobta. Na nehogy már a szülői szó a semmibe vesszen, jött a bünti. Szuperdadás módszer (ld. Life Network csatorna), 2 percig kellett a kis sámlin ülnie az előszobában, utána megbeszéltük. Egyszer-kétszer próbálkozott felállni, de egész könnyen fogadta. Ma reggel látom, hogy kiveszi Máté a sámlit az előszobaszekrény alól, gondoltam is magamban, vajon mit akar vele? Aztán fogta a konyharuhát, ledobta a lépcsőházba, majd ült is rá a sámlira. "Bümbüte" (azaz büntetés), mondja. Na, ennyit a fegyelmezésről, persze jót nevettem rajta, ki tudna ilyenkor szigorú lenni?
Máté eddig egyáltalán nem nézett TV-t. Sokáig én nem akartam, aztán volt, hogy próbálkoztam egy-két rajzfilmmel, de nem kötötte le. A múlt héten beteg volt, így jelentősen megnőtt a négy fal között eltöltött idő, így hát előkerült a Thomas, a gőzmozdonyos DVD. Máté sajátságosan néz filmet. Érdekli a bevezető szöveg és a dal a végén. A mesét, azt inkább hagyjuk ki. :) De az említett két részt imádja, azt többször is megnézzük egymás után.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése