Fogas kérdések

2 hónapos voltam, amikor először éreztem valami furcsa birizgálás az ínyemben. Nagyon zavaró volt, hol előjött, hol elmúlt. A kellemetlen érzést csökkentendő kénytelen voltam az öklömet folyamatosan a számban tartani, ettől persze a nyáltermelésem is megnőtt. „Biztos éhes” – mondták az idegenek. (munkatársak, mikor bevittük megmutatni kincsünket a munkahelyre) „Könyörgöm, most ettem, hogy lennék már éhes!” – gondoltam, de persze nem mondhattam. Ez így ment - mármint a nyálzás és ököltömködés – még két hónapig. Már nagyon elegem volt belőle. Aztán egyik reggel, valami furcsa keményet éreztem a számban. Sőt, azóta ez a keménység egyre nagyobb lett. Aznap mentünk éppen 4. hónapos oltásra (brrr.), és hallottam, amint a doktornő – számba tekintve – ezt mondja anyának: „Látta anyuka, hogy kijött a foga?” Áá, szóval ezt „fognak” hívják! Anya és Apa is nagyon megörült ennek, az elkövetkező napokban újságolták mindenkinek „Képzeld, kijött az első foga!” Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni, nem értem. Azóta lett mellette egy másik is. Ennek kibújása sokkal fájdalmasabban érintett, kénytelen voltam Anyának óránként ezt elpanaszolni éjszaka.

De most, hogy már kint vannak, nem fájnak. Csak arra nem jöttem még rá, hogy mire jók. Azt mondjuk élvezem, mikor beleakaszthatom valamibe és koccan, de ez még önmagában nem érte meg a szenvedést. Jórész inkább csak útban vannak. Először is, a kezemet nem tudom szabadon a számba venni. Aztán szopinál is inkább zavarnak. Azóta többször volt, hogy Anya rám szólt, hogy ne harapjak, pedig én nem csináltam semmi különöset. Volt, hogy két ilyen próbálkozás után jött a cumisüveg, ami ellen nem tiltakoztam azért annyira hevesen.
Tegnap este is ilyen „harapdálós” esténk volt. Anya kétszer rám szólt, a második után sírással voltam kénytelen hangot adni az igazságtalanságnak, hogy nem engedi a harapdálást. Azóta sztrájkba léptem. Ideje megmutatnom, hogy ki irányít. Azóta NEM VAGYOK HAJLANDÓ Jobb ciciből enni. Majd én megmutatom!

Tegnap este valóban kétszer megharapott. Amikor nem nagyon éhes, akkor hajlamos harapni. Ilyenkor rászólok, hogy ne harapjon. Van, hogy rám néz, kis huncut mosoly bujkál a szája sarkában. Második rászólásnál már eltűnik a mosoly és görbül a szája. Olyan aranyos egyébként ilyenkor görbülő szájjal. Mintha azt mondaná: „Nem csináltam semmi rosszat. Anya ne haragudj rám!” Persze ilyenkor mindig megölelgetem, megnyugtatom, hogy nem haragszom és nagyon szeretem és semmi baj nincsen, csak nagyon fáj a harapdálás. Azóta sztrájkol. Hajnalban 5.20-kor kelt fel enni – mostanában megint szopizunk éjszaka – és bár éhes volt, csak azért sem volt hajlandó a jobb ciciből enni. Utána persze a másikból megtöltötte a pocakját. De reggel túl jártam ám az eszén, kis pozíció változtatással sikerült elérnem egy kis jobb-cici-szopit, talán észre sem vette a cselt.

Most úgy érzem, nyugi van a fogak terén. Bár fent érzem már megint azt a kis birizgálást, ezért sokszor kicsit kidugom a nyelvem, hogy megmasszírozzam a z ínyem, bár csak kicsit segít. Remélem már nem fog sokáig tartani ez! Nem akarom, hogy tele legyen a szám ilyen haszontalan „fogakkal”, eddig csak a baj volt velük. Azért mutatok egy-két „fogas” képet, mióta kibújtak Anyáék azóta küzdenek azért, hogy lekaphassák. Néha hagyom nekik.