Manó mondta...

Máté mostanában folyamatosan az időt húzza. Állandóan könyörögni kell neki mindenért, onnantól kezdve, hogy felébred és vegyük le a hálózsákot, öltözzünk át, mossunk fogat...stb. Tegnap este már a sokadik könyörgés után a pelenkázón öltöztünk (bizony, még mindig használjuk a pelenkázót), nagy küzdelmek árán.

Apa mondja Máténak:
- Vigyázz Manó, Anya elveszti a türelmét!
Máté megsimogatja a fejemet és így szól:
- Ne félj Anya, megkeressük a türelmedet.

Este Manó rohangál le-fel a lakásban. Egy idő után megáll:
- Jól kiszaladgáltam magam. Elfáradtam, megpihenek.

(Korábban mindig egyes szám második személyben beszélt saját magáról, mostanában kezdi helyesen a névmásokat.)

Máté játszik a távirányítóval, Apa elveszi tőle.
Máté: Az mindenképpen kell.
Apa: És ha nem adom oda?
Máté: Akkor nagy baj lesz.