Az egyik egy új felfedezés, nevezetesen, hogy Manócskánk fél az "á" betűtől. Először akkor vettük ezt észre, mikor etetésnél mondtuk, hogy "nagyra nyitjuk a szánkat, áááááá" és elkezdett sírni. De akkor még nem kötöttük ezt össze az "á"-val. De aztán egy másik alkalommal is megismétlődött ez, majd ma tudatosult bennem, hogy mindez az á-nak köszönhető. Az "Anya, taníts engem" című könyvben mindenféle "gyakorlatok" vannak, amit a gyerkőccel lehet csinálni. Néha szoktunk belőle szemezgetni. Az egyik feladat az, hogy mondogassuk a gyereknek, hogy ah, eh, oh, hogy utánozzon. Na, Manó az elsőnél kiakadt. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy ennyire nem szereti az á-t, lehet, hogy az arckifejezésünk ijeszti meg, mert egyébként mindig mosolyogni szoktunk.
Másik ilyen apróság, hogy viszont nagyon is szereti az "Én elmentem a vásárba..." kezdetű dalt. Ha sírós, nyűgös - mint amilyen például ma este volt - csak rázendítek és csönd van. A múltkor mikor jöttünk haza valahonnan és a kocsiban nagyon nyűgös volt, hazáig ezt énekeltem. Rengetegszer egymás után. De csönd volt. :)
Ma megint a nagy kádban fürödtünk. Bár már fáradt volt, de nagyon tetszett neki. Nem volt megilletődött, mint a múltkor, hanem önfeledten csapkodott kezével, lábával és nagyokat vigyorgott hozzá. Nagyon aranyos volt.
És végül hoztam néhány képet.
1 megjegyzés:
Nagyon aranyos ez a kis Manó! Milánra a Bóbita van hasonló hatással mint Mátéra az Én elmentem a vásárba...
Megjegyzés küldése