Anya nélkül

Újabb mérföldkőhöz érkeztünk. A hétvégén először fordult elő, hogy Máté úgy aludt el este, hogy én nem voltam otthon (bizony, egész éjszakás kimenőt kaptam!). Semmi gond nem volt szerencsére, nagyon jól viselkedett, jól elvoltak Apával, de azért volt nagy öröm, hogy hazajöttem. Utána még egy-két napig bent kellett maradnom a szobában, míg elaludt, de hamar visszaálltunk a régi kerékvágásba.

Továbbra is komoly fejtörést okoz a "Mit főzzek?" kérdéskör. Olyat, amit lehetőleg a család minden tagja elfogyaszt és kb. fél max. 1 óra alatt megvan. Máté továbbra is nagyon tésztás, bár már a tészták közül is válogat, a csirkepörkölt már a könyökünkön jön ki (kedvence a pörköltös tészta). A tésztán kívül a minap megette még a thai rizst (ez már korábban is előfordult). Ma fasírozottat csináltam (egyébként nem eszi), Máténak rizzsel (megpróbáltam kis darabokban belecsempészni a húst). Közölte, hogy ő barna rizst szeretne (a thai rizs a szójaszósztól barna). Kimentem a konyhába, kis szójaszósz a fasírtos rizsre, majd újra felkínáltam, és MEGETTE! Szerencsére a szójaszósz ápol és eltakar (minden tiszta barna lesz), így a fasírtot sem szúrta ki. Juhéééé!

Változik Manó telefonálási kultúrája is. Mostanában már rendesen lehet vele beszélgetni, nem csak a kérdésekre válaszol, hanem ő is kérdez: Apa, te most hol vagy? (miközben Apával telefonál) És mit csinálsz?

És hogy megörökítsem: nem régen kezdte el az "én akarom" korszakot. Már azt hittem, lemarad róla, annyira jól elvolt azzal, hogy ha én csináltam a dolgokat. (Pl. mondtam, hogy ő vetkőzzön vagy egyen, de mindig válaszolt: Anya adja, Anya csinálja...). De most már önállósodik, így sokszor visszajátszunk eseményeket, pl. én kinyitom az ajtót, de ő akarta volna, hát becsukjuk és ő nyitja ki.