Tegnap a munkahelyemen voltunk Mátéval. Nagyon ügyesen viselkedett, nem volt semmi sírás, az elején volt csak egy kicsit megszeppenve, egyébként beszélgetett a "nénikkel, bácsikkal". Már jött volna haza, amikor Évi megemlítette, hogy van ám az asztalán egy markoló. Na, onnantól Manó elvarázsolódott és maradtunk még vagy egy órát, míg ő markolózott. Utána visszamentünk a nagyihoz, ebéd, alvás, de délután Máté mindenáron vissza akart menni Anya dolgozójába. Este Lacival jöttünk haza kocsival, Máté csak azt hajtogatta, hogy ő Anya dolgozójába akar menni a markolóhoz. Mondtuk neki, hogy most már késő van, sötét van, ilyenkor a dolgozó is be van már zárva, nem lehet bemenni. Mire ő megszólal:
- Kapcsoljuk fel a lámpát, akkor világos lesz és akkor már kinyitják és be tudunk menni.
:)
Egyébként nagy élmény volt neki a villamosozás (combinoval utaztunk) és a buszozás is. Szerintem még az idén egyszer beugrunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése